Vélemény
Közmeghallgatást tartott a miskolci közgyűlés, a Diósgyőri vár is napirendre került
A közmeghallgatáson a város polgárai és a helyben érdekelt szervezetek képviselői közérdekű ügyekben szólalhatnak fel, a csütörtökre meghirdetett lehetőséggel kilenc városi polgár élt, köztük Rostás László is a Diósgyőri vár revitalizációjának tervezője.
Színes, szélesvásznú kapcsolat
Gallai Judit jegyzete ezúttal is a megoldások irányába terelget.
Színes, szélesvásznú, tökéletes kapcsolat
Kapcsolj be egy romantikus filmet. Mi az igazság? Az, hogy a valóság a film vége után kezdődik. A mindennapok, melyek, ha nem figyelsz, bedarálnak. Az, hogyha nem fektetsz minden nap energiát a kapcsolatodba, akkor elszürkül. Egyszerűen ellaposodik. Elvál(hat)nak útjaitok, hiszen annyira nő a távolság, hogy szinte lehetetlen visszatalálni. Bánnád? Akkor tegyél bele mától a tőled telhető legtöbbet. Igen, tudom, ez fárasztó. Különösen egy hosszú, dolgos nap után.
Az utasok mondták az új menetrendről
Van még sok probléma, izgalom és kavarodás, de a szerkesztőségünk által megkérdezett utasok többségénél bevált az új menetrend.
Jó pletyka és rossz pletyka
Beszélünk. Beszélgetünk. Néha sokat, van, hogy keveset. Ezekben a helyzetekben, akár munkahelyi csevej, akár családi események, szinte elkerülhetetlen, hogy ne essen szó másokról. Pletyka ez? A pletyka vajon mindig rosszindulatú?
Nézőpont: Az árok mélyén
Gyanútlanul nézegettem a MiNap Facebook-oldalát a közelmúltban, amikor ez a komment jött szembe egy tudósításom alatt: „Mekkora nyalonc ez a Tajthy”. A cikk történetesen arról szólt, hogy egy miskolci, korábban független politikus pártot választott magának és belépett oda. Szóval kaptam ezt a kommentet, és nem értettem.
Nézőpont: Az igaz, a jó és a szép
Balogh Csilla kolléganőnk azon gondolatait olvashatják, amik az Ars Sacra Fesztivál fényében születtek.
Mindig kapunk egy apró jelet
Életünk telis-teli van mérföldkövekkel. Szakaszok, melyek határán lezáródnak a dolgaink. Már amennyiben lezárjuk őket, és nem cipeljük magunkkal tovább elemenként sem, mintha egy rágógumiba léptünk volna bele, húzva magunk után múltunk terhét.