Gálffy Imre Hidasnémetiben született, apja Gálffy Ignác neves pedagógus, régész, anyja marcinfai Drisnyei Anna volt. Jogi tanulmányait Budapesten végezte, majd Borsod vármegye tisztviselője volt, így került a belügyminisztériumba. 1944. július 12-én Miskolc polgármesterévé nevezték ki. 1944. október 15-én, Szálasi hatalomátvétele után hivatala feladására kényszerítették, melyet csak december 4-én nyert vissza. A szovjet város- és körzetparancsnokokkal már ő tárgyalt a továbbiakról. Megalakította a Nemzeti Bizottságot, amely a város vezető, minden pártot egyesítő politikai szerve volt. Tavaszra már normálisan működött a közigazgatás, majd Miskolchoz csatolták Diósgyőrt, Tapolcát és Hejőcsabát.
Gálffy Imre rendkívül sokat vállalt magára, motorja volt az újjáépítés elindításának. Munkáját kormányzati szinten is elismerték, 1948 januárjában a Magyar Köztársasági Érdemkereszttel tüntették ki. A szigorú munkarend megviselte az egészségét, és 1949-ben, 55 éves korában szívbetegség és idegkimerültség miatt lemondott funkciójáról.
1952. júniusában kitelepítették, s csak 1953. szeptember 15-én térhetett haza feleségével Miskolcra. A politikai közélettől teljesen visszavonult, majd az 1956-os forradalom alatt ő lett a novemberben megalakult Miskolci Nemzeti Bizottság elnöke. A forradalom bukása után – betegsége miatt – nem volt részese a számonkérésnek. 1957 júniusában hunyt el, a Deszka-temetőben helyezték örök nyugalomra.
Gálffy Imre rendkívül sokat vállalt magára, motorja volt az újjáépítés elindításának. Munkáját kormányzati szinten is elismerték, 1948 januárjában a Magyar Köztársasági Érdemkereszttel tüntették ki. A szigorú munkarend megviselte az egészségét, és 1949-ben, 55 éves korában szívbetegség és idegkimerültség miatt lemondott funkciójáról.
1952. júniusában kitelepítették, s csak 1953. szeptember 15-én térhetett haza feleségével Miskolcra. A politikai közélettől teljesen visszavonult, majd az 1956-os forradalom alatt ő lett a novemberben megalakult Miskolci Nemzeti Bizottság elnöke. A forradalom bukása után – betegsége miatt – nem volt részese a számonkérésnek. 1957 júniusában hunyt el, a Deszka-temetőben helyezték örök nyugalomra.