A sorozatban olyan miskolci emberekkel beszélgetnek a szervezők, akik nem minden esetben látványos, de szorgalmas, odaadó munkájukkal nagyban hozzájárultak Miskolc szellemi, kulturális épüléséhez. A Feledy-házban megrendezendő beszélgetőesteken olyan kulturális személyiségekkel találkozhatunk, ismerhetünk meg közelebbről, felvillantva zenei, színházi, irodalmi, népművészeti, táncpedagógiai, múzeumi és egyéb területen végzett tevékenységüket. Két hét múlva, október 26-án 5 órától Lovász Emese régész lesz vendégségben a „múzsák kertjében.”
Egy jó fényképhez kevés egy jó fényképezőgép
A ’60-as, ’70-es évek emblematikus figurája volt a sajtófotózás terén Laczó József, aki már gyerekkorától kezdve érdeklődött a fényképezés iránt, első fényképezőgépét 8-9 évesen kapta, azóta több évtizeden keresztül több ezer képet készített. A beszélgetőesten az is szóba került, hogy a ’70-es években nagyobb összetartás volt a sajtó dolgozói között. „Habár az Észak-Magyarország és a Déli Hírlap között rivalizálás volt, de az újságíró-szerkesztő munkatársak baráti viszonyban voltak egymással és a fotósok is adtak egymásnak témajavaslatot. A 2000-es évek után sajnos – az internet és túlzott profithajszolás miatt – az emberek kevésbé segítőkészek lettek, nincs olyan összetartás, mint régen. A fényképezés terén a digitális technika hódít, az internetre pedig sok olyan képet is feltöltenek, ami igencsak rossz mind minőségre, mind kompozíciós szempontból. Nekem mindig az volt a mottóm, hogy egy jó fényképhez kevés egy jó gép, kell hozzá az ember is” – mondta Laczó József. A Feledy-házban az is elhangzott, hogy első komolyabb fotómasinája egy Svájcban vásárolt Isolatte típusú 6x6-os gép volt, azóta közel tucatnyi fényképezőgépet használt mind munka-. mind magánfotózás céljából. Közel 740 000 fotóból áll a Laczó-gyűjtemény, melyet a művész felajánlott a Herman Ottó Múzeum részére.
Kultúr-munkások, akik hűségesek maradtak Miskolchoz
Jakab Mária, a Magyar Rádió egykori szerkesztő-riportere elmondta, hogy a mostani est volt a harmadik része a „Vendégségben a múzsák kertjében” sorozatnak, az első alkalom szeptember 14-én volt, aminek vendége Szondy Sándor fafaragó népművész volt. Ezt követően Nyitray Viktória és Rézművesné Nagy Ildikó rajztanárok voltak a vendégei a második sorozatnak. Jakab Mária hozzátette: „A ’60-as, ’70-es években a Magyar Rádiót még többen hallgatták mint manapság, egyrészt mert monopólium volt, másrészt mert a fiatalok részére sugároztak színvonalas műsorokat – pl Komjáthy vasárnapi zenei Koktél c. műsora, vagy a Táskarádió műsor. A Sajtóház is évtizedeken át működött sikeresen, ahol több miskolci médium: lapkiadó vállalat, üzemi lapok, majd Déli Hírlap, Észak-Magyarország, és az MTI is egy épületben volt, és sokkal barátibb volt a légkör a média-munkatársak között, mint manapság. Laczó Józsefet azért hívtuk a mai beszélgetésre, mert ismert és elismert fotóriporter Miskolcon, aki hosszú éveken át hűséges maradt szakmájához, hivatásához és nem utolsósorban városához.”
Búzafalvi Tamás
Egy jó fényképhez kevés egy jó fényképezőgép
A ’60-as, ’70-es évek emblematikus figurája volt a sajtófotózás terén Laczó József, aki már gyerekkorától kezdve érdeklődött a fényképezés iránt, első fényképezőgépét 8-9 évesen kapta, azóta több évtizeden keresztül több ezer képet készített. A beszélgetőesten az is szóba került, hogy a ’70-es években nagyobb összetartás volt a sajtó dolgozói között. „Habár az Észak-Magyarország és a Déli Hírlap között rivalizálás volt, de az újságíró-szerkesztő munkatársak baráti viszonyban voltak egymással és a fotósok is adtak egymásnak témajavaslatot. A 2000-es évek után sajnos – az internet és túlzott profithajszolás miatt – az emberek kevésbé segítőkészek lettek, nincs olyan összetartás, mint régen. A fényképezés terén a digitális technika hódít, az internetre pedig sok olyan képet is feltöltenek, ami igencsak rossz mind minőségre, mind kompozíciós szempontból. Nekem mindig az volt a mottóm, hogy egy jó fényképhez kevés egy jó gép, kell hozzá az ember is” – mondta Laczó József. A Feledy-házban az is elhangzott, hogy első komolyabb fotómasinája egy Svájcban vásárolt Isolatte típusú 6x6-os gép volt, azóta közel tucatnyi fényképezőgépet használt mind munka-. mind magánfotózás céljából. Közel 740 000 fotóból áll a Laczó-gyűjtemény, melyet a művész felajánlott a Herman Ottó Múzeum részére.
Kultúr-munkások, akik hűségesek maradtak Miskolchoz
Jakab Mária, a Magyar Rádió egykori szerkesztő-riportere elmondta, hogy a mostani est volt a harmadik része a „Vendégségben a múzsák kertjében” sorozatnak, az első alkalom szeptember 14-én volt, aminek vendége Szondy Sándor fafaragó népművész volt. Ezt követően Nyitray Viktória és Rézművesné Nagy Ildikó rajztanárok voltak a vendégei a második sorozatnak. Jakab Mária hozzátette: „A ’60-as, ’70-es években a Magyar Rádiót még többen hallgatták mint manapság, egyrészt mert monopólium volt, másrészt mert a fiatalok részére sugároztak színvonalas műsorokat – pl Komjáthy vasárnapi zenei Koktél c. műsora, vagy a Táskarádió műsor. A Sajtóház is évtizedeken át működött sikeresen, ahol több miskolci médium: lapkiadó vállalat, üzemi lapok, majd Déli Hírlap, Észak-Magyarország, és az MTI is egy épületben volt, és sokkal barátibb volt a légkör a média-munkatársak között, mint manapság. Laczó Józsefet azért hívtuk a mai beszélgetésre, mert ismert és elismert fotóriporter Miskolcon, aki hosszú éveken át hűséges maradt szakmájához, hivatásához és nem utolsósorban városához.”
Búzafalvi Tamás