Tisztelt Közgyűlés!
Tisztelt miskolciak!
Azért vagyunk ma itt, mert a DAM ügye nem egyszerű ingatlanügy. Nem egy telekvásárlásról, nem néhány helyrajzi számról beszélünk.
Nem arról, hogy a város vett valamit, amit majd egyszer használni fog. Arról beszélünk, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy a jövőben begyógyítsunk egy tájsebet és begyógyítsunk egy másik sebet is, ami nekünk miskolciaknak a lelkünkben nem gyógyult be az elmúlt évtizedekben.
A DAM Miskolc ipari múltja, gazdasági tartaléka és jövőbeli lehetősége. Egy olyan terület, amely évtizedek óta ott van a város testében: részben emlékként, részben problémaként, részben lehetőségként. És éppen ezért ezt az ügyet nem lehet félmondatokból, kiragadott számokból és egymással össze nem tartozó ügyek összemosásából megérteni.
Aki ezt az ügyet komolyan veszi, annak a teljes képet kell néznie.
Természetes, hogy egy ekkora jelentőségű döntésnél kérdések merülnek fel. Ez nem baj. Sőt, ez így van rendjén. A miskolciaknak joguk van kérdezni, a városvezetésnek pedig kötelessége válaszolni.
Éppen ezért a kezdetektől nyilvánosságra hoztunk mindent, ami a város rendelkezésére állt: dokumentumokat, értékbecsléseket, szerződéseket, döntés-előkészítő anyagokat. Nem azért, mert valaki ránk szólt, hanem azért, mert egy ekkora ügyben ez a normális eljárás.
Van azonban egy dokumentum, amelyről külön is beszélni kell. A DAM ügyében készült döntés-előkészítő tanulmány nem a város tulajdona volt. Többször kértük az illetékes minisztériumot, hogy oldják fel a titkosságát, de erre nem kaptunk választ.
Én viszont úgy döntöttem, hogy nem várunk tovább.
A DAM-ról készült tanulmányt nyilvánosságra hoztuk. Nem kivonatokat, nem magyarázatokat, nem válogatott, kiragadott részleteket, hanem magát a tanulmányt. Hogy mindenki elolvashassa, mi alapján született meg ez a döntés.
A teljes dokumentum egy részletes szakmai anyag, ezért a kollégáim elkészítettek mellé egy rövidebb, közérthető összefoglalót is. Aki gyors áttekintést szeretne, kezdheti azzal. Aki a részletekre, adatokra, háttérelemzésekre kíváncsi, elolvashatja a teljes tanulmányt is.
A cél egyszerű: minden miskolci lássa, milyen szakmai alapon döntöttünk, mit jelent ez a terület a városnak, és miért volt fontos akkor lépni, amikor erre lehetőség nyílt.
Miskolc két ütemben vásárolt területeket a DAM egykori iparterületén.
Az első ütem a Dunaferr csődjéhez kapcsolódott. Ez egy olyan helyzet volt, amely nem gyakran adódik egy város életében. A végelszámolótól töredékáron vásárolhattunk meg egy hatalmas, stratégiai jelentőségű területet a DAM-ban, benne az úthálózattal.
Egy ilyen iparterületen az úthálózat nem mellékes elem. Az úthálózat hozzáférést, mozgásteret, kontrollt jelent. Azt jelenti, hogy a város nem kívülről nézi, mi történik a saját ipari örökségével, hanem képes belépni, szervezni, dönteni, irányt szabni.
Szereztünk tehát forrást, és megvettük ezt a területet a piaci ár töredékéért. Ez volt az első adásvétel.
Ezután jött a második lépés.
Megnéztük, mit kell még megszerezni ahhoz, hogy Miskolc ne kisebbségi nézője, hanem többségi tulajdonosa legyen a DAM egykori területének.
Feltérképeztük a lehetőségeket, újabb forrást szereztünk a kormánytól. És megvettük azokat a területeket is, amelyekkel a város tulajdoni pozíciója érdemben megváltozott.
Ezeket már piaci áron vásároltuk meg, valamivel az értékbecslés szerinti ár alatt.
Ennyi az árkülönbség oka.
Nem a második adásvétel volt ár felett. Hanem az első volt mélyen ár alatt. Ez nagyon nem mindegy.
Az első esetben egy rendkívüli helyzetet használtunk ki jól. A második esetben piaci körülmények között szereztünk meg stratégiai jelentőségű területeket. A kettőt összekeverni lehet politikai technika, de semmiképp sem érvényes valóságértelmezés.
A lényeg pedig ez: mára Miskolc többségi tulajdonos a DAM egykori területén.
Ilyen még nem volt.
Évtizedek után először nem kétes hátterű befektetők, ingatlanspekulánsok, csődbe ment vállalkozások és összeomló céges konstrukciók határozzák meg, mi történik ezzel a területtel, hanem Mi Miskolciak, Miskolc városa.
Ez tulajdoni helyzet. Ez jogi pozíció. Ez gazdaságfejlesztési mozgástér.
A legutóbbi közgyűlésen is világosan elmondtam, és most is elmondom: jogszerűen jártunk el, a város érdekében jártunk el, költséghatékonyan jártunk el, és Miskolc ingatlanvagyona sokmilliárd forinttal gyarapodott.
Lehet kérdezni. Lehet vitatkozni. Lehet ellenőrizni. Sőt: kell is.
Egy ilyen ügyben legyen kontroll. Legyen vita. Legyen szakmai vizsgálat. Legyenek pontos kérdések és pontos válaszok.
Amit viszont nem tartok elfogadhatónak, az az, ha Miskolc egyik legfontosabb gazdaságfejlesztési lehetőségét politikai sejtetések, alaptalan gyanúsítgatások és hangulatkeltés szintjére húzzuk le.
Ez az ügy ugyanis nem rólam szól. Nem frakciókról szól. Nem napi politikai zajról szól.
Ez az ügy Miskolcról szól. Arról, hogy egy város évtizedek után végre elkezdi visszavenni a rendelkezést saját ipari jövője és egy sokáig pusztulni hagyott terület felett. Ezért kérdeztük meg a miskolciakat is arról, mit gondolnak a DAM jövőjéről.
Az eredményekből világosan látszik: a miskolciak nem szélsőségekben gondolkodnak. Nem egyetlen funkciót akarnak. Nem csak parkot, nem csak ipart, nem csak ingatlant, nem csak emlékezetpolitikát. Hanem egy értelmes, többfunkciós városi jövőt.
Olyan fejlesztést, amelyben van gazdasági lehetőség, van zöldfelület, van közösségi használat, van ipartörténeti emlékezet, és van fokozatosság.
És igen, a konzultációból az is látszik, hogy vannak aggodalmak. Vannak kérdések az átláthatóságról, a pénzügyi megalapozottságról, a szennyezettségről, a kármentesítésről, a konkrét tervekről.
Ezekre válaszolni kell.
Nem lesöpörni, vagy megkerülni, nem propagandával helyettesíteni. Válaszolni kell.
A félreértéseket tényekkel kell tisztázni. A valós kockázatokat szakmai munkával kell kezelni. A város jövőjét pedig nem sejtetésekre, hanem gyors, határozott és megalapozott döntésekre kell építeni.
Mi ezt tettük.
Amikor lehetőség volt olcsón stratégiai területet venni, léptünk.
Amikor lehetőség volt többségi tulajdonosi helyzetet teremteni, léptünk.
Amikor nyilvánosságra kellett hozni az anyagokat, nyilvánosságra hoztuk őket. Amikor meg kellett kérdezni a miskolciakat, megkérdeztük őket.
Ez nem kapkodás. Ez cselekvőképesség.
És Miskolcnak most pontosan erre van szüksége: cselekvőképes városvezetésre, amely érti a számokat, érti a kockázatokat, érti a lehetőséget, és nem ijed meg attól, ha dönteni kell.
De miért nekünk kell ezzel foglalkozni? Beszéljünk erről is.
Miért nekünk kell ezzel foglalkozni?
Mert senki más nem fog vele foglalkozni.
Ugyanis a rozsdamezők, a barnamezők rendbehozatala hosszadalmas, bonyolult, macerás folyamat és tisztán piaci, üzleti alapon kockázatos is.
Egy zöldmezős beruházás ezekhez képest egyszerű, mint a faék. Meg kell venni a területet, kell egy kiemelő rendelet, a befektető jön, épít és egy, másfél év múlva lehet szalagot átvágni és termelni. Kész is vagyunk.
Ehhez képest a rozsdamezős területek szennyezettek, tele vannak bontandó, vagy részben bontandó, felújítandó épületekkel, régi közművel és ezeken sokszor több tíz, vagy több száz tulajdonos osztozik. És tényleg azt gondolja valaki, hogy jön majd egy befektető és rendet tesz? Ugyanmár.
A befektető majd akkor jön, ha már valaki rendet tett. És ki fog rendet tenni? Az állam és az önkormányzatok.
Budapesten a Millenáris, a Gázgyár, a Közvágóhíd, Pécsett a Zsolnay, Veszprémben Gyárkert, vagy a legújabb, Rákosrendező. Mindben állami és önkormányzati szerepvállalás van és van is benne az államnak és az önkormányzatnak dolga, különben pont az lesz vele, ami eddig volt. És lehet felette keseregni, hogy jajj, a DAM, esetleg néha jön egy befektető, akiről később kiderül, hogy spekuláns, szélhámos, vagy nem is ez volt a célja, hanem valami egészen más, láttunk már ilyet is.
A helyzet tehát az, hogy vagy mi, a városvezetés vesszük a kezünkbe a dolgot, megszerezzük az állam segítségét, vagy soha nem fogja senki megoldani és marad minden úgy, ahogy volt.
Hát mi léptünk. Mert most volt lehetőség lépni, most volt lehetőség elkezdeni.
A DAM ügye nem lezárt történet. Most kezdődik csak igazán.
De az első nagy lépést megtettük: a város visszatért a saját ipari jövőjének alakítói közé.
Én ezt tartom felelős városvezetésnek.
És ezt fogjuk folytatni a jövőben is.
Tóth-Szántai József, Miskolc Megyei Jogú Város polgármestere
