Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár beszédet mond az 56-os vértanúk emléknapján Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 36. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a mártírhalált halt miniszterelnök Jászai Mari téri szobránál 2025. június 16-án. MTI/Balogh Zoltán
Ugyanakkor tapasztalhattuk azt is - ahogyan az egyik szónok a tömeg előtt kimondta - hogy azok a párt- és állami vezetők akik egykor elrendelték a forradalom meghamisítását, 1989. június 16-án a Hősök terén szinte tülekedtek, hogy talizmánként megérinthessék a mártírok koporsóit - emlékeztetett Nagy János.
A kommunista diktatúra igazi arcát mutatja, hogy még halálukban is meggyalázták az áldozatokat. Kátránypapírba csavarva, szögesdróttal összekötözve, álnév alatt, arccal a föld felé temették el a miniszterelnököt és mártírtársait - tette hozzá.
Mint elmondta: történelmünk szereplői megítéltetnek a nemzet ítélőszéke előtt is. És akkor ítéltetnek meg helyesen, ha nem tagadjuk el vétkeiket, hibáikat sem.
Ezzel kapcsolatban felidézte:
tény, hogy Nagy Imre kommunista politikus volt, a szovjetek arra képezték ki, hogy hazánkat egy gyilkos eszme igájába hajtsa. Közreműködött a második világégés után a magyar demokrácia eltiprásában, begyűjtési miniszterként pedig a padlássöpréssel rengeteg becsületes gazdát taszított nyomorba.
Ugyanakkor - folytatta - az első miniszterelnöksége alatt bezáratta a kényszermunkatáborokat, megszüntette a kuláklistákat és amnesztiát hirdetett. Történelmünk egy sorsfordító pillanatában pedig, '56 októberében másodszor is miniszterelnök lett, és amikor választania kellett, a szuverenitást és a népet, a nemzetet és a hazát választotta és a forradalom mellé állt.
Szolgálatában pedig a végsőkig kitartott, kitartott az ellene folytatott koncepciós perében is és nem kért kegyelmet. Emelt fővel nézett szembe pribékjeivel és a magyar nemzet ezer éves panteonjába a bátorságával és életáldozatával szerzett bebocsátást - fűzte hozzá.
A továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar szabadságnak és függetlenségnek nemcsak mártírjai voltak, hanem mindig akadtak árulói is. Így ma is sokan vannak, akik a szabadságot a gonoszság takarójaként használják.
Nagy Imre életútja azt mutatja nekünk, hogy a hazaárulás és a hazafiság nem attól függ, hogy valaki baloldali vagy jobboldali, az árulás akkor látható, amikor a politikusok és a közszereplők nem a magyarok érdekeit követik, hanem ezzel szemben idegen hatalmak szekerét tolják - vélekedett.
Ha pedig ilyen emberek kezére jut az ország, annak országvesztés lesz a vége, ezért "nemzeti önrendelkezésünk minden egyes feláldozott darabja egy-egy lépéssel visz közelebb a pokolhoz, közelebb a háborúhoz, közelebb a kiszolgáltatottsághoz, közelebb az újabb koporsókhoz"
- fogalmazott.
Vagyis, ha hazánk önrendelkezése a tét, dönteni kell. Nagy Imrének és mártírtársainak is dönteniük kellett aközött, hogy szabad független országot akarnak vagy hagyják, hogy a haza ismét egy birodalom csatlósa legyen.
Ők a függetlenséget választották és ezért a legdrágábbat, az életüket áldozták, legyünk méltóak hozzájuk - mondta a megemlékezésen Nagy János, aki ezt követően megkoszorúzta Nagy Imre szobrát.
A szobornál elhelyezték Sulyok Tamás köztársasági elnök koszorúját, Kövér László, az Országgyűlés elnökének koszorúját, illetve megkoszorúzták az emlékművet az'56-os szervezetek, és a volt politikai foglyok szervezeteinek képviselői is.
