Milyen célkitűzések, illetve igények mentén jött létre a Dialóg Egyesület?
Sélley Andrea: - A szervezet gondolata egy észak-magyarországi településekre fókuszáló közösségfejlesztő projekt kapcsán indult 2002-ben. Molnár Aranka egyetlen, közösségfejlesztéssel foglalkozó közművelődési szakemberként dolgozott akkoriban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Közművelődési Intézetben, és kezdett el mentorálni az ózdi térségben található Királd településen Péterfi Ferenccel közösön, aki a Közösségfejlesztők Egyesületében dolgozott. Akkor még eléggé összeforrott a Közművelődési Intézet közösségfejlesztő munkája a Közösségfejlesztők Egyesületével; a budapesti Corvin téren egy épületben, tényleg valós partnerségben működtek. Valahogyan ennek a mintájára alakult meg a szervezet a megyénkben. Ari egy szakmai közösségfejlesztő civil szervezetben látta a hosszú távú megoldást, és ehhez társakat keresett maga mellé szociológusok, pedagógusok, közművelődési szakemberek, antropológusok köréből. Ők már aktívan dolgoztak a kistelepülési közösségeket támogató hálózatban, amikor én csatlakoztam az egyesülethez. Ez volt aztán hosszú éveken át a Dialóg Egyesület fő területe: kisközösségi kezdeményezések támogatásával foglalkoztak az éppen tanulmányaikat végző, fejlődő, közösségfejlesztő szakmát tanuló egyesületi tagok. Ez egy rendkívül autentikus munka volt, mert terepen, közvetlenül a kistelepüléseken az intézményekkel, a helyi emberekkel együtt dolgozva alakultak a közösségfejlesztési folyamatok. 2009-től aztán ez a megyei munka miskolci fókuszt is kapott, amikor az Avas lakótelepen elindult egy közösségfejlesztési folyamat. Az ottani intézményekkel a kistelepülésekhez hasonló működésben, csak jóval nagyobb számú szereplővel dolgoztunk partnerségben.
Önt mi motiválta abban, hogy a közösségfejlesztés, illetve a civil szféra felé forduljon, és ebben találja meg a hivatástudatát?
Sélley Andrea: - A nyitott szemlélet mindig is megvolt bennem. Az önreflexiót gyakorolva, az évek során rájöttem, hogy ez a fajta partnerségépítés az én fő misszióm. Így sikerült nemcsak intézményközi együttműködéseket, hanem fontos szakmaközi partnerségeket is megvalósítani a Dialóg Egyesület életében.
Milyen utat járt be az egyesület az elmúlt két évtizedben? Mik azok a mérföldkövek, amelyek meghatározták a Dialóg életét?
Sélley Andrea: - Az említett kezdeti időszak szerintem egy nagyon szép, tényleg az alulról jövő, együtt gondolkodós, tanulós időszak mérföldköve, amikor ráadásul egy országos hálózat szakembereivel volt lehetőségünk együtt dolgozni. Ez a köztámhálós lét a kunbábonyi központtal, a Közösségfejlesztők Egyesületének támogatásával egy erős szakmai közösség volt, ami manapság hiátus. Akkor a szociális minisztérium kifejezetten adott közösségi kezdeményezések támogatására forrást, amiből tudott működni ez a hálózat. Napjainkban nemcsak a szakembereket láttató forrás, hanem a szemlélet is hiányzik a területről.
Másik mérföldkőként volt egy olyan szerencsés időszak is, amikor a civil szervezetek innovatív fejlesztési forrásokhoz juthattak. Akkoriban olyan egymásra épülő pályázati lehetőségek generálódhattak a Dialóg Egyesület életében is, amik például az avasi lakótelepi munkát is lehetővé tették. Akkor több mint húszan dolgoztunk együtt a Dialógban gyakornokokkal, önkéntesekkel - nagyon tudatosan. De a szervezet nem engedte el azt sem, hogy támogassa a közösségfejlesztési folyamatokat a kistelepüléseken. Párhuzamosan futott még egy folyamat: egy komplexmélyszegénység-reintegrációs program. Ott kapcsolódott igazából a közösségfejlesztés olyan szakmai területekhez, amelyekben a „képessé tétel” át tudott mintaként hatni a szociális munka és a vidékfejlesztés területére. Az a projekt a partnerségi együttműködések mellett a lakosság valós igényeire, erőforrásaira építve hozta a közösségi cselekvéseket.
Sélley Andrea több mint tíz éves elnökségét követően, 2021 óta tölti be a szervezet vezető pozícióját. Hogyan került kapcsolatba a Dialóggal és milyen út vezetett az elnöki posztig?
Csere Áron: - Évekkel ezelőtt, egyetemista koromban kezdtem önkéntes gyakornokként a Dialógnál, nyári kollégium mellett. Nagyon jó gyakornoki programok futottak akkor is, amelyekben sok antropológus szaktársam is részt vett. Mindig is nyitott voltam a közügyek felé, de a tanulmányaimhoz is kapcsolódik a téma. Alapvetően szeretem a munkámat, mert nagyon sokféle emberrel van lehetőségem találkozni, ez rengeteget ad. De az nagy pozitívum, hogy hatást érünk el. Sali 11 évig volt elnök, és 2021-ben úgy érezte, hogy eljött az ideje a visszalépésnek, hiszen a szervezetnek is jót tesz a megújulás. A váltás előkészítése hosszú, tudatos folyamat volt, Sali különös figyelmet fordított rá. Az új elnökség így egy jól működő munkamegosztásban, közös gondolkodásban jöhetett létre.
Legfőbb céljaként a közösségfejlesztést határozta meg a Dialóg. Ennek hogyan, miben lehet mérni a sikerességet és az eredményességet?
Csere Áron: - Azt, hogy attitűdben, illetve tudásban hogyan változtak az emberek, kérdőívekkel, interjúkkal tudjuk mérni, de nem könnyű ezt számszerűsíteni. Viszont nagyon sok pozitív tapasztalatunk és kapcsolódásunk van. Történeti szinten tudunk számos olyan eredményről beszámolni, amit sikerült elérnie a szervezetnek az elmúlt 21 évben.
Sélley Andrea: - Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem csak személyes szinten mérhetőek az eredmények és hatások, hanem lokalitásban, városi szinten is megnézhető, hogy valami alakul, formálódik-e. Én az egymásra hatásban látom a legnagyobb eredményt. Nagyon emlékszem rá, hogy amikor elkezdett működni az Avasi Közösségi Tér, akkor annak a hatására rövid időn belül a Szentpéteri kapui Közösségi Tér szintén el tudott indulni.
De az eredményességet mind politikai, mind környezeti, mind társadalmi feltételek együttállásában is érdemes megítélni. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy most Miskolcon van egy olyan társadalmi környezet, amiben ez teret kap. Persze emellett ott van a gazdasági környezet is: a közösségi terek éppen még a rezsit sem tudják kigazdálkodni, olykor még az intézmények sem. Az Avasi Közösségi Tér így változott a családsegítős munkatársak fűtését biztosító irodahelységgé. Mindamellett mi – lévén emberközpontú gondolkodásban vagyunk – azt mondjuk, hogy a szemlélet fejlődött Miskolcon. Egyre tudatosabb csoportokkal, közösségekkel találkozunk és ebben nagyon meghatározóak a partnerek. És itt nem csak az önkormányzatra gondolok, hanem a civil és a vállalkozói partnerekre is.
Mennyire áll gazdasági szempontból stabil lábakon az egyesület? Mennyire kell küzdenie a megmaradásért, illetve a fejlődésért?
Sélley Andrea: - Változatos életszakaszokban: volt egy nagyon felívelő életgörbénk, amikor százmillió feletti árbevételből sok projekt, sok munkatárs finanszírozásával több terepen dolgozott a szervezet. Később aztán abból kellett a civil forrás nélküli létet újrastrukturálni. Ilyen szempontból szerencsés és rugalmas lett a szervezet, ami azt jelenti, hogy vannak folyamatok, amikhez ragaszkodunk – ilyen például az Avas, és arra építetten tudott megjelenni például a Miskolci Részvételi Program is. Nekünk magát a forrásszervezési gondolkodásmódot kellett újraírnunk. Amikor már Áron vezetői képessé tételén dolgoztunk aktívan, fontos fókusz volt, hogy nem a projektidőszakok jönnek, de ha igen, az is másképp. Olyan partnerségekben kezdtünk el gondolkodni, amik együtt, több erővel, akár nemzetközi források felé visznek. Azért lett az én területem az adományszervezés, mert én abban hiszek, hogy ami itt lokalitásban valós igény, arra valóban lesznek források, de helyi források. Ez is egy másfajta gondolkodásmód, amibe nekünk is meg kellett érkeznünk. Olyan pályázatok, amikhez a civil szervezeti szféra korábban hozzá volt szokva, már nincsenek és nem is lesznek. A forrásokat helyi és nemzetközi szinten keressük.
Csere Áron: - Az utóbbi években elkezdtünk a nemzetközi forrásokra fókuszálni. Az országos szakmai együttműködés, aminek mi is a része vagyunk, kiépített egy olyan, egymást támogató pályázási rendszert, amiben minden szervezet stabilabbá válhat. Ugyanakkor a fundraising a pénzügyi diverzifikálást is szükségessé teszi. Nagyon fontos, hogy több lábon állunk: nehéz lenne csak közösségi vagy bármilyen más finanszírozási formában talpon maradni. A korábbi időszakokban is fontos volt, de a mai napig is pénzügyileg stratégikusan gondolkodunk, és folyamatosan próbálunk tartalékokat képezni. Ez sok egyesületnek nem szokott sikerülni.
Sélley Andrea: - A tartalékképzés abból a szemléletből érkezik, hogy mi nem az asztalnál ülve írunk projekteket, hanem a közösségekkel szorosan együttműködve, akik számára nem áll meg az élet a projektidőszak végével. Felelősséggel kísérjük tovább a folyamatokat forrás nélkül is. Ráadásul most már fenn kell tartanunk egy intézményt is: az Avasi Közösségi Kávézót nagyon nem akartuk, mert nem akartunk intézményfenntartóvá avanzsálni. De azt érzékeltük, hogy nélkülözhetetlen eszköze a közösségi munkának, hogy legyen egy olyan közösségi tér, ami fogadja a környék ötletelő, kezdeményező embereit. Oda muszáj a tartalék.
Milyen további célokat határoz meg az egyesület akár rövid, akár hosszútávon? Mi lehet a következő lépés a sikeresség felé?
Sélley Andrea: - Városi szinten a részvételi módszertan tudatos fejlesztése. A fiatalok digitális kompetenciáira építve ez egy inspiráló jövőkép. Emellett én a természettel való együttműködés felé hívom embertársaimat. A klímasemlegesség témájában látom, hogy városi ökoszisztémák potenciálisan jó jövőképet adnak még városlakóknak is. Ezzel párhuzamosan kistelepüléseken is dolgozom Észak-Abaújban, ahol kapcsolódni tudok nem csak megyei munkatársakhoz, hanem azon civil társakhoz is, akik értik és érzik, hogy nagyon másképp működik már a természet is, és ahhoz nekünk kell alkalmazkodnunk. Ezt hívjuk mélyalkalmazkodásos képességnek, aminek a fejlesztéséért néhányan elköteleződtünk.
Csere Áron: - Helyi szintén a részvételiség egy fontos perspektíva. Én ebben négy nagy partnercsoportot látok. Az egyik az önkormányzat, de az is két részre oszlik: az egyik a politikai oldal. Mi azt szeretnék, hogy a teljes politikai tér támogassa és lássa meg a perspektívát abban, amiért dolgozunk, mert ez a helyi önkormányzatiságnak bizonyos szempontból a jövője. De legalább annyira fontosak az önkormányzat kötelékében dolgozók is. Fontos, hogy ők is partnerként gondoljanak ne csak a civilekre, de a lakosokra is. A másik két partnercsoport pedig a civil szervezetek, illetve a közösségek. Számunkra nagyon fontosak a helyi, informális közösségek, de minden miskolci állampolgár is. Ugyan nem biztos, hogy mindenki megtalálja a saját közösségét, azonban igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a magányos farkasoknak is lehetőségük legyen belépni a közügyek terébe. Nagy lehetőséget látok abban is, hogy Miskolc mellett a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistelepülési fókuszunkat újra megerősítsük. Ez azért is fontos, mert van egy olyan épülő megyei hálózat, amelyben más vidéki civil szervezettekkel együtt gondolkozunk abban, hogy hogyan tudnánk a lehető legközvetlenebbül segíteni a helyi közösségeket.