– Ez a nyár más, mint a többi?
– Nekem biztosan. Nem gondoltam volna, hogy 59 évesen újjá kell építeni az otthonomat, a házamat, hogy elveszítem a tárgyi emlékeim többségét. A felsőzsolcai árvíz az én életemet is megváltoztatta.
– Erről nem írt a sajtó, nem láttuk a miskolci polgármestert, mint károsultat?
– Akik átéltek árvizet, tudják, hogy egy ilyen helyzet leírhatatlan. A tragédia nem csak a házak vagy a tárgyak megsemmisüléséről szól, hanem elsősorban az ember lelkében lezajló folyamatokról, miközben az ész már tudja, hogy valami véget ért, de igazából nem hiszi el a pusztulást, a jövőkép pedig hetekre, hónapokra elszáll. Eközben az ember egyre csak pakol innen oda és vissza. Persze, a víz rombolása valami újnak a kezdete is. Megéltem, hogy a miskolci gátakon egész éjjel együtt dolgozók reggelre barátságokat kötnek, és régi haragosok kibékülnek, miután egymás családját és értékeit mentik. Persze, azt is érzékelem, hogy az ár visszahúzódása után – jó magyar szokás szerint – az újjáépítés szervezése helyett azonnal megindul a felelősök keresése.
Az én dolgom akkor nem a saját házam védelme volt, hanem Miskolc megóvása, az operatív mentési munka szervezése. Miközben a diósgyőri helyreállítással voltam elfoglalva, az utcánkat körbevette a víz. Éjszaka raktuk a szomszédokkal és a barátokkal a homokzsákokat Zsolcán, de mintha a tenger ellen kellett volna védekeznünk.
Reménytelen volt a küzdelmünk, aztán betört a víz és mi a feleségemmel hirtelen otthon nélkül maradtunk. A kocsinkat se tudtuk kihozni.
Persze, az élet nem állt meg. Barátaink egy csónakkal és két sporttáskával elhoztak minket Miskolcra, ahol egy ismerősöm kölcsönlakásába költöztünk. Másnap a Parlamentbe abban az egy ingben mentem be felszólalni, amit gyorsan este becsomagoltunk.
– És most hogyan tovább?
– Dolgozom minden nap, este pedig a kölcsönlakás és a házunk épen maradt része között ingázom. Kidobtuk már az elázott és menthetetlen tárgyakat, megkezdődött a szárítás, a károk és a biztosítási ügyek kezelése.
Miskolcon pedig azon dolgozunk, hogy minél előbb helyreállítsuk a károkat. Persze, ez már sosem olyan látványos, mint a Kilián közepén hömpölygő víz a híradóban. De ez így természetes. Nekünk az a dolgunk, hogy fedél legyen mindenki feje felett, hogy újra járjon a kisvasút. Az is feladatunk, hogy kikotorjuk a Szinva-medret, amit éppen a napokban láthatnak a Szinva diósgyőri szakasz mellett élők, és ne álljon le a Zöld Nyíl építkezés, valamint az, hogy az emberek biztonságban legyenek.
– És ha jövőre is jön a víz?
– A jelenlegi helyreállítás egyik kiemelt feladata a jövőre való felkészülés. Ezen műszaki emberek, katasztrófaelhárítók és tervezők dolgoznak. Közben a miskolci összefogás eredményeként létrehoztunk egy új civil szervezetet, a Miskolci Önkéntes Védegyletet, amiben azokra az önkéntes miskolciakra számítunk, akik nehéz helyzetben a város segítségére siethetnek. Miskolc védői jól vizsgáztak. A városháza dolgozói, a tűzoltók, a rendőrök, a katasztrófavédelem, a VPOP, az ÁNTSZ, a közterület-felügyelet, a városőrség, polgárőrség, a Miskolc Holding és tagvállalatai, valamint az önkéntesek, köztük a miskolci egyetemisták munkája példaértékű volt.
– Most volt az MSZP-kongresszus. Miskolcon is lesznek demokratikus körök?
– A körök helyett az emberek ma sokkal inkább a nyugalom, rend, létbiztonság sokszögeire vágynak. Vissza kell térni a szociáldemokrácia gyökereihez, azaz azzal kell foglalkoznunk, ami az embereknek leginkább problémát jelent. Ehhez olyan alkotó programok kellenek, amihez szívesen csatlakoznak a civilek is. Ilyen pl. a Rend programunkat szinte egyöntetűen támogatják a miskolciak.
Az MSZP-nek olyan megújulásra van szüksége, amihez nyilván egy kongresszus kevés, de az világos, hogy a politikának közérdekről, az emberekről és a hétköznapokról kell szólnia.
– A többször lenyilatkozott nagykoalíciós elképzeléseit már félretette?
– Szó sincs róla. Továbbra is hiszek a nemzeti kiegyezés és összefogás erejében, mert tudom, hogy Magyarország felemelkedésének ez a záloga. De parlamenti nagykoalícióról beszélni most butaság lenne. Én az együttműködésben és a partnerségben látom a fejlődés kulcsát. Az Orbán-kormányban is ül néhány olyan miniszter és államtitkár, akikkel pártpolitikai villongások nélkül lehet szakmai kérdésekről tárgyalni és együtt lehet velük dolgozni. Sokukkal jó a személyes viszonyom is. Most a partnerségek a kiépítésének és a közös munkának van az ideje.
– Melyek most a legégetőbb miskolci feladatai?
– Igaz, hogy az elmúlt nyolc évben sikerült a városnak talpon maradnia, ami nem kis eredmény, de ettől még a gondjaink és a feladataink száma nem csökkent. Miközben kilobbiztuk és megerősítettük Miskolc csillagpontos megyei kórházát, a városi kórház folyamatosan finanszírozási gondokkal küzd. A visszahozott készenléti rendőrséggel, a megalakított városőrséggel és a rendvédelmi szervek támogatásával sokat léptünk előre a miskolci rendrakásban. A csaló Fészekrakóktól azonban még nem tudott megszabadulni a város, és sajnos, a kormány által a parlament elé érkező javaslat sem segíti ennek felszámolását, hiszen az előterjesztés szerint a kilakoltatási tilalom azokra is vonatkozik, akik csalással jutottak lakáshoz.
Jó hír viszont a munkahelyteremtés területén, hogy kétéves tárgyalássorozatot követően egy újabb szerződést kötöttünk a Boschsal, így 1000 munkahellyel gazdagodunk. Ennek ellenére sokan állnak sorba munkahelyért vagy éppen a képzettségüknek megfelelő munkáért. Sorolhatnám, van tennivalónk bőven.
Ugyanakkor továbbra is azt mondom, hogy mellébeszél, aki nem veszi észre, hogy ez a város folyamatosan fejlődött a nyolc év alatt.
– Mit tervez a jövőben?
– A közelmúltban a sok vihart megélt Izlandon a győztes párt vicces programokkal állt elő. Milyen jó lenne, ha olyan Magyarországon élnénk, ahol az emberek újra leporolnák egyik legnagyobb értékünket, ami nem más, mint humorérzékünk. Ha így lenne, most azt mondhatnám, hogy legyen jegesmedve a miskolci állatkertben, vagy a Rockmúzeumot jövőre a U2 együttessel fogjuk megnyitni. Ami persze kacsa, de jó lenne egyszer odajuttatni a várost, amikor már csak ilyen programokon törnénk a fejünket.
Komolyabbra fordítva, olyan új programokat indítunk a kormány lehetőségeire építve, melyek a helyi vállalkozók, az itt élők lehetőségeit bővíti. Ehhez azonban a miskolci városfejlesztés megkezdett és nagyobb elemeit is be kell fejeznünk, hogy Miskolc valóban vonzó európai város lehessen. A miskolctapolcai és diósgyőri fejlesztéseinket végig kell vinnünk, hogy kiemelt turisztikai célpontja és vezetője legyünk a térségnek. A régió egészére ki kell terjesztenünk megkezdett energetikai és informatikai programjainkat.
– Esélyek, választási jóslatok?
– Felkészülten és emelt fővel kezdem az őszi polgármesteri kampányt. Mint eddig is, tisztelem és tisztelni fogom az ellenfeleimet, de győzni szeretnék. Bízom benne, hogy az ellenem irányuló tavaszi mocskolódás nem ismétlődik meg, és a pártharcosok végre lenyugodtak.
Talán már nem kell bizonygatnom, hogy mit jelent nekem ez a város. Miskolc az életem és mindent megteszek azért, hogy a nehéz helyzetben is talpon maradjon, sőt tovább fejlődjön.
Szívesen megyek az utcán az emberek közé, érdekelnek a hétköznapjaik, szívesen beszélgetek velük, és ha tudok, segítek nekik. Tudom, hogy egyszerre 170 ezer embernek nem lehet jót tenni, de törekedni kell rá, mert ez a hivatásom.
– Nekem biztosan. Nem gondoltam volna, hogy 59 évesen újjá kell építeni az otthonomat, a házamat, hogy elveszítem a tárgyi emlékeim többségét. A felsőzsolcai árvíz az én életemet is megváltoztatta.
– Erről nem írt a sajtó, nem láttuk a miskolci polgármestert, mint károsultat?
– Akik átéltek árvizet, tudják, hogy egy ilyen helyzet leírhatatlan. A tragédia nem csak a házak vagy a tárgyak megsemmisüléséről szól, hanem elsősorban az ember lelkében lezajló folyamatokról, miközben az ész már tudja, hogy valami véget ért, de igazából nem hiszi el a pusztulást, a jövőkép pedig hetekre, hónapokra elszáll. Eközben az ember egyre csak pakol innen oda és vissza. Persze, a víz rombolása valami újnak a kezdete is. Megéltem, hogy a miskolci gátakon egész éjjel együtt dolgozók reggelre barátságokat kötnek, és régi haragosok kibékülnek, miután egymás családját és értékeit mentik. Persze, azt is érzékelem, hogy az ár visszahúzódása után – jó magyar szokás szerint – az újjáépítés szervezése helyett azonnal megindul a felelősök keresése.
Az én dolgom akkor nem a saját házam védelme volt, hanem Miskolc megóvása, az operatív mentési munka szervezése. Miközben a diósgyőri helyreállítással voltam elfoglalva, az utcánkat körbevette a víz. Éjszaka raktuk a szomszédokkal és a barátokkal a homokzsákokat Zsolcán, de mintha a tenger ellen kellett volna védekeznünk.
Reménytelen volt a küzdelmünk, aztán betört a víz és mi a feleségemmel hirtelen otthon nélkül maradtunk. A kocsinkat se tudtuk kihozni.
Persze, az élet nem állt meg. Barátaink egy csónakkal és két sporttáskával elhoztak minket Miskolcra, ahol egy ismerősöm kölcsönlakásába költöztünk. Másnap a Parlamentbe abban az egy ingben mentem be felszólalni, amit gyorsan este becsomagoltunk.
– És most hogyan tovább?
– Dolgozom minden nap, este pedig a kölcsönlakás és a házunk épen maradt része között ingázom. Kidobtuk már az elázott és menthetetlen tárgyakat, megkezdődött a szárítás, a károk és a biztosítási ügyek kezelése.
Miskolcon pedig azon dolgozunk, hogy minél előbb helyreállítsuk a károkat. Persze, ez már sosem olyan látványos, mint a Kilián közepén hömpölygő víz a híradóban. De ez így természetes. Nekünk az a dolgunk, hogy fedél legyen mindenki feje felett, hogy újra járjon a kisvasút. Az is feladatunk, hogy kikotorjuk a Szinva-medret, amit éppen a napokban láthatnak a Szinva diósgyőri szakasz mellett élők, és ne álljon le a Zöld Nyíl építkezés, valamint az, hogy az emberek biztonságban legyenek.
– És ha jövőre is jön a víz?
– A jelenlegi helyreállítás egyik kiemelt feladata a jövőre való felkészülés. Ezen műszaki emberek, katasztrófaelhárítók és tervezők dolgoznak. Közben a miskolci összefogás eredményeként létrehoztunk egy új civil szervezetet, a Miskolci Önkéntes Védegyletet, amiben azokra az önkéntes miskolciakra számítunk, akik nehéz helyzetben a város segítségére siethetnek. Miskolc védői jól vizsgáztak. A városháza dolgozói, a tűzoltók, a rendőrök, a katasztrófavédelem, a VPOP, az ÁNTSZ, a közterület-felügyelet, a városőrség, polgárőrség, a Miskolc Holding és tagvállalatai, valamint az önkéntesek, köztük a miskolci egyetemisták munkája példaértékű volt.
– Most volt az MSZP-kongresszus. Miskolcon is lesznek demokratikus körök?
– A körök helyett az emberek ma sokkal inkább a nyugalom, rend, létbiztonság sokszögeire vágynak. Vissza kell térni a szociáldemokrácia gyökereihez, azaz azzal kell foglalkoznunk, ami az embereknek leginkább problémát jelent. Ehhez olyan alkotó programok kellenek, amihez szívesen csatlakoznak a civilek is. Ilyen pl. a Rend programunkat szinte egyöntetűen támogatják a miskolciak.
Az MSZP-nek olyan megújulásra van szüksége, amihez nyilván egy kongresszus kevés, de az világos, hogy a politikának közérdekről, az emberekről és a hétköznapokról kell szólnia.
– A többször lenyilatkozott nagykoalíciós elképzeléseit már félretette?
– Szó sincs róla. Továbbra is hiszek a nemzeti kiegyezés és összefogás erejében, mert tudom, hogy Magyarország felemelkedésének ez a záloga. De parlamenti nagykoalícióról beszélni most butaság lenne. Én az együttműködésben és a partnerségben látom a fejlődés kulcsát. Az Orbán-kormányban is ül néhány olyan miniszter és államtitkár, akikkel pártpolitikai villongások nélkül lehet szakmai kérdésekről tárgyalni és együtt lehet velük dolgozni. Sokukkal jó a személyes viszonyom is. Most a partnerségek a kiépítésének és a közös munkának van az ideje.
– Melyek most a legégetőbb miskolci feladatai?
– Igaz, hogy az elmúlt nyolc évben sikerült a városnak talpon maradnia, ami nem kis eredmény, de ettől még a gondjaink és a feladataink száma nem csökkent. Miközben kilobbiztuk és megerősítettük Miskolc csillagpontos megyei kórházát, a városi kórház folyamatosan finanszírozási gondokkal küzd. A visszahozott készenléti rendőrséggel, a megalakított városőrséggel és a rendvédelmi szervek támogatásával sokat léptünk előre a miskolci rendrakásban. A csaló Fészekrakóktól azonban még nem tudott megszabadulni a város, és sajnos, a kormány által a parlament elé érkező javaslat sem segíti ennek felszámolását, hiszen az előterjesztés szerint a kilakoltatási tilalom azokra is vonatkozik, akik csalással jutottak lakáshoz.
Jó hír viszont a munkahelyteremtés területén, hogy kétéves tárgyalássorozatot követően egy újabb szerződést kötöttünk a Boschsal, így 1000 munkahellyel gazdagodunk. Ennek ellenére sokan állnak sorba munkahelyért vagy éppen a képzettségüknek megfelelő munkáért. Sorolhatnám, van tennivalónk bőven.
Ugyanakkor továbbra is azt mondom, hogy mellébeszél, aki nem veszi észre, hogy ez a város folyamatosan fejlődött a nyolc év alatt.
– Mit tervez a jövőben?
– A közelmúltban a sok vihart megélt Izlandon a győztes párt vicces programokkal állt elő. Milyen jó lenne, ha olyan Magyarországon élnénk, ahol az emberek újra leporolnák egyik legnagyobb értékünket, ami nem más, mint humorérzékünk. Ha így lenne, most azt mondhatnám, hogy legyen jegesmedve a miskolci állatkertben, vagy a Rockmúzeumot jövőre a U2 együttessel fogjuk megnyitni. Ami persze kacsa, de jó lenne egyszer odajuttatni a várost, amikor már csak ilyen programokon törnénk a fejünket.
Komolyabbra fordítva, olyan új programokat indítunk a kormány lehetőségeire építve, melyek a helyi vállalkozók, az itt élők lehetőségeit bővíti. Ehhez azonban a miskolci városfejlesztés megkezdett és nagyobb elemeit is be kell fejeznünk, hogy Miskolc valóban vonzó európai város lehessen. A miskolctapolcai és diósgyőri fejlesztéseinket végig kell vinnünk, hogy kiemelt turisztikai célpontja és vezetője legyünk a térségnek. A régió egészére ki kell terjesztenünk megkezdett energetikai és informatikai programjainkat.
– Esélyek, választási jóslatok?
– Felkészülten és emelt fővel kezdem az őszi polgármesteri kampányt. Mint eddig is, tisztelem és tisztelni fogom az ellenfeleimet, de győzni szeretnék. Bízom benne, hogy az ellenem irányuló tavaszi mocskolódás nem ismétlődik meg, és a pártharcosok végre lenyugodtak.
Talán már nem kell bizonygatnom, hogy mit jelent nekem ez a város. Miskolc az életem és mindent megteszek azért, hogy a nehéz helyzetben is talpon maradjon, sőt tovább fejlődjön.
Szívesen megyek az utcán az emberek közé, érdekelnek a hétköznapjaik, szívesen beszélgetek velük, és ha tudok, segítek nekik. Tudom, hogy egyszerre 170 ezer embernek nem lehet jót tenni, de törekedni kell rá, mert ez a hivatásom.