A tízéves zenekar az elmúlt évtizedben a miskolci jazzélet egyik állandó és kedvelt szereplőjévé vált. Repertoárján az igényes jazzmuzsika mellett könnyedebb, közönségbarát feldolgozások és modern hangzású átdolgozások is helyet kapnak. A koncerten fellépett Bundzik István zongorán és billentyűs hangszereken, Horváth Gyula nagybőgőn és basszusgitáron, Kacsenyák Gábor dobon, Kovács Zoltán gitáron és énekkel, Péter Zoltán trombitán és szárnykürtön, valamint Baranyai Sándor ütőhangszereken. Az est sztárvendégének Urbán Orsi jazzénekesnőt hívták meg.
A koncert programja a latin jazz, a bossa nova és az örökzöld jazzklasszikusok világába kalauzolta a közönséget. Az est Mongo Santamaria lendületes Afro Blue című darabjával indult, majd Antonio Carlos Jobim Agua De Beber című szerzeménye idézte meg a brazil zene utánozhatatlan hangulatát. A bossa nova egyik alapműve, Antônio Carlos Jobim Chega De Saudade című szerzeménye után Bundzik István Füstös kocsmák című darabja csendült fel.
A maguk képére formálják
A zenekar vezetője és alapítója, Kovács Zoltán elmondta, korábban, 2012 környékén már létrehozták a Jazz Inside-ot, de a jelenlegi formáció végül 2016-ban alakult meg.
– Az első próbán rájöttünk, hogy nagyon jól tudunk együtt muzsikálni. Rendszeres fellépői lettünk az Operafesztiválnak, a Fröccsfesztiválnak, a Borangolásnak és a Dixie fesztiválnak. Minket nem lehet beskatulyázni, mert a latin jazztől a swingen, a funkon át a fusionig mindent játszunk amellett, hogy vannak saját dalaink is, amiket megmutatunk a színpadon egy-egy koncert alkalmával is. Én a magam részéről azt gondolom, nem is tudnék úgy zenélni, hogy csak egyfajta műfajt játsszak – mondta, majd hozzátette, van egy tiszteletbeli tagjuk: Baranyai Sándor kongás. – Ő amikor tud, velünk van. És nálunk inkább a zene minősége a fontos. Nagyon sokat jelent, hogy van egy ütőhangszeres a zenekarban.
A jazz a szabadságról szól
Kovács Zoltán elmondása szerint egyáltalán nem baj, ha nem jön ki minden évben egy-egy új daluk.
– A jazz nem arról szól, hogy minden évben új számot kell írni, a jazz a szabadságról szól. Ebben a műfajban van több száz standard, amikhez minden együttes másképp nyúl hozzá, éppen ezért hat mindegyik újként, ha a Jazz Inside hozzányúl – magyarázta, majd beszélt arról, hogy a jazzkoncerteknek elengedhetetlen része az improvizáció. – Az a lényeg, hetven százalékban, és ez már az agyunkban van azelőtt is, hogy improvizálnánk. Ugyanazt a számot nem lehet kétszer egyformán eljátszani. Emberek vagyunk, olyan nincs, hogy mindenki vigyorogjon mindennap, minden órában. Minket is megérintenek a magánjellegű problémák. Most csak a saját tapasztalataimról tudok beszélni: van, hogy úgy megyek fel a színpadra, hogy nincs kedvem hozzá. Szomorúan teljesen másképp improvizálunk, és ugyanazt a számot teljesen másképp játsszuk el, mint amikor felszabadultak vagyunk. De azt is észrevettem, hogy amikor felmegyünk a színpadra, egymást fel tudjuk húzni. Egyszerűen élvezzük, hogy beszéljük a zene nyelvét, improvizálunk és figyelünk egymásra, ezáltal mindjárt megváltozik az egész hangulatunk. Felszabadulunk a színpadon. Erre szolgál a zene.
