Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvankilencedik évfordulójára emlékezik csütörtökön Miskolc közössége. A megemlékezés-sorozat a Petőfi téren kezdődött, majd a Zsolcai kapuban, az 1956. október 26-ai sortűz áldozatainak emléktáblájánál folytatódott, ahol Matiscsák Éva, Miskolc alpolgármestere mondott beszédet.
Tanuljunk a múltból
Október 26-án ezen a helyen a szabadságvágy, a félelem, a bátorság, és a zűrzavar találkozott egymással. A spontán szervezetődő tömeg hazafias dalokat énekelve szabadságot és igazságot követelt magának. Olyan pillanat volt ez, ahol minden lehetségesnek tűnt. Ám ennek a jövőnek a reményét egyetlen puska dördülése tépte szét. A békítő szándék, egy figyelmeztetőlövés, a halált hívta közénk örök sebet ütve ezzel Miskolc emlékezetében. Robbanások, lövések, füst és por, majd a fájdalom kiáltásai. Itt, ezen a helyen magyarok lőttek magyarokra. És ez az, amit soha nem szabad elfelejtenünk. De ma ne csak a múlt sebeit idézzük fel, hanem tanuljunk is belőle, mert ha elveszítjük a képességünket a megértésre, ha képtelenek vagyunk elfogadni az eltérő véleményeket, akkor az indulatok ismét eluralkodhatnak rajtunk és akkor a szavak helyét újra átveheti az erőszak
– mondta.
A városvezető kijelentette, a mai emlékezés nem csupán gyász, hanem figyelmeztetés is: a szabadság nem a gyűlöletben, hanem az egymás iránti tiszteletben és szeretetben születik.
– Az itt elesettek emléke akkor él igazán tovább, ha mi, a ma élők képesek vagyunk a párbeszédre, az empátiára és arra, hogy ne ellenséget, hanem embertársat lássunk egymásban – tette hozzá.
Misley Emese emléktáblájánál Kozma István Jánosné önkormányzati képviselő beszélt. Ahogyan ismert, Misley Emese az 1956-os forradalom és szabadságharc legfiatalabb áldozata, mindössze 13 éves volt, mikor halálos találat érte a Zsolcai kapui sortűznél, pedig ő csak iskolából hazafele tejért indult a Búza téri piacra.
A forradalom láthatatlan elszenvedői
Misley Emese az ártatlanság és az értelmetlen erőszak jelképe. Ha belegondolunk, hány fiatal áldozata volt még ennek az eseménynek? Hány gyermek várta hiába haza édesapját, vagy édesanyját? Hány ember figyelte értetlenül, hogy számára fontos embereket ragadnak el egy hónappal később és soha többet nem láthatja őket? Hogy hány láthatatlan elszenvedője volt ennek a napnak azt nem tudhatjuk, de Emese emléke az övékét is őrzi. Így nyugosztalja Isten Misley Emesét és minden látható és láthatatlan áldozatát az 56-os forradalomnak
– mondta.
A Digép 1956-os Munkásgyűlés Emléktáblájánál pedig Hojnyák Dávid önkormányzati képviselő mondott beszédet. A politikus Magyarország Alaptörvényét idézte, mely szerint mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjad ki.
Valóban így van. Az, hogy ma egy független, szabad és szuverén Magyarországon élhetünk, az eredendően 1956 ismert és névtelen hőseinek köszönhető. A mi szabadságunk alapjait az ő akkori bátorságuk és áldozatuk teremtette meg. Ezért magyar ember soha nem feledheti 1956 hőseit
– kezdte.
Történelmi jelentőségű
Hojnyák Dávid hozzátette, a forradalom és szabadságharc egyetemes történelmi jelentőséggel bír, „hiszen soha nem gyógyuló, végzetes sebet ejtett a kommunista világrenden”. A képviselő felidézte a kommunista időszak borzalmait, melyet 1945-től hazánknak is el kellett viselnie, majd ő is ismertette az 1956-os forradalom és szabadságharc előzményeit, majd történéseit.
– Ugyan a forradalom elbukott, azonban joggal lehetünk rá büszkék, hogy abban szülővárosunk, Miskolc és Diósgyőr is aktívan részt vállalt – tette hozzá, ismertetve röviden a hatvannyolc évvel ezelőtt történteket. Kiemelte, a forradalom leverése után brutális megtorlás következett az egész országban, mely a miskolci hősöket is utolérte.
„A forradalom leverése utáni események az egész világ előtt nyilvánvalóvá tették a kommunizmus valódi, gyilkos természetét. A vörös rém levetette álarcát és a nagyvilág, ha nem is segített rajtunk, de most már figyelt. Figyelt és nem felejtett, mint ahogyan mi sem felejthetünk. A forradalom 1956-ban ugyan elbukott, de az áldozat nem volt hiábavaló. A magyar népnek még 33 évet kellett várnia, hogy a rendszerváltással letéphesse láncait, mindez ugyanakkor a hatvankilenc évvel ezelőtti események nélkül nem lett volna lehetséges”
– zárta gondolatait.
A megemlékezők fenti három helyszín mellett koszorúkkal emlékeztek még a Romek emlékoszlopnál, a Hősök terén, Miskolc város elesett hőseinek emlékművénél, a Földes Gimnázium falán található Széchenyi emléktáblánál, Oláh Miklós szobránál, a Megyei Munkástanácsok emléktáblájánál, a Babits László emléktáblánál, Nagy Imre emléktáblájánál, Nagy Attila mellszobránál, valamint Szabó Lőrinc emléktáblájánál is.