Az elmúlt időszakról és a majd november 6. előadásról a minap.hu a házigazdával, Fodor Jánossal beszélgetett.
– Az év elején, amikor elindult a műsor, hat alkalomra tervezték, de nem zárták ki a folytatás lehetőségét. A miskolciak láthatóan megszerették a programot, várhatóak majd újabb csevegős esték?
– Valóban hat alkalomra terveztük a műsort. Öt fog megvalósulni, egy elmaradt a lábsérülésem miatt. Nem tudom, hogy fogunk e hosszabbítani, ez a későbbi megállapodás kérdése. Õszintén szólva ez nem egy olcsó műsor, én a színvonalából nem engedek. Lehet, hogy ne kelljen a későbbiekben emelni a jegyek árát, támogatót kell keresni. De ez nem az én kompetenciám.
– Mennyire volt különleges az életében ez a műsor, és hogy érezték magukat itt Miskolcon a meghívott vendégek?
– Rám sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy amatőr lennék. De a Művészetek Házában sok újat tanultam. Új műfaj, új tanulságok. Egy bizonyos, lubickolás volt ez a számomra, élveztem a műsorok minden egyes pillanatát. A vendégek? Büszke vagyok, hogy jöttek, s elégedett, hogy máskor is hívhatom Õket. Ez az igazi elismerés! Tudom, hogy mindenki jó élményekkel hagyta el a várost, annak ellenére is, hogy megosztva kaptak figyelmet az előadások során. Törőcsik Mari volt az egyetlen, aki a műsor teljes idejében a színpadon volt.
– Tudomásom szerint volt egy meghívott vendég, aki nem jött el. Az utolsó pillanatban visszamondta a fellépést…
– Én mondtam, hogy nem jöhet. Amikor elindítottam a Csevegést, elhatároztam, hogy csak olyan embereket hívunk meg, akik valamilyen formában értékeket képviselnek a magyar kultúrában. Celeb-kímélésre rendezkedtem be. A feledhető pillanat hősöknek másutt a helyük. Egy esetben mégis kivételt tettünk, ugyanis volt egy a tévében berobbant, tehetségesnek tűnő fiatalember, aki magas hangon tudott énekelni. A neve sem fontos már. Leszerződtem a tv csatornával, hogy jöjjön. A meghívott vendég minősíthetetlenül viselkedett. Például – mi minden vendégünket szállítjuk, ha igényt tart rá - nem volt hajlandó egy autóba ülni egy Jászai Mari díjas és érdemes művésszel. „NEKI KÜLÖN LIMUZIN JÁR? Õ SZTÁR „-mondta. Hát Otthon maradt.
– Az ötödik előadást november hatodikán láthatja majd a közönség, ami azért is különleges, mert akkor ünnepli a születésnapját. Milyen érdekességeket, és kiket tartogat a nagyérdeműnek?
– A meghívott vendégek egyedül is megtöltenének az országban bárhol egy színháztermet. Jön a Művészetek házába Ágnes (Vanilla), Gyarmati István zongorista, Levente Péter, Vincze Lilla, valamint egy régi kedves barátom: Janicsák István, aki a Veresegyházi asszonykórust is magával hozza, jön Paudits Béla, és egyenesen Kanadából érkezik hozzánk Gyenge Valéria olimpiai bajnok úszónő, fotográfus és író, akinek az új könyve dedikálva lesz megvásárolható. Mint mindig, most is lesz kiállítás, hisz a társ művészetek mindig jelen vannak életemben.
Vajtó László
Néhány részlet a Csevegésből:
– Az év elején, amikor elindult a műsor, hat alkalomra tervezték, de nem zárták ki a folytatás lehetőségét. A miskolciak láthatóan megszerették a programot, várhatóak majd újabb csevegős esték?
– Valóban hat alkalomra terveztük a műsort. Öt fog megvalósulni, egy elmaradt a lábsérülésem miatt. Nem tudom, hogy fogunk e hosszabbítani, ez a későbbi megállapodás kérdése. Õszintén szólva ez nem egy olcsó műsor, én a színvonalából nem engedek. Lehet, hogy ne kelljen a későbbiekben emelni a jegyek árát, támogatót kell keresni. De ez nem az én kompetenciám.
– Mennyire volt különleges az életében ez a műsor, és hogy érezték magukat itt Miskolcon a meghívott vendégek?
– Rám sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy amatőr lennék. De a Művészetek Házában sok újat tanultam. Új műfaj, új tanulságok. Egy bizonyos, lubickolás volt ez a számomra, élveztem a műsorok minden egyes pillanatát. A vendégek? Büszke vagyok, hogy jöttek, s elégedett, hogy máskor is hívhatom Õket. Ez az igazi elismerés! Tudom, hogy mindenki jó élményekkel hagyta el a várost, annak ellenére is, hogy megosztva kaptak figyelmet az előadások során. Törőcsik Mari volt az egyetlen, aki a műsor teljes idejében a színpadon volt.
– Tudomásom szerint volt egy meghívott vendég, aki nem jött el. Az utolsó pillanatban visszamondta a fellépést…
– Én mondtam, hogy nem jöhet. Amikor elindítottam a Csevegést, elhatároztam, hogy csak olyan embereket hívunk meg, akik valamilyen formában értékeket képviselnek a magyar kultúrában. Celeb-kímélésre rendezkedtem be. A feledhető pillanat hősöknek másutt a helyük. Egy esetben mégis kivételt tettünk, ugyanis volt egy a tévében berobbant, tehetségesnek tűnő fiatalember, aki magas hangon tudott énekelni. A neve sem fontos már. Leszerződtem a tv csatornával, hogy jöjjön. A meghívott vendég minősíthetetlenül viselkedett. Például – mi minden vendégünket szállítjuk, ha igényt tart rá - nem volt hajlandó egy autóba ülni egy Jászai Mari díjas és érdemes művésszel. „NEKI KÜLÖN LIMUZIN JÁR? Õ SZTÁR „-mondta. Hát Otthon maradt.
– Az ötödik előadást november hatodikán láthatja majd a közönség, ami azért is különleges, mert akkor ünnepli a születésnapját. Milyen érdekességeket, és kiket tartogat a nagyérdeműnek?
– A meghívott vendégek egyedül is megtöltenének az országban bárhol egy színháztermet. Jön a Művészetek házába Ágnes (Vanilla), Gyarmati István zongorista, Levente Péter, Vincze Lilla, valamint egy régi kedves barátom: Janicsák István, aki a Veresegyházi asszonykórust is magával hozza, jön Paudits Béla, és egyenesen Kanadából érkezik hozzánk Gyenge Valéria olimpiai bajnok úszónő, fotográfus és író, akinek az új könyve dedikálva lesz megvásárolható. Mint mindig, most is lesz kiállítás, hisz a társ művészetek mindig jelen vannak életemben.
Vajtó László
Néhány részlet a Csevegésből: