Az 1960-ban megnyílt múzeum fél évszázados születésnapjára az ország több pontjáról érkeztek bányász és kohász mérnökök, akik mai napig a szakmában dolgoznak, vagy dolgoztak annak idején. Az ünnepélyes megnyitót a Hámori Waldorf Hámori Általános Iskola és Gimnázium diákjainak verses előadásával kezdték, majd köszöntötték a vendégeket.
Porkoláb László a múzeum igazgatója beszédében elmondta: a közelmúltban a lehetőségekhez mérten felújították az épületet, hiszen mind külsejében, mind pedig kiállítási tárgyaiban változott, és bővült az intézmény. A palotaszálló szomszédságában ma már egy vizuális élményt nyújtó kohászati fellegvár áll, melynek környezetében megújultak a terek is, amik a tervek szerint különböző közösségi funkciókat fognak ellátni. Az eseményen részt vett
Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója is, aki beszédében elmondta: a cél az őskohó és a múzeum rendbetétele volt, hiszen egy szép épületbe szívesebben jönne a látogatók, már pedig a múzeumok mérője a látogatottsági szám. A program során több pályázatot is elindítottak, de több sikertelenül végződött, majd egy TÁMOP pályázat megnyerésével kezdődhettek el a felújítási munkálatok. Az igazgatónő az évforduló alkalmából további 50.000 forintot ajánlott fel az intézmény részére gyűjteményfejlesztésre.
Mándoki Ferenc a felújítás tervezője szerint évek óta várt már az épület egy felújításra, és most több terv alapján kezdhették el a munkát. Elsõ körben a homlokzat kapott új arculatot, majd a környezetrendezés és a kerítés is sorra kerülhetett. Az épületben megoldották a víz okozta problémákat is, hiszen új szigetelési technikák és vízelvezetõ rendszerek lettek kiépítve. A további felújítási munkálatokra is kidolgozták már a terveket, de azokat csak újabb sikeres pályázatok után kezdik el megvalósítani.
Káli Sándor polgármester az eseményen elmondta: jól érezte magát a múzeumban, még édesapja fényképével is találkozhatott a képkiállításon. Elmondta továbbá azt is, hogy oda kell figyelni mindenkinek a múltjára, gyökereikre, legyen mit átadnunk a következő generációnak. A kiállító épületben az a szép: nem csupán a tárgyakat lehet megtekinteni, hanem a mögöttük megbúvó kezeket, és arcokat, azokat, akik a tárgyakat valamikor megalkották. Elmodása szerint újra fordulóban van a világ, és egy hatalmas világgazdasági válság ráébresztett minket arra: szükségünk van a saját iparainkra, a saját bányáinkra.
Fotók ITT!
Vajtó László