Sokan nem tudják, hogy az avasi református templom katolikus gyökerekkel rendelkezik. Az alapításkor Szent István volt az avasi egyházi intézmény védőszentje, melynek első említése 1335-ből, a pápai tizedjegyzékből való.
Az 1941-es ásatások során kiderült, hogy az első, a területen épült kis templom története az Árpád-korig nyúlik vissza.
Ernye bán fia, István nádor volt az, aki az első kőtemplomot építtette 1281-ben, melyet egy második tatár csapás dúlt fel 1285-ben. A késő gótikus csarnoktemplom építése pedig 1465 és 1469 közötti időszakra datálható.
Amit szintén nem sokan tudnak, hogy a templomban országgyűlésre is sor került – ráadásul kettőre is. Mindkétszer a Ferdinánd-párti tizenhárom vármegye biztosította a Habsburg uralkodót a hűségéről (1526, 1541).
1544-ig katolikus maradt az intézmény, ekkor azonban elpusztult, mert egy török sereg felégette a várost. Ennek az előzménye az volt, hogy Buda pasája felszólította Miskolcot és Borsod vármegyét, hogy hódoljon meg a birodalom előtt, és fizessen adót nekik. Éveken keresztül fenyegette eleinket, de ők nem foglalkoztak ezzel, hiszen úgy gondolták, Buda nagyon messze van innen.
Az említett esztendőben azonban mégis megjelent a török a kapuk előtt, méghozzá egy nyolcezer fős sereggel. Miskolcot és Borsod vármegyét – benne negyvenöt helységet – porig égettek, ráadásul mintegy négyezer rabot vittek magukkal a környékről.
A város uralkodó vallása közben református lett, ezért a diósgyőri uradalom zálogbirtokosa, a bigott katolikus Fánchy Borbála nem engedte újjáépíteni a templomot, hanem a hozzá tartozó kis mindszenti kápolnát renováltatta – a saját maga részére.
Az avasi intézmény felújítása csak halála után, 1563-ban kezdődött el. Mire 1569-re végre elkészült, a reformátusok vették a birtokukba. A bejárat fölött magasodó tornyot nem építették újra, hanem az intézmény mellett, egy különálló torony került kialakításra még 1557-ben.
A turini béke és az avasi stallum
1381-ben ért véget a velencei háború, és a győztesek Nagy Lajos király vezetésével a Diósgyőri várban írták alá a békeszerződést. Ezt turini békekötés néven ismerhetjük történelmi tanulmányainkból, amelyet Magyarország, a genovai köztársaság, a páduai fejedelem és az aquileiai pátriárkátus kötött a velencei köztársaság ellenében. Magát a békét 1381. augusztusában vitatták meg Torinóban, de az okmányokat Diósgyőrben hitelesítette uralkodónk egy hónappal később.
De mi is az a címben szereplő stallum, és mi köze Nagy Lajoshoz?
Még egy kevésbé ismert tárgyi emlék őrzi a velencei békekötés emlékét, a miskolci templom intarziával gazdagon díszített templomi széke, melynek jobb oldali oszlopán egy berakás található.
Az intarziakép nagyon apró. Egy fekvő, felemelt fejű koronás oroszlánt ábrázol, lábainál egy hosszú, gombos zászlórúdon lobogó kétszárnyas, Anjou-liliomos zászlóval. A templomi szék a vár kápolnájából kerülhetett az avasi templomba.
Néhány szóban az avasi stallumról: a XV. századból származik. Valószínűleg a Diósgyőri vár kápolnájában állt eredetileg, és különlegességét az adja, hogy feltételezhetően a középkori királyi paloták egyik utolsó fennmaradt bútordarabja. Királyi eredetére a liliomos zászló utal az oldalán.
