A fiatal szépséget a minap.hu a versenyről és az álmairól kérdezte.
– Miskolcon élsz már évek óta, és ide is jársz iskolába, miért pont a Balaton mellett jelentkeztél szépségversenyre, és mért nem valahol a közelben?
– Rokonaim élnek Fonyódon, és már évek óta járok le hozzájuk a családdal. Sosem jelentkeztem hasonló versenyre, de mindig is érdekelt a modellek, szépségkirálynők élete, úgy gondoltam eljött az ideje, hogy megpróbáljam én is. Nem volt rossz döntés, hiszen magam sem hiszem el, de sikerült megszereznem az első helyezettnek kijáró koronát.
– Ha jól sejtem nem teljesen ebben a szakmában képzeled el a jövődet. Mit tanulsz?
– Ez így van, szeretném elvégezni az iskolát, ahol építészetet tanulok. Szeretnék később a Debreceni Egyetemre felvételizni, és tovább tanulni ezt a szakmát, de nem szeretném kizárni a kifutót sem az életemből. Kaptam már a verseny óta különböző felkéréseket fotózásokra, amiből egy párat szívesen fogadtam. A modell szakma is vonzó számomra.
– Hogyan zajlott a verseny?
– A jelentkezés után a fonyódi általános iskolában tartottak a szervezők egy elődöntőt ahol 25 lány közül választották ki a legjobb 10-et, valamint még négy lányt, akiket a szponzorok juttattak be a döntősök közé. Érdekességnek számít, hogy éppen péntek 13-a volt a döntő előtt, és én a 13-as sorszámot kaptam. Ezt a számot sokan a balszerencse jelképeként tűntetik fel, de nekem ebben az esetben szerencsét hozott. Másnap zajlott a döntő, ami érdekes élményeket tartogatott számomra. Eleinte féltem egy kicsit a kifutótól, annak ellenére is, hogy előző nap tartottak nekünk színpadi próbát. Később viszont elmúlt a félelem, és sokkal könnyebben mozogtam a színpadon, még a fehérneműs felvonuláson is, amitől pedig a legjobban tartottam.
– Sokat hallani arról, hogy egy ilyen szépségversenyen a lányok között versengések alakulnak ki, a végső győzelemért. Te mennyire fogtad ezt fel versenynek, esetleg volt-e olyan a környezetedben aki kifejezetten versenytársat látott benned?
– Eleinte nem éreztem azt, hogy valaki véresen komolyan venné a versengést, de ahogy élesedett a helyzet, érezhetőbb volt a feszültség, valamint elkezdődött a klikkesedés a lányok között. Én nem tekintettem senkit vetélytársnak, és engem sem ért hasonló inzultus. Fontos dolognak tartom, hogy még barátokat is szereztem a program alatt.
– Hogyan fogadtátok a győzelmet, büszkék voltak rád a szüleid?
– Bevallom őszintén, amikor a végén kimondták a nevemet, egy kicsit elpityeredtem, el sem hittem a dolgot. A szüleim és a barátaim természetesen büszkék voltak rám, hiszen addig is folyamatosan bátorítottak. Édesanyám eleinte féltett egy kicsit, de hamar megnyugtattam, hiszen én nem vállalok olyan dolgokat, ami az ő aggodalmát okozta.
– Mi okozott neki aggodalmakat?
– Mire gondolhat ilyenkor egy szülő? Aktfotózás, valamint más efféle dolgok, amikről annyit hallani az újságokban, tévékben, de én ezekre sohasem lennék kapható. A rendes fotózásokat, és modell munkákat szívesen vállalom, de ami ebbe nem fér bele az az én életembe, sem fér bele.
Vajtó László
– Miskolcon élsz már évek óta, és ide is jársz iskolába, miért pont a Balaton mellett jelentkeztél szépségversenyre, és mért nem valahol a közelben?
– Rokonaim élnek Fonyódon, és már évek óta járok le hozzájuk a családdal. Sosem jelentkeztem hasonló versenyre, de mindig is érdekelt a modellek, szépségkirálynők élete, úgy gondoltam eljött az ideje, hogy megpróbáljam én is. Nem volt rossz döntés, hiszen magam sem hiszem el, de sikerült megszereznem az első helyezettnek kijáró koronát.
– Ha jól sejtem nem teljesen ebben a szakmában képzeled el a jövődet. Mit tanulsz?
– Ez így van, szeretném elvégezni az iskolát, ahol építészetet tanulok. Szeretnék később a Debreceni Egyetemre felvételizni, és tovább tanulni ezt a szakmát, de nem szeretném kizárni a kifutót sem az életemből. Kaptam már a verseny óta különböző felkéréseket fotózásokra, amiből egy párat szívesen fogadtam. A modell szakma is vonzó számomra.
– Hogyan zajlott a verseny?
– A jelentkezés után a fonyódi általános iskolában tartottak a szervezők egy elődöntőt ahol 25 lány közül választották ki a legjobb 10-et, valamint még négy lányt, akiket a szponzorok juttattak be a döntősök közé. Érdekességnek számít, hogy éppen péntek 13-a volt a döntő előtt, és én a 13-as sorszámot kaptam. Ezt a számot sokan a balszerencse jelképeként tűntetik fel, de nekem ebben az esetben szerencsét hozott. Másnap zajlott a döntő, ami érdekes élményeket tartogatott számomra. Eleinte féltem egy kicsit a kifutótól, annak ellenére is, hogy előző nap tartottak nekünk színpadi próbát. Később viszont elmúlt a félelem, és sokkal könnyebben mozogtam a színpadon, még a fehérneműs felvonuláson is, amitől pedig a legjobban tartottam.
– Sokat hallani arról, hogy egy ilyen szépségversenyen a lányok között versengések alakulnak ki, a végső győzelemért. Te mennyire fogtad ezt fel versenynek, esetleg volt-e olyan a környezetedben aki kifejezetten versenytársat látott benned?
– Eleinte nem éreztem azt, hogy valaki véresen komolyan venné a versengést, de ahogy élesedett a helyzet, érezhetőbb volt a feszültség, valamint elkezdődött a klikkesedés a lányok között. Én nem tekintettem senkit vetélytársnak, és engem sem ért hasonló inzultus. Fontos dolognak tartom, hogy még barátokat is szereztem a program alatt.
– Hogyan fogadtátok a győzelmet, büszkék voltak rád a szüleid?
– Bevallom őszintén, amikor a végén kimondták a nevemet, egy kicsit elpityeredtem, el sem hittem a dolgot. A szüleim és a barátaim természetesen büszkék voltak rám, hiszen addig is folyamatosan bátorítottak. Édesanyám eleinte féltett egy kicsit, de hamar megnyugtattam, hiszen én nem vállalok olyan dolgokat, ami az ő aggodalmát okozta.
– Mi okozott neki aggodalmakat?
– Mire gondolhat ilyenkor egy szülő? Aktfotózás, valamint más efféle dolgok, amikről annyit hallani az újságokban, tévékben, de én ezekre sohasem lennék kapható. A rendes fotózásokat, és modell munkákat szívesen vállalom, de ami ebbe nem fér bele az az én életembe, sem fér bele.
Vajtó László