- Június 4-én, pénteken reggel tört be a Petőfi utcára a víz – emlékszik vissza Sánta Norbert. Reggel még óvodába indultunk a gyerekkel, de az utcáról már ki nem tudtunk menni. Hazaérve még védekezni próbáltunk a szomszédoknak segítettünk, azonban délután kettőkor már mi kértük a tűzoltókat, hogy segítsenek, vigyenek ki innen. A ház egyik fala aztán június 6-án dőlt ki. - Az épület nagyjából két hetet állt vízben, ám a kiszáradás után a statikus azt mondta, hogy meg lehet menteni, és mi emellett döntöttünk – teszi hozzá a családapa.
Az azóta eltelt időszakban az önkormányzat dolgokhoz való hozzáállása megdöbbentette a családot. Mivel a házukban minden bútor és háztartási eszköz megsemmisült, próbáltak részesülni az adományokból, ám – állításuk szerint - egyszer sem jártak sikerrel. Egyszer elutasították kérelmüket, aztán mondták, jöjjenek később, máskor meg már nem volt semmi, amit adhattak volna. – A sok adományból, ami érkezett, mi mindösszesen egy kávéfőzőt kaphattunk volna. Ezen túl az önkormányzattól és a máltaiaktól is kaptunk egy-egy tisztítószeres csomagot, valamint a közvetlen életveszély elhárítására tíz, azaz tízezer forintot – sorolja elkeseredetten Sánta Norbert.
A családnak volt biztosítása a házra, amiből valamennyi pénzhet hozzá is jutottak, ez azonban talán még arra is kevés lesz, hogy lakhatóvá tegyék otthonukat, és akkor még bútorok vásárlásáról nem is esett szó. És bár a problémájukra megoldást jelenthet a megyei önkormányzat és Magyar Vöröskereszt megállapodása. Ennek értelmében az adományokból összegyűlt egymilliárd forintot a sérült lakások helyreállítására fordítják, ám Sánta Norbert és felesége attól fél, hogy mire a segítség elér hozzájuk, már bőven fagyni fog. – Mennünk pedig nincs hová, nem tudni, barátunk lakásában meddig lakhatunk, ha onnan költözni kell, akkor az utcára, pontosabban a házunk melletti melléképületbe kerülünk.
Sánta Norbert hozzáteszi, az önkormányzat részéről már annyival is elégedettek lennének, hogy ha valaki megkérdezné, hogy mire van szükségük, ha éreznék, hogy törődnek velük, felsőzsolcaiakkal. – Az önkormányzatot egyébként sem értjük. Most az árvíz után kardoskodtak, hogy bontsuk le az otthonunkat. Azt a házat, melyre egyébként négy évvel ezelőtt hónapokba telt engedélyt szerezni a nyílászáró cseréjére, mivel műemlék jellegűnek van nyilvánítva. Azt azonban kiemeli: legalább a rendőrség jól végzi a munkáját. – Nagyon sokat járőröznek a mi utcánkban, éppúgy, mint az egész városban, ezt ezúton is köszönöm nekik – teszi hozzá a férfi. Sánta Norbert most fizetés nélküli szabadságon van, vigyáz az egykori – s majdani – otthonukra, és kiveszi részét az újjáépítésből is. – Azért is várnánk mielőbb segítséget, mert a nem szeretnék a munkáltatómnak visszaélni a türelmével.
A családnak most elsősorban építőanyagra lenne szüksége, hogy mielőbb lakható legyen otthonuk. Ennek még éppen 65 négyzetméter gipszkarton és öt 14 literes vödör mészfesték a híja. Az újrakezdéshez azonban ruhák, bútorok és háztartási gépek is kellenek majd, hiszen régi berendezési tárgyaik odalettek, már csak egy halom összevágott bútor emlékezteti őket egykori otthonukra. Mint mondják, azért némi segítség már érkezett az elmúlt hetekben hozzájuk. – Barátainktól több gyermekruhát is kaptunk, és egy ágyat is felajánlottak kislányunknak. Ezen túl a Rotary Club egy hűtővel, és egy veszprémi baráti társaság egy mosógéppel próbált segíteni, amit ezúton is köszönünk – mondja Sánta Norbert.
Mint utaltunk rá, a megyei önkormányzat múlt héten megállapodást kötött a Magyar Vöröskereszttel, így az ott összegyűlt egymilliárd forintból építőanyagot vásárolhatnak a Sánta családhoz hasonló helyzetbe kerülteknek, hiszen tévedés ne essék: több tucat család is járhatott hasonlóan. Remélhetőleg a segítség ebben az esetben is gyors lesz, hiszen október vége egyre közelít, és meleg napos idő is egyre ritkábban lesz.
Képek a házról itt!
Tajthy Á.
Az azóta eltelt időszakban az önkormányzat dolgokhoz való hozzáállása megdöbbentette a családot. Mivel a házukban minden bútor és háztartási eszköz megsemmisült, próbáltak részesülni az adományokból, ám – állításuk szerint - egyszer sem jártak sikerrel. Egyszer elutasították kérelmüket, aztán mondták, jöjjenek később, máskor meg már nem volt semmi, amit adhattak volna. – A sok adományból, ami érkezett, mi mindösszesen egy kávéfőzőt kaphattunk volna. Ezen túl az önkormányzattól és a máltaiaktól is kaptunk egy-egy tisztítószeres csomagot, valamint a közvetlen életveszély elhárítására tíz, azaz tízezer forintot – sorolja elkeseredetten Sánta Norbert.
A családnak volt biztosítása a házra, amiből valamennyi pénzhet hozzá is jutottak, ez azonban talán még arra is kevés lesz, hogy lakhatóvá tegyék otthonukat, és akkor még bútorok vásárlásáról nem is esett szó. És bár a problémájukra megoldást jelenthet a megyei önkormányzat és Magyar Vöröskereszt megállapodása. Ennek értelmében az adományokból összegyűlt egymilliárd forintot a sérült lakások helyreállítására fordítják, ám Sánta Norbert és felesége attól fél, hogy mire a segítség elér hozzájuk, már bőven fagyni fog. – Mennünk pedig nincs hová, nem tudni, barátunk lakásában meddig lakhatunk, ha onnan költözni kell, akkor az utcára, pontosabban a házunk melletti melléképületbe kerülünk.
Sánta Norbert hozzáteszi, az önkormányzat részéről már annyival is elégedettek lennének, hogy ha valaki megkérdezné, hogy mire van szükségük, ha éreznék, hogy törődnek velük, felsőzsolcaiakkal. – Az önkormányzatot egyébként sem értjük. Most az árvíz után kardoskodtak, hogy bontsuk le az otthonunkat. Azt a házat, melyre egyébként négy évvel ezelőtt hónapokba telt engedélyt szerezni a nyílászáró cseréjére, mivel műemlék jellegűnek van nyilvánítva. Azt azonban kiemeli: legalább a rendőrség jól végzi a munkáját. – Nagyon sokat járőröznek a mi utcánkban, éppúgy, mint az egész városban, ezt ezúton is köszönöm nekik – teszi hozzá a férfi. Sánta Norbert most fizetés nélküli szabadságon van, vigyáz az egykori – s majdani – otthonukra, és kiveszi részét az újjáépítésből is. – Azért is várnánk mielőbb segítséget, mert a nem szeretnék a munkáltatómnak visszaélni a türelmével.
A családnak most elsősorban építőanyagra lenne szüksége, hogy mielőbb lakható legyen otthonuk. Ennek még éppen 65 négyzetméter gipszkarton és öt 14 literes vödör mészfesték a híja. Az újrakezdéshez azonban ruhák, bútorok és háztartási gépek is kellenek majd, hiszen régi berendezési tárgyaik odalettek, már csak egy halom összevágott bútor emlékezteti őket egykori otthonukra. Mint mondják, azért némi segítség már érkezett az elmúlt hetekben hozzájuk. – Barátainktól több gyermekruhát is kaptunk, és egy ágyat is felajánlottak kislányunknak. Ezen túl a Rotary Club egy hűtővel, és egy veszprémi baráti társaság egy mosógéppel próbált segíteni, amit ezúton is köszönünk – mondja Sánta Norbert.
Mint utaltunk rá, a megyei önkormányzat múlt héten megállapodást kötött a Magyar Vöröskereszttel, így az ott összegyűlt egymilliárd forintból építőanyagot vásárolhatnak a Sánta családhoz hasonló helyzetbe kerülteknek, hiszen tévedés ne essék: több tucat család is járhatott hasonlóan. Remélhetőleg a segítség ebben az esetben is gyors lesz, hiszen október vége egyre közelít, és meleg napos idő is egyre ritkábban lesz.
Képek a házról itt!
Tajthy Á.