– A műsorban lezajlottak a selejtezők, és mostanra már csak a legjobbak maradhattak versenyben. Az egyik csoportnak te lettél a mentora, mennyire érzed magad nehéz helyzetben?
– Azt kell mondanom, hogy viszonylag szerencsés helyzetben vagyok, hiszen én a 25 éven felüli csapatot kaptam meg, és ők kész énekesek, teljesen profik. Az énekben nem sok segítségre szorulnak, hiszen évek óta foglalkoznak hangképzéssel. Amiben én segíteni tudok nekik: az előadásmód, mert abban még kezdők, járatlanok. Én már jártam „egyszer kétszer” színpadon, így az ott szerzett tapasztalatokat, tudást át tudom nekik adni. Fontos ugyanis az előadás módja, mert a közönséget sokszor azzal kell megfogni. Sok a jó hang, de nem mindegy az, hogy ki milyen kiállású a színpadon.
– A jelenlegi hazai zenei piacon mennyi esélyük van az itteni versenyzőknek a későbbi pályán maradásra?
– Õszintén szólva nem sok, de ez nem azért van, mert ők nem tehetségesek, vagy nem tudnak énekelni, erről szó sincs. Egyszerűen nagyon nehéz igazán jó nótákat, slágereket csinálni. Az énekesek mellett nagy szükség van azokra, akik jó dalszövegeket tudnak írni, ugyanis kellenek az eladható dallamok. Nagyon jó kezdeményezés erre például a csatorna dalpályázata, aminek keretein belül az ismeretlen írók is bemutatkozhatnak, és talán előre is léphetnek. Ideális dolog volna nagyon, ha egy jó hangú énekeshez, egy tehetséges dalszövegírót is felfedeznénk.
– Az évek alatt te már adtál egy pár igazán nagy slágert a magyar közönségnek, hazai könnyűzenei piacnak. Szerinted mi kell ma egy jó slágerhez?
– Először is kell egy jó énekes, az rendkívül fontos, de a legfontosabb még mindig az, hogy eladható, dallamos, lendületes slágert kell írni. Nem lehet úgy nekiállni, hogy az ember csak úgy írogat magának valamit, aztán majd csak lesz belőle valami. Én, amikor dalszövegeket írtam volt olyan, amelyik szerintem tuti nyerő, aztán mégsem lett az. A nyolc óra munkát például nem saját magamnak írtam, de aztán úgy hozta az élet, hogy nekem kellett elénekelni, abból végül így sláger lett. A legfontosabb, hogy a szövegírókat írásra noszogassuk.
– A műsorban van e már kedvenc?
– Mint mindenkinek nekem is a saját gyerekeim a kedvencek elsősorban, de természetesen más csapatokban is van olyan, akinek nagyon drukkolok. Egyelőre nem szeretnék megnevezni senkit, hiszen nem volna etikus a műsor vége előtt, de több olyan is van, akit nagy figyelemmel kísérek és drukkolok nekik. Közhely ugyan, de akik ide bekerültek, azok szerintem már tényleg győztesek. Én úgy érzem az enyéim közül nem fognak kiperegni az első körben, vagy ha mégis akkor a közönségnek nincsen „füle”. Többször tapasztalhattuk már ugyanis azt a tényt, hogy sokszor az emberek arcra, kisugárzásra, és nem énektudásra adják le a voksukat.
A műsor hétvégéről hétvégére egyre izgalmasabb lesz, hiszen a versenyzőknek jobbnál jobb produkciókkal kell majd kirukkolni, annak érdekében, hogy meggyőzzék a mentorokat rátermettségükről, tehetségükről. A minap.hu nyomon követi az eseményeket a továbbiakban is.
Vajtó László
– Azt kell mondanom, hogy viszonylag szerencsés helyzetben vagyok, hiszen én a 25 éven felüli csapatot kaptam meg, és ők kész énekesek, teljesen profik. Az énekben nem sok segítségre szorulnak, hiszen évek óta foglalkoznak hangképzéssel. Amiben én segíteni tudok nekik: az előadásmód, mert abban még kezdők, járatlanok. Én már jártam „egyszer kétszer” színpadon, így az ott szerzett tapasztalatokat, tudást át tudom nekik adni. Fontos ugyanis az előadás módja, mert a közönséget sokszor azzal kell megfogni. Sok a jó hang, de nem mindegy az, hogy ki milyen kiállású a színpadon.
– A jelenlegi hazai zenei piacon mennyi esélyük van az itteni versenyzőknek a későbbi pályán maradásra?– Õszintén szólva nem sok, de ez nem azért van, mert ők nem tehetségesek, vagy nem tudnak énekelni, erről szó sincs. Egyszerűen nagyon nehéz igazán jó nótákat, slágereket csinálni. Az énekesek mellett nagy szükség van azokra, akik jó dalszövegeket tudnak írni, ugyanis kellenek az eladható dallamok. Nagyon jó kezdeményezés erre például a csatorna dalpályázata, aminek keretein belül az ismeretlen írók is bemutatkozhatnak, és talán előre is léphetnek. Ideális dolog volna nagyon, ha egy jó hangú énekeshez, egy tehetséges dalszövegírót is felfedeznénk.
– Az évek alatt te már adtál egy pár igazán nagy slágert a magyar közönségnek, hazai könnyűzenei piacnak. Szerinted mi kell ma egy jó slágerhez?
– Először is kell egy jó énekes, az rendkívül fontos, de a legfontosabb még mindig az, hogy eladható, dallamos, lendületes slágert kell írni. Nem lehet úgy nekiállni, hogy az ember csak úgy írogat magának valamit, aztán majd csak lesz belőle valami. Én, amikor dalszövegeket írtam volt olyan, amelyik szerintem tuti nyerő, aztán mégsem lett az. A nyolc óra munkát például nem saját magamnak írtam, de aztán úgy hozta az élet, hogy nekem kellett elénekelni, abból végül így sláger lett. A legfontosabb, hogy a szövegírókat írásra noszogassuk.
– A műsorban van e már kedvenc?
– Mint mindenkinek nekem is a saját gyerekeim a kedvencek elsősorban, de természetesen más csapatokban is van olyan, akinek nagyon drukkolok. Egyelőre nem szeretnék megnevezni senkit, hiszen nem volna etikus a műsor vége előtt, de több olyan is van, akit nagy figyelemmel kísérek és drukkolok nekik. Közhely ugyan, de akik ide bekerültek, azok szerintem már tényleg győztesek. Én úgy érzem az enyéim közül nem fognak kiperegni az első körben, vagy ha mégis akkor a közönségnek nincsen „füle”. Többször tapasztalhattuk már ugyanis azt a tényt, hogy sokszor az emberek arcra, kisugárzásra, és nem énektudásra adják le a voksukat.
A műsor hétvégéről hétvégére egyre izgalmasabb lesz, hiszen a versenyzőknek jobbnál jobb produkciókkal kell majd kirukkolni, annak érdekében, hogy meggyőzzék a mentorokat rátermettségükről, tehetségükről. A minap.hu nyomon követi az eseményeket a továbbiakban is.
Vajtó László