A legtöbb esetben az érettségi előtt, már hónapok óta mennek a találgatások, vajon melyik tanár milyen, és mit fog kérdezni. Sokan több időt szánnak egy jó, vagy esetleg rossz taktika, vagy esetlegesen puska kidolgozására. Ilyenkor a diákok mindent bevetnek a jó jegy elérése érdekében. Sok puskázós legenda terjeng a városban, így tudtunk meg olyanokat, hogy valaki a szendvicsében lévő lapkasajtra írta fel a válaszokat, képleteket, és onnan lesett a vizsga alatt, de volt olyan, aki a tanár hátára ragasztotta fel a megoldásokat rejtő cetlit egy óvatlan pillanatban. – Kétféle módszerrel próbáltunk puskázni egy évvel ezelőtt: a Morse-ábécével ugyanis könnyen tudtunk egymással kommunikálni, de a rúnaírás is sokat segített, hiszen a tanárok rajznak, motívumnak nézték a padon. – tudtuk meg Dorkától, aki tavaly érettségizett. Az idén is a legegyszerűbb puskázási módszernek bizonyult az előre kialakított kommunikáció, hiszen több osztály saját jelnyelvet alakított ki, annak érdekében, hogy egymást segítsék a megmérettetésen.
Érdekesség, hogy a rúnaírást, és egy közös jelnyelvet megtanulni, néha több időbe kerül, mint a tételeket kidolgozni, de talán erre a gondolkodásmódra könnyebben ráállnak a diákok, mint arra, amit kötelező megtanulni.
A lányok valamivel általában egyszerűbben oldják meg a feladatot, hiszen a harisnyában elrejtett cetlik évről évre jó szolgálatot tesznek gazdáiknak, hiszen azokat a szoknya alól nem nehéz elővenni a vizsga során, viszont senki nem gondolna arra, hogy egy lány szoknyája alá nyúljon, a puskáért. A módszerek tehát sokrétűek, a cél a viszont ugyanaz: megkönnyíteni az érettségin lévő feladatok megoldását, a jobb jegy érdekében. Az igazán ötletes, jól kitalált, puskákat akár még díjazhatnák is az oktatók, hiszen gazdája sokat dolgozott vele, és latba vetette minden kreativitását, amikor elkészítette.
Vajtó László