Nos, a bravúr elmaradt, szégyenkezniük mégsem kell a közlekedési csapat játékosainak! Kiderült, hogy a fák ebben a sportágban sem nőnek az égig. Csak egyetlen apróság: a Szombathely megtehette, hogy egy nappal korábban felutazott Budapestre, játékosai edzettek a Statisztika csarnokában, így aztán kipihenten várhatták a sorsdöntő összecsapásokat. Ezzel szemben a miskolciak korai kelés után buszoztak 180 kilométert.
Persze, nem ezen, múlt a siker. Sokkalta inkább azon, hogy a lehető legelőnytelenebb sorsolásban volt részük a volánosoknak. A mezőnyből kiemelkedő Pénzügyőr csapatával (náluk szerepelt az egykori válogatott Varga Sándor is) kezdtek, és röpke 40 perces pihenő után következett a sorsdöntő, Szombathely elleni fellépés. A Volánt amúgy húsznál is több lelkes miskolci sportbarát kísérte el, így buzdításban nem volt hiány.
A Pénzügyőr elleni találkozóra nem érdemes túlságosan sok szót vesztegetni. Párosban ugyan a Doros Szilárd, Kővári Balázs egység nyert, de miután az első kör mérkőzései rendre a fővárosiak zsákmánya lett, a folytatásban „elütötték” magukat a vidéki csapat játékosai. Így legalább nem fecsérelték az energiát, igaz, 10-1 arányú vereség lett a vége.
Nos, a folytatásban sem alakultak túlságosan jól a dolgok. Mindkét páros elment, és ez előrevetítette, hogy igen nehéz percek várnak a Volán legénységére. A szombathelyiek elhúztak 4-0-ra, utána viszont két miskolci sikert jegyezhettünk fel. Kővári öt játszmában kerekedett a védő Benák fölé, Doros pedig 0-2-es állásról fordított Vajda ellen! Miután Lehoczki kikapott Szarkától, 5-2-re alakult az állás, és ekkor történt egy váratlan esemény. Doros Szilárd a döntő játszmában már 9-5-re vezetett Szarka ellen, amikor belépett a fék, fölöslegesen elütött két labdát, utána kapott egy neccet, és máris elúszott a biztosra vett győzelem. Nagy kár volt ezért a mérkőzésért, mert a győzelem következtében esetleg fordulat állhatott volna be. Nem így történt, és miután Licsák is elbukta döntő szettben a Benák elleni csatát, minden eldőlt. Már csak az a kérdés maradt nyitott: milyen különbséggel nyernek a vasiak?
A vége aztán 10-5 lett, a miskolciak közül Kővári három, Doros és Lehoczki egy-egy sikert könyvelhetett el. Ez pedig azt jelentette, hogy a közlekedésieknek nem sikerült a nagy bravúr, amelyre valljuk be, hogy a legoptimistábbak is csak óvatos reményt tápláltak.
A vetélytársak ugyanis gyakorlatilag profi csapatok. Heti 4-5 edzés, minden figyelmüket a sportolásra fordíthatják, ezért kapják a fizetésüket. A Volán játékosai ezzel szemben valamennyien a bázisvállalatnál dolgoznak, és heti két edzésen vesznek részt – munka után, szabadidejüket feláldozva. Olyan ez, mintha egy személyvonat kelne versenyre az InterCityvel. Szégyenkezésre azonban nincs, és nem is lehet ok, hiszen amit elértek (az NB I-es bajnoki címet), azt már senki sem veheti el tőlük. És ez ebben, a sikerekben mostanság nem túl gazdag miskolci sportéletben mindenképpen méltányolandó, elismerést érdemlő teljesítmény!
D. L.
Persze, nem ezen, múlt a siker. Sokkalta inkább azon, hogy a lehető legelőnytelenebb sorsolásban volt részük a volánosoknak. A mezőnyből kiemelkedő Pénzügyőr csapatával (náluk szerepelt az egykori válogatott Varga Sándor is) kezdtek, és röpke 40 perces pihenő után következett a sorsdöntő, Szombathely elleni fellépés. A Volánt amúgy húsznál is több lelkes miskolci sportbarát kísérte el, így buzdításban nem volt hiány.
A Pénzügyőr elleni találkozóra nem érdemes túlságosan sok szót vesztegetni. Párosban ugyan a Doros Szilárd, Kővári Balázs egység nyert, de miután az első kör mérkőzései rendre a fővárosiak zsákmánya lett, a folytatásban „elütötték” magukat a vidéki csapat játékosai. Így legalább nem fecsérelték az energiát, igaz, 10-1 arányú vereség lett a vége.
Nos, a folytatásban sem alakultak túlságosan jól a dolgok. Mindkét páros elment, és ez előrevetítette, hogy igen nehéz percek várnak a Volán legénységére. A szombathelyiek elhúztak 4-0-ra, utána viszont két miskolci sikert jegyezhettünk fel. Kővári öt játszmában kerekedett a védő Benák fölé, Doros pedig 0-2-es állásról fordított Vajda ellen! Miután Lehoczki kikapott Szarkától, 5-2-re alakult az állás, és ekkor történt egy váratlan esemény. Doros Szilárd a döntő játszmában már 9-5-re vezetett Szarka ellen, amikor belépett a fék, fölöslegesen elütött két labdát, utána kapott egy neccet, és máris elúszott a biztosra vett győzelem. Nagy kár volt ezért a mérkőzésért, mert a győzelem következtében esetleg fordulat állhatott volna be. Nem így történt, és miután Licsák is elbukta döntő szettben a Benák elleni csatát, minden eldőlt. Már csak az a kérdés maradt nyitott: milyen különbséggel nyernek a vasiak?
A vége aztán 10-5 lett, a miskolciak közül Kővári három, Doros és Lehoczki egy-egy sikert könyvelhetett el. Ez pedig azt jelentette, hogy a közlekedésieknek nem sikerült a nagy bravúr, amelyre valljuk be, hogy a legoptimistábbak is csak óvatos reményt tápláltak.
A vetélytársak ugyanis gyakorlatilag profi csapatok. Heti 4-5 edzés, minden figyelmüket a sportolásra fordíthatják, ezért kapják a fizetésüket. A Volán játékosai ezzel szemben valamennyien a bázisvállalatnál dolgoznak, és heti két edzésen vesznek részt – munka után, szabadidejüket feláldozva. Olyan ez, mintha egy személyvonat kelne versenyre az InterCityvel. Szégyenkezésre azonban nincs, és nem is lehet ok, hiszen amit elértek (az NB I-es bajnoki címet), azt már senki sem veheti el tőlük. És ez ebben, a sikerekben mostanság nem túl gazdag miskolci sportéletben mindenképpen méltányolandó, elismerést érdemlő teljesítmény!
D. L.