Az ominózus osztályozó óta öthét telt el, és meglehetősen nagy a csend. Éppen ezért kerestük meg Fukker Bertalan szakosztályelnököt, ossza meg a nyilvánossággal, mi történt az elmúlt hetekben, és hogyan készülnek az újabb bajnoki idényre?
– Milyen érzésekkel nyugtázta a bajnokság megnyerését?
– Rendkívül komoly sikerként könyveltem el. Azt előzetesen is lehetett tudni, hogy az Extraligás helyért osztályozót kell játszani, s az ilyesminek meglehetősen bizonytalan a kimenetele. A bajnoki elsőséget jó hajrával szereztük meg, az utolsó két fordulóban döntöttük el a magunk javára a harcot.
– Hogyan értékeli az osztályozón történteket?
– Azzal valamennyien tisztában voltunk, hogy a Pénzügyőr kiemelkedik a három csapat közül. Egykori válogatottat is felvonultattak, és az eredmények igazolták a papírformát, a fővárosiak feljutása nem forgott veszélyben. A Szombathely tűnt megszoríthatónak, de a sorsolásunk igen rosszul alakult. Először kellett játszani a Pénzügyőrrel, majd egy teljesen pihent Szombathellyel, ez nem a mi malmunkra hajtotta a vizet. Szerettünk volna a Szombathellyel kezdeni, hiszen így azonos alapállásból indulhatott volna mindkét fél, de a harmadik fél ehhez nem járult hozzá. Ma sem értem, hogy mi zavarta a Pénzügyőr vezetőit?
– Egyébként hadd kérdezzem meg: akarták egyáltalán a feljutást?
– Miért kérdezi?
– Két dolog miatt. Az egyik: közvetlenül a Szombathely elleni mérkőzés után vezetőtől, majd játékostól is hallottam, hogy „jobb ez így.”
– Családi okok miatt nem tudtam jelen lenni a találkozón, így helyszíni tapasztalataim nincsenek. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy van, aki cseppet sem bánkódik a felkerülés elmaradása miatt, de szerintem nem ettől ment úgy a játék, ahogy.
– A másik elgondolkodtató momentum az összeállítás volt. Nehezen lehetett megérteni, miért maradt ki a Szombathely elleni kvartettből Laczkó Sándor?
– Kétségtelen, nagyszerű játékosról van. Ugyanakkor az is tény, hogy a bajnokság utolsó fordulóiban meglehetősen rapszodikusan teljesített, több nyerhető találkozót veszített, és nyert állásból is bukott. Gyengébb játékosoktól kapott ki, ennek következtében egy kicsit megingott vele szemben a bizalom. Ráadásul makacs combsérülés miatt heteket kihagyott. Erről a kérdésről egyébként beszélgettem a játékosokkal, és a többségi vélemény alapján döntöttünk az összeállításról.
– Egyébként a bajnoki elsőség mintha egy kissé elsikkadt volna. Igaz, megjelent néhány újságcikk, más sportágban azonban alighanem sokkal nagyobb felhajtással járt volna egy bajnoki cím kiharcolása!
– Tény, hogy a borsodi megyeszékhelyen nem ünnepelhetnek évente bajnokcsapatot, utoljára tudomásom szerint a sakkozók nyertek, de az más, hiszen egy összevásárolt együttes érte el a sikert. Ott egy játékos került többe, mint nálunk az egész csapat. Személyes ismerősök közül sokan gratuláltak, a hivatalos elismerés azonban még várat magára. Úgy gondolom, nincs okunk szégyenkezni, megtettük a magunkét. Tudjuk, hogy sportágunk nem tartozik a legnépszerűbbek közé, az érintettek bizonyára mással voltak elfoglalva.
– A cég, a saját, névadó vállalat mennyire érzi magáénak a sikert?
– Vállalati ünnepséget nem hívunk össze, a szabadságolások, meg az árvízi helyzet egyébként is egy kissé átírták a tervezett forgatókönyvet. Augusztus végén azonban mindenképpen tartunk Dubicsányban egy összejövetelt, ahol megköszönjük a játékosoknak a bravúros helytállást.
– Mondana valamit a jövőről is? Hogyan tovább, milyen elképzelésekkel vágnak neki a következő idénynek?
– Keretünk változatlan marad, tehát továbbra is a Doros Szilárd, Kővári Balázs, Laczkó Sándor, Lehoczki Gábor és Licsák Levente ötösre számíthatunk. Tervezzük, hogy a kiesett Diósgyőrtől visszaigazoljuk a kölcsönadott Nemes Vincét, aki sokat fejlődött, vele bővülhet a választék. Hamarosan kezdődik a felkészülés, célunk pedig nem lehet más, mint újból nekirugaszkodni a feladatnak. Jó lenne ismét megnyerni a bajnokságot, minimális célunk a dobogós helyezés elérése.
Doros László
– Milyen érzésekkel nyugtázta a bajnokság megnyerését?
– Rendkívül komoly sikerként könyveltem el. Azt előzetesen is lehetett tudni, hogy az Extraligás helyért osztályozót kell játszani, s az ilyesminek meglehetősen bizonytalan a kimenetele. A bajnoki elsőséget jó hajrával szereztük meg, az utolsó két fordulóban döntöttük el a magunk javára a harcot.
– Hogyan értékeli az osztályozón történteket?
– Azzal valamennyien tisztában voltunk, hogy a Pénzügyőr kiemelkedik a három csapat közül. Egykori válogatottat is felvonultattak, és az eredmények igazolták a papírformát, a fővárosiak feljutása nem forgott veszélyben. A Szombathely tűnt megszoríthatónak, de a sorsolásunk igen rosszul alakult. Először kellett játszani a Pénzügyőrrel, majd egy teljesen pihent Szombathellyel, ez nem a mi malmunkra hajtotta a vizet. Szerettünk volna a Szombathellyel kezdeni, hiszen így azonos alapállásból indulhatott volna mindkét fél, de a harmadik fél ehhez nem járult hozzá. Ma sem értem, hogy mi zavarta a Pénzügyőr vezetőit?
– Egyébként hadd kérdezzem meg: akarták egyáltalán a feljutást?
– Miért kérdezi?
– Két dolog miatt. Az egyik: közvetlenül a Szombathely elleni mérkőzés után vezetőtől, majd játékostól is hallottam, hogy „jobb ez így.”
– Családi okok miatt nem tudtam jelen lenni a találkozón, így helyszíni tapasztalataim nincsenek. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy van, aki cseppet sem bánkódik a felkerülés elmaradása miatt, de szerintem nem ettől ment úgy a játék, ahogy.
– A másik elgondolkodtató momentum az összeállítás volt. Nehezen lehetett megérteni, miért maradt ki a Szombathely elleni kvartettből Laczkó Sándor?
– Kétségtelen, nagyszerű játékosról van. Ugyanakkor az is tény, hogy a bajnokság utolsó fordulóiban meglehetősen rapszodikusan teljesített, több nyerhető találkozót veszített, és nyert állásból is bukott. Gyengébb játékosoktól kapott ki, ennek következtében egy kicsit megingott vele szemben a bizalom. Ráadásul makacs combsérülés miatt heteket kihagyott. Erről a kérdésről egyébként beszélgettem a játékosokkal, és a többségi vélemény alapján döntöttünk az összeállításról.
– Egyébként a bajnoki elsőség mintha egy kissé elsikkadt volna. Igaz, megjelent néhány újságcikk, más sportágban azonban alighanem sokkal nagyobb felhajtással járt volna egy bajnoki cím kiharcolása!
– Tény, hogy a borsodi megyeszékhelyen nem ünnepelhetnek évente bajnokcsapatot, utoljára tudomásom szerint a sakkozók nyertek, de az más, hiszen egy összevásárolt együttes érte el a sikert. Ott egy játékos került többe, mint nálunk az egész csapat. Személyes ismerősök közül sokan gratuláltak, a hivatalos elismerés azonban még várat magára. Úgy gondolom, nincs okunk szégyenkezni, megtettük a magunkét. Tudjuk, hogy sportágunk nem tartozik a legnépszerűbbek közé, az érintettek bizonyára mással voltak elfoglalva.
– A cég, a saját, névadó vállalat mennyire érzi magáénak a sikert?
– Vállalati ünnepséget nem hívunk össze, a szabadságolások, meg az árvízi helyzet egyébként is egy kissé átírták a tervezett forgatókönyvet. Augusztus végén azonban mindenképpen tartunk Dubicsányban egy összejövetelt, ahol megköszönjük a játékosoknak a bravúros helytállást.
– Mondana valamit a jövőről is? Hogyan tovább, milyen elképzelésekkel vágnak neki a következő idénynek?
– Keretünk változatlan marad, tehát továbbra is a Doros Szilárd, Kővári Balázs, Laczkó Sándor, Lehoczki Gábor és Licsák Levente ötösre számíthatunk. Tervezzük, hogy a kiesett Diósgyőrtől visszaigazoljuk a kölcsönadott Nemes Vincét, aki sokat fejlődött, vele bővülhet a választék. Hamarosan kezdődik a felkészülés, célunk pedig nem lehet más, mint újból nekirugaszkodni a feladatnak. Jó lenne ismét megnyerni a bajnokságot, minimális célunk a dobogós helyezés elérése.
Doros László