Flach Antal zenetörténész Hangászok Miskolc romantikus zenetörténetéből címmel tartott négy előadást. Íme az általa elmondott érdekességek:
1. Fáy Antal, a mai Hősök terén lakott abban az épületben, ahol ma az MKB van. 1849 után elkobozták a kúriát, a város ide telepítette a közkórházat.
2. „Zongoracigánynak” nevezték Fáy Antalt, mert kétszer egyformán sosem játszott el egy darabot, ami általában a saját kompozíciója volt.
3. Mezei dalvirágok, Divatcsata csárdás – ez Fáy két, Miskolchoz köthető műve, hiszen a városi ifjúságnak ajánlotta. Verset is mellékelt az egyik műhöz, ami úgy írja le az életet, mint három tánc egymásutánját. Költői párhuzam, hogy a verbunkos zenei világ jelmondata volt a Három a tánc.
4. Reményi Ede miskolci hegedűművész és zeneszerző eredetileg Hoffmann volt, amiből valószínűsíthetően először Hoffnung lett, és mivel ez magyarul a reményt jelenti, végül a Reményi mellett döntött, így magyarosíthatta a nevét.
5. Nagyon korán elkerült Miskolcról Reményi, 8-9 évesen. Bécsben képezték ki hegedűvirtuóznak, aki Párizsban és Londonban is nagy sikerrel szerepelt. A szabadságharcban Klapkának és Görgeynek lett tábori hegedűse.
6. Reményi Ede Hamburgban ismerkedett meg Brahmsszal, akitől a Magyar táncokat ismerjük. A romantika egyik legnagyobb német zeneszerzője ekkoriban még nagyon fiatal volt, nem sok fogalma lehetett a magyar zenéről, amit később annyira megszeretett, hogy kottagyűjteményében sok 19. századi magyar műzene és feldolgozás szerepelt. A Magyar táncok sorozata tehát valószínűleg Reményi hatására keletkezett.
7. Nagyon sokat jótékonykodott Reményi, a Duna-parton lévő Petőfi-szobor leleplezésénél Jókai Mór köszöntő beszédében kiemelte: nemcsak ércből van ez a szobor, hanem Reményi hegedűhangjaiból is.
8. Reményi eléggé bohém volt, a pénzzel nem tudott bánni, az értékes műkincsek, amiket egzotikus útjairól kapott, szinte mind zálogházakban végezték. Egy numizmatikai gyűjteményt azonban sikerült megmenteni, ez egy országos gyűjtemény része lett.
Színész Rózák Miskolcon
Mikita Gábor színháztörténész többek között a tizenkilencedik század új műfajának, az operettnek a meghonosítóiról mesélt. Első két előadását a kor két Rózájáról tartotta. Íme az érdekességek:
9. Katona József szerelmes volt Széppataki Rózába, olyannyira, hogy levelet is írt neki, mielőtt hosszabb utazásra indult. Ebben feltárta érzelmeit, majd azt kérte, a levél mellé tett két szalag közül küldje vissza neki a színeset, ha ugyanígy érez iránta, vagy a feketét, ha elutasítja. A színésznő nem foglalkozott a levéllel, mert az aláírás csupán K. J. volt, amit nem is tudott beazonosítani. Ez nem volt csoda, hiszen addig nem is beszélgettek Katona visszafogottsága és mogorvasága miatt. A csalódott férfi évekkel később írta meg a nőt kicsúfoló darabját A rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok között címmel.
10. Széppataki Rózát becsapta leendő férje, mikor azt mondta, a lány édesanyja is áldását adta házasságukra, holott az nem egy alacsony rangú színésznek, egy úgynevezett „csepűrágónak” szánta lányát. Később sem tudta elfogadni a mama ezt a frigyet, így egy vitánál Déry felkapott egy széket és majdnem hozzávágta. Ezek után az anyós baltával várta vejét, de találkozásukra többé nem került sor.
11. Déryné Széppataki Róza (miután férjével nem éltek együtt) Szentpétery Zsigmonddal alakított ki szorosabb kapcsolatot barátságukból. Valószínűleg mérlegelhette, hogy egy színésznőnek nem egyszerű egyedül lennie a világban, a 19. században különösen így volt ez. Érdekes, hogy a bohém színészvilág egyik legcsillogóbb alakja nem tűrte szerelmének kártyafüggőségét. Ez arra utal, volt tartása a nőnek.
12. Csáky Tivadar grófnak szeretője volt Déryné, aki végül kilenc év után unta meg a másodhegedűs szerepét ebben a kapcsolatban. Végig zavarta őt a feleséggel alkotott szerelmi háromszög, ami miatt végül szakított a színházi mecénással és intendánssal. Sokan nem helyeselték viselkedését, mert akkoriban elfogadott volt, hogy egy grófnak a szeretője fel is vállalta ezt a világ előtt, ő viszont titkolta érzelmeit.
13. Miskolc a 19. században egy hihetetlenül kellemes és kedves város volt, hiszen sokan választották ezt letelepedésre, holott az egész Kárpát-medencét bejárták. Például Déryné férje, István Diósgyőrben dolgozott, húga, Johanna pedig szintén Miskolcon élt élete végén. Telepi György díszlettervező ugyanitt vállalt hivatali állást színházi tevékenységei után. Komája, Egressy Gábor azon gondolkodott, hogy ha abbahagyja pályáját, leköltözik Miskolcra. Latabár Endre színész-igazgató is itt vett lakóházat a belvárosban és borházat az Avason.
14. Déryné emlékirataiban olvasható, hogy a Miskolcon született kis Laborfalvi Rózát négyéves korában ismerte meg, aki később váltotta őt a Pesti Magyar Színházban mint vezető drámai színésznő.
15. Laborfalvi Róza és Jókai Mór kapcsolata nagyon romantikusan kezdődött, konkrétan a pesti Nemzeti Színház színpadán, amikor 1848. március 15-én bemutatták a Bánk bánt. A márciusi ifjak megjelentek ezen az előadáson, Róza pedig egy kokárdát tűzött a férfi keblére, majd csókban forrtak össze. Több írásban is utalás van arra, hogy előtte ők már találkozhattak, tehát nem voltak ismeretlenek egymásnak. Ebben a gesztusban szabadság, szerelem, történelem, színház és magánélet forrt össze.
16. Laborfalvi Róza főzőtudományával is elkápráztatta Jókait.
17. Jókainé házassága példás volt, hiszen életük végéig szerették egymást Mórral, akit eleinte eltiltott ettől a házasságtól nemcsak a férfi édesanyja, de legjobb barátja, Petőfi is. Ő olyannyira ellenezte, hogy meg is szakította a kapcsolatot. Részben azért nem akarták, mert Jókai nyolc évvel fiatalabb volt, mint Laborfalvi Róza, akinek ekkorra már volt egy törvénytelen lánya és akit rafináltnak tartottak ahhoz, hogy elcsábítsa a naiv írót. Jókai édesanyja végül elfogadta ezt a házasságot, mert azt látta, hogy menyéből egy férjéért élő, hűséges feleség lett.
18. A 19. században a színész társadalom olyan volt, mint egy nagy család, amit a színházhoz kapcsolódó emberek egészítettek ki, tagjai segítették egymást. Laborfalvi Róza Jókai Mórt a szabadságharc után Tardonán bujtatta el, ahol a feleség egyik kollégájának, Telepi Györgynek lakott a családja.
Az irodalom viszonylag nagyjai
Az előadássorozat harmadik etapját Békési Gábor irodalomtörténész tartotta közönségének. Miskolci és Miskolchoz kötődő írókról, költőkről tudhatott meg érdekességeket a nagyérdemű.
19. A Miskolctapolca Barlangfürdő előterében emléktábla tanúskodik arról, hogy Csokonai 1801-ben heteken át látogatta az itteni gyógyforrásokat: „…a’ tavasz olta előbb a’ Diós-Győri, most utóbb pedig a’ Miskoltz’ szomszédságában fekvő Tapoltzai Hévízben kénteleníttettem hosszas Curat tartani” – írta Festetics Györgynek. A költő Puky István gesztelyi földbirtokos miskolci házának volt a vendége.
20. „Ha az angyalokat kiűznék az égből, ide jönnének lakni!” – kiáltott fel meglepetésében Petőfi, amikor először pillantotta meg a hámori völgyet. Őszinte csodálatának emlékét a költővel együtt kiránduló, akkor 16 éves Vadnay Károly őrizte meg az utókornak.
21. Jókai Mór volt az első, akiről még életében utcát neveztek el Miskolcon, egyszersmind a város a díszpolgárává is választotta a nagy mesélőt 1883-ban. Az ünnepséget követő díszvacsorán Jókai emlékezetessé vált szavakkal köszönte meg a megtiszteltetést: „Miskolc második szülővárosom, itt támadtam fel újra, itt keltem új életre” – mondta tardonai bujdosására utalva. Hasonló kitüntetésben részesült 1911-ben Miskolc ősz dalnoka, Lévay József is.
22. A miskolci irodalom – ha van egyáltalán – elsősorban Lévay József és Sassy Csaba kedélyes-konzervatív költészete a 19–20. század fordulóján. A másodvonalbeli alkotók köre már jóval népesebb, közéjük tartozott például Apostol Bertalan, Borsovai Lengyel Gyula, Damó Oszkár, Fehér Ödön, Hajdú Béla, Serédi Jenő, Szigethy Ferenc, Thurzó Nagy László, Vér Andor, Vincze Oszkár, Nagy Sándor vagy a Jassicus álnéven író Kovács József, akik a miskolci irodalom hétköznapi, ma már ismeretlen hősei voltak. Különböző napilapok verses vagy tárcarovataiban, esetleg kisebb antológiákban szerepeltek, önálló kötetig többnyire nem jutottak. Ennek ellenére vannak olyan fel-felcsillanó értékeik, amelyek miatt nem kellene elfeledni őket.
23. A Miskolchoz kötődő írónőkre még súlyosabban nehezedik a feledés: Brucknerné Farkas Gizella, Fürth Margit, Geöcze Anna, Hidvéginé Horváth Bóra, Leveles Erzsébet, Mezei Hermin, Szegilongi Etta, Vidats Jánosné vagy Újlaky Vilma munkásságának darabjaira, akár csak életrajzi adataira vagy véletlenül bukkan rá az irodalomtörténész, vagy – szerencsés esetben – megemlítik nevüket egy-egy korabeli antológiában. A városunkban induló, de a fővárosban kiteljesedő Kaffka Margit vagy Reichard Piroska ritka kivétel, az ő művészi tehetségüket a Nyugat folyóirat emelte ki a napfényre.
A XIX. századi társasági életből
Végül Vámosi Katalin művészettörténész tartotta az előadássorozat negyedik részét. Témája a társasági élet volt a szalonokban, a kávéházakban, a fürdőkben, a színházakban és a kaszinókban, korzózás és bálok alkalmával. Íme néhány érdekesség tőle is:
24. A szalonesteken meghívásos alapon fogadták a vendégeket. Az arisztokraták saját társadalmi rétegükből vagy az akkori sztárokat látták szívesen saját szalonjaikban. Ilyen volt például Liszt Ferenc, aki bejáratos volt szinte minden házba. Blaha Lujzát Andrássy Gyula azért hívta meg a szalonjába, hogy magyar nótákat énekeljen.
25. Horváth Lajosnak is volt szalonja, Kaffka Margitnak pedig irodalmi szalonja volt a saját lakásán. A különböző művészeti ágakat érintő beszélgetéseken túl bemutattak már kész irodalmi alkotásokat vagy éppen készülőket, sőt, színdarabok próbáit is. Sassy Csaba és testvére, Attla nemcsak azért jártak ide, mert szerzők voltak, hanem azért is, mert mindketten szerelmesek voltak a ház asszonyába.
26. Szemere anyósa a szalonok megbecsült tagja volt, mert nem hivatásos művészként, de számos esetben megcsillogtatta gyönyörű szoprán hangját hallgatósága előtt. Ez tulajdonképpen a tehetségnek az értékelése.
27. A mulatságok résztvevői bort fogyasztottak, Miskolcon az uraknak boros pincéjük volt az Avason, ahova meghívták ismerőseiket. Halmay Béla polgármesteri pincéje még most is ismert a vigalmi negyedben. A fürdőkúrákat vevőknek kirándulásokat is ajánlottak, amik sokszor a pincesoron értek véget.
