Pozsonyban született, tanulmányait magániskolában végezte, majd 19 éves korában hivatásos katonai pályára lépett. Részt vett a Napóleon elleni háborúban, számos helyen szolgált, de a szabadságharc előtt Pozsonyban állomásozott. Õ volt az utolsó rendi országgyűlést (1847–1848) biztosító katonai egység parancsnoka. A szabadságharc alatt járt a délvidéki hadszíntéren, majd feladata Pozsony védelme lett, 1849 elején a bányavárosokon és a Branyiszkói hágón át a Felső-Tiszáig vezette csapatait mint a Görgey alá rendelt hadtest egyik parancsnoka. A szabadságharc végső szakaszában a Szegedre települt kormány hadügyminisztere lett. Követte a kormányt Aradra is, és részt vett annak utolsó ülésén, 1849. augusztus 10-én. A következő napon lemondott tisztéről, Görgey hadseregéhez csatlakozva tette le a fegyvert. Az Aradon kivégzettek között az utolsó előtti volt.
1793–1849 között élt, a hadsereget tartotta élete céljának, így nem is nősült meg. Görgey tábornok a stratégát tisztelte benne. Miskolcon 1849. február 21–23. között járt, amikor a kápolnai csatára indulva hat főtiszt – később tábornok – tartózkodott városunkban.
D. I. | MN