– A díjazottak névsora a díj ázsióját emeli, és megalapozza, hogy a jövőben még patinásabbá váljon az elismerés – hangzott el Bereti Gábortól, aki a Szinva Irodalmi Díjat 2020-ban magánszemélyként alapította. Indíttatását feltárva hozzátette, néhány esztendeje azt tapasztalta, hogy a művészeti és benne az irodalmi élet megbecsültsége rohamosan lecsökkent, ezért anyagi eszközeit mozgósítva szeretett volna tenni azért, hogy mindazok, akik arra munkásságukkal rászolgáltak, a társadalomban nagyobb elismerésnek örvendjenek.
A díj kezelésére létrejött Szinva Irodalmi Alapítvány kuratóriumi elnöke abban bízik, hogy az immár negyedik alkalommal odaítélt jutalmakkal olyan hagyományt teremtettek, melyet ápolni is tudnak majd a jövőben. Jenei László a Műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat főszerkesztőjeként megjegyezte: azzal, hogy a Szinva Irodalmi Díj a hazai irodalmi élet kiemelkedő jelenségéve vált, a helyi irodalmi műhelyek is kamatoztathatnak alkotói munkájuk során.
A díjat odaítélő zsűri tagjai voltak: Bazsányi Sándor, Csehy Zoltán, Korpa Tamás, Kőrizs Imre és Szvoren Edina. A díjat két kategóriában, szépírók és szakírók részére ítélte meg az ötfős állandó zsűri. A díjjal kategóriánként háromszázezer forintos pénzjutalom, egy képzőművészeti alkotás, valamint emléklap járt.
Az eseményen köszöntőt mondó Hegedűs Andrea rámutatva a kortárs irodalmi mecenatúra jelentőségére hosszasan méltatta a díjalapító Bereti Gábort, majd a díjazottak munkásságáról szólva aláhúzta: "az irodalom tanít minket, formál bennünket, és feltölti lelkünket".
Az országgyűlési képviselő személyes élményein keresztül szemléltette, mekkora jelentőséggel bír életünkben az olvasás, a könyvekhez való kötődés és az irodalomhoz kapcsolódó sikerélmények. Borkuti László ugyancsak rendkívül fontosnak találta, hogy Miskolc kulturális életét ehhez hasonló kezdeményezésekkel öregbítsük. Mindazok ugyanis – mondta el a közművelődési és turisztikai tanácsnok – a komplett hazai irodalmi térre is jótékony hatással lehetnek.
Mint azt a díjátadón megtudtuk, Takács Zsuzsa költő óriási megtiszteltetésnek vette az elismerést, egészségi állapota okán azonban azt nem tudta személyesen átvenni. A szervezők a Petőfi Irodalmi Múzeum által korábban készített életútinterjúval idézték meg a Kossuth-díjas író, költő, műfordító, tanár gondolatait.
Az elismerést alátámasztó ünnepi beszédből kiviláglott: Takács Zsuzsa kiváló ismerője a testvéri kapcsolatoknak, a szülő-gyerek viszonynak és a szerelem dinamikáinak – s azzal is tisztában van, hogy "minden tudás annyit ér a versben, amennyiben az költőinek bizonyul". Kőrizs Imre felidézte Pilinszky János sorait is, mellyel egy korai antológiában bocsátotta útjára debütáló pályatársát:
„Hangjának tisztaságát és egyfajta tétovaságát – mely azonban sose hagyja végül eltéríteni magát, és épp bolyongó, kereső célra találásával, megérkezéseivel tölti be sajátos feladatát – térképezi fel a számára rendelt tájakat, másokénál talán omlékonyabb belső és külső vidékein.”
A korábbi években szépírói kategóriában Szvoren Edinát, Rakovszky Zsuzsát és Nádas Pétert díjazták, a szakíróknak járó elismerésben pedig Krupp József és Bazsányi Sándor részesült.
Bazsányi Sándor laudációjában visszautalt Radnóti Sándor a másik díjazottal kapcsolatos korábbi megállapítására, mely szerint "kritikái és úgynevezett metakritikái mostanra kirajzolták egy komoly, mértéktartó és mértékadó kritikus arcélét". Miközben – tette hozzá a Műút kritikai rovatvezetője – az irodalom- és eszmetörténész arcéle is határozottan kirajzolódott, vagyis voltaképp egy eszmetörténeti megalapozottságú irodalmárként, alkalomadtán irodalomkritikusként tekinthetünk Takáts Józsefre.
– Ha van a "tizenkilencedik századiság" kifejezésnek jó értelemben vett jelentése, értéke, akkor arról elsősorban Takáts József jut eszembe. Ha lesz a jövőben működőképes értéke Esterházy Péter prózanyelvének, nyelvhasználati furcsaságainak, akkor azt nem utolsósorban Takátsnak köszönhetjük majd – fejtegette Bazsányi Sándor.
Takáts József elmondása szerint hatalmas megtiszteltetésként élte meg az elismerést. Mint hangsúlyozta, a magánalapítású díj sorsáról évről évre kiváló zsűri dönt – és habár alapvetően nem kötődik Miskolchoz, jóleső érzés számára, hogy teljesítményét itt is elismerik.
