A Nagyszínházban mutatják be szombaton A padlás című darabot, amelyet legelső alkalommal, épp 25 évvel ezelőtt láthatta a közönség, a Vígszínházban. A történet egy padláson játszódik, ahol a fiatal Rádiós fényévnyi távolságba küld rádióüzeneteket saját találmánya, a robot Robinson segítségével. Rusznyák Gábor elárulta, ez az első zenés darab, amit rendez, így izgalmas szellemi utazás volt ez számára.
– A padlás zenéjét már gyermekkoromban ismertem, a darabot azonban a Vígszínházban láttam először, a főiskola után, amikor rendezőként kezdtem dolgozni. Majd láttam Kecskeméten és Kaposvárott is. Utóbbi tetszett a legjobban, mert akkor volt először élőzenés előadás, és emberi volt a történet. Most igyekeztem magamban elrendezni ezt a csillagot, illetve az embereket, akikről senki nem tud – mondta a rendező. Hozzátette: sok olyan embert ismer, aki úgy élte le az életet, hogy nem sikerült kiteljesednie. – Ebben a történetben a lélek a fontos, hiszen az mindenkiben egyforma – tette hozzá.

Rusznyák Gábor rendezői munkáiból már láthatta a miskolci közönség a Gézagyereket és Dandin Györgyöt is, ezúttal pedig A padlást állította színpadra. Tevékeny miskolci létével kapcsolatban kiemelte, ez a helyzet számára fordulópont, hiszen nem gondolta, hogy még egyszer lesz hely, ahová szeretne igazán kötődni.– Egzisztenciálisan is lényeges, hogy az ember biztonságban érezze magát, de művészként a mostani, miskolci életemben tudok előre tervezni, gondolkodni, ami fontos számomra – mondta.

A padlás félig mese, félig musical. Olyan alkotás, amelyben nagy hangsúlyt kap a zene. Fontos, hiszen az ilyen jellegű művekben ez az alap, ami után jön a történet, de a rendező szerint a legfontosabb, hogy ne legyen semmi fölösleges. Ne legyen olyan dal, vagy jelenet, ami nem szolgálja a komplex élményt.
K. J.
Fotó: Juhász Á.
– A padlás zenéjét már gyermekkoromban ismertem, a darabot azonban a Vígszínházban láttam először, a főiskola után, amikor rendezőként kezdtem dolgozni. Majd láttam Kecskeméten és Kaposvárott is. Utóbbi tetszett a legjobban, mert akkor volt először élőzenés előadás, és emberi volt a történet. Most igyekeztem magamban elrendezni ezt a csillagot, illetve az embereket, akikről senki nem tud – mondta a rendező. Hozzátette: sok olyan embert ismer, aki úgy élte le az életet, hogy nem sikerült kiteljesednie. – Ebben a történetben a lélek a fontos, hiszen az mindenkiben egyforma – tette hozzá.

Rusznyák Gábor rendezői munkáiból már láthatta a miskolci közönség a Gézagyereket és Dandin Györgyöt is, ezúttal pedig A padlást állította színpadra. Tevékeny miskolci létével kapcsolatban kiemelte, ez a helyzet számára fordulópont, hiszen nem gondolta, hogy még egyszer lesz hely, ahová szeretne igazán kötődni.– Egzisztenciálisan is lényeges, hogy az ember biztonságban érezze magát, de művészként a mostani, miskolci életemben tudok előre tervezni, gondolkodni, ami fontos számomra – mondta.

A padlás félig mese, félig musical. Olyan alkotás, amelyben nagy hangsúlyt kap a zene. Fontos, hiszen az ilyen jellegű művekben ez az alap, ami után jön a történet, de a rendező szerint a legfontosabb, hogy ne legyen semmi fölösleges. Ne legyen olyan dal, vagy jelenet, ami nem szolgálja a komplex élményt.
K. J.
Fotó: Juhász Á.