minap.hu: Nyugtasson meg minket, nem általánosan jelentkező népbetegségről van szó, ugye, ha téli depresszióról beszélünk?
Pócsi Orsolya (P. O.): Különbséget kell tenni téli lehangoltság és téli depresszió között. Utóbbi egy spektrumbetegség, a tünetek intenzitása széles skálán mozog. Ha valakinél csak enyhébb formában, és szezonálisan, október végén, november elején jelentkezik, akkor nagyon sokat tehetünk a megelőzés érdekében. A mi égövünkön egyébként az emberek 10-15 százalékát érinti, a súlyosabb esetek – amikor már a napi munkaellátást, a napi életvitelt is nehezíti – a populáció 2-5 százalékát. Ahogy az egyenlítőtől távolodunk, egyre kifejezettebbek a tünetek.
minap.hu: Mi miatt jelentkezhet?
P. O.: A téli depresszió oka a fényhiány és az év végi kimerültség. Ez összefügg az életmódváltásunkkal: a múlt századig a falusi-paraszti életmódnak természetes velejárója volt, hogy az aratás után jött a pihenés, a regeneráció. Lecsendesedik a természet, az emberi test, kevesebb mozgás és több alvás jellemezte akkoriban az emberek életét. Mindez azért volt, hogy felkészítsék szervezetüket a következő év megterheléseire. Most meg a nappalok tetszőlegesen meghosszabbíthatók, az agyunk este is azt a jelzést kapja a számítógép előtt ülve például, hogy még nappal van.
minap.hu: Milyen árulkodó jelei vannak annak, hogy nálunk is jelentkezik a téli depresszió egy formája?
P. O.: A legjellemzőbb tünet a borús hangulat, a negatív gondolatok, sötétebb jövőkép, megnövekedett alvásigény, de emellett is állandóan fáradtnak érezzük magunkat. Aztán sokkal fokozottabb a szénhidrátbevitel, boldoggá akarjuk enni magunkat. Visszahúzódunk továbbá a társas életünktől, a párkapcsolatban esetleg csökken a szexualitás. De csökken a munkateljesítmény, az aktivitás, a koncentráció is, feszültség, érzelmi, de akár mozgásszervi zavarok is jelentkezhetnek. A klinikaitól azonban megkülönbözteti a téli depressziót, hogy minden iménti tünet mellett még képesek vagyunk ellátni a mindennapi feladatainkat, visszük az életünket, ha alacsonyabb energiaszinten is.
minap.hu: Milyen stratégiákat alkalmazhatunk a kiküszöbölésére, csillapítására?
P. O.: A legjobb ellenszer, hogy minél több időt töltünk a szabadban, főleg napsütéses időben. Fontos, hogy szánjunk önmagunkra időt, figyeljünk befelé, magunkra, a kapcsolatainkra. Akár írunk, festünk, mézeskalácsot készítünk, társasjátékozunk, teát készítünk, minden ilyet éljünk meg a tudatos jelenlétben. Ne rágódjunk a megtörtént eseményeken, de ne aggódjunk a jövőnkön sem, a hangsúly azon legyen, hogy bármit csinálunk, valósan megéljük, elfogadjuk, hogy a testem az itt és most-ban van. Ha éppen hóembert építünk, jógázunk, túrázunk, éljük meg a jelenlétet, az időt, a tea illatát, a csésze melegét, a színeket, a fényeket, az illatokat. Erre lehet magunkat kondicionálni, tudatosan irányítani a fókuszt, mert az energia is ott van. A napi rituálék fontosak, pozitívum listát is írhatunk akár, amiből napi szinten lehet szemezni. Nagyon hasznosnak tartom a rászorulók segítését, az adakozást, mert az az igazi boldogság, ami másokat is boldoggá tesz. Ez egy perspektívaváltás is, hiszen sokkal inkább tudom értékelni a „van”-jaimat, a „nincs”-ek helyett. Ne hagyjunk magányosan embereket – ezzel másokon, és magunkon is tudunk segíteni.
