Az ünnepség idén is a Himnusz eléneklésével kezdődött, a Bányász Fúvószenekar kíséretével.
Halasi Imre beszédének elején áttekintette Szent István kultuszának történetét, jelentőségét - melyet a különböző korokban különböző módokon ünnepeltek - és évtizedeken át megpróbálták elfojtani is. Az 1980-as évek végén azonban újult erővel tört a felszínre, s 1991-ben, az Országgyűlés ismét nemzeti, s egyben hivatalos állami ünneppé nyilvánította augusztus 20-át. Halasi Imre megemlékezett az árvízi katasztrófáról, s feltette a kérdést, vajon tudunk-e, lehet-e igazán ünnepelni akkor, amikor sokak fedél nélkül vannak, s talán életük munkája veszett kárba? Az igazgató utalt az önzetlen segíteni akarás, az összefogás szép példáira, a szomorú események kapcsán, s elmondta: augusztus 20-a sokak számára most az újrakezdés ünnepét is jelenti.
Azt, hogy nem csupán a bajban kell összefogni, s mindig szükség van a toleranciára, az egymás iránti megértésre, a nemzetek, nemzetiségek között is. Halasi Imre felidézte ezzel kapcsolatban Szent István intelmeit - "Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő" - utalt rá hogy Miskolc, földrajzi fekvésénél fogva is több kultúra kifejezője lehet, mindig befogadó város volt, s az ideérkezők mind hozzátettek valamit a város épüléséhez, fejlődéséhez. A miskolci színház igazgató-főrendezője kiemelte annak a szimbolikus jelentőségét is, hogy Magyarország hamarosan a 27 nemzetet tömörítő Európai Unió soros elnöke lesz, s kitért annak fontosságára, hogyan tudjuk magunkat elhelyezni Szent István ünnepében, az államalapítás ünnepében - hogy ne csak a megszokást ünnepeljük.
Halasi Imre befejezésül Márai Sándort idézte: "A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is..."
Fotók itt!
Szepesi S.
Halasi Imre beszédének elején áttekintette Szent István kultuszának történetét, jelentőségét - melyet a különböző korokban különböző módokon ünnepeltek - és évtizedeken át megpróbálták elfojtani is. Az 1980-as évek végén azonban újult erővel tört a felszínre, s 1991-ben, az Országgyűlés ismét nemzeti, s egyben hivatalos állami ünneppé nyilvánította augusztus 20-át. Halasi Imre megemlékezett az árvízi katasztrófáról, s feltette a kérdést, vajon tudunk-e, lehet-e igazán ünnepelni akkor, amikor sokak fedél nélkül vannak, s talán életük munkája veszett kárba? Az igazgató utalt az önzetlen segíteni akarás, az összefogás szép példáira, a szomorú események kapcsán, s elmondta: augusztus 20-a sokak számára most az újrakezdés ünnepét is jelenti. Azt, hogy nem csupán a bajban kell összefogni, s mindig szükség van a toleranciára, az egymás iránti megértésre, a nemzetek, nemzetiségek között is. Halasi Imre felidézte ezzel kapcsolatban Szent István intelmeit - "Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő" - utalt rá hogy Miskolc, földrajzi fekvésénél fogva is több kultúra kifejezője lehet, mindig befogadó város volt, s az ideérkezők mind hozzátettek valamit a város épüléséhez, fejlődéséhez. A miskolci színház igazgató-főrendezője kiemelte annak a szimbolikus jelentőségét is, hogy Magyarország hamarosan a 27 nemzetet tömörítő Európai Unió soros elnöke lesz, s kitért annak fontosságára, hogyan tudjuk magunkat elhelyezni Szent István ünnepében, az államalapítás ünnepében - hogy ne csak a megszokást ünnepeljük.
Halasi Imre befejezésül Márai Sándort idézte: "A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is..."
Fotók itt!
Szepesi S.