Az államfő hangsúlyozta, hogy a forradalom és az azt követő szabadságharc a „rettenthetetlen pesti srácokról, a munkásgyerekekről és azokról az egyetemistákról” szólt, akik felemelték a fejüket és összefogtak a diktatúra igazságtalanságával és embertelenségével szemben.
„Szembeszegültek a tankokkal és a kínzókamrákat és a politikai foglyok táborait fenntartó, az állampolgárokat kisemmiző kommunista hatalommal” – fogalmazott, hozzátéve, hogy sokan életüket vesztették a küzdelemben.
Sulyok Tamás felidézte, hogy 1956 őszén az egész világ figyelme Magyarországra irányult. Kiemelte a kassai születésű Márai Sándor munkásságát, aki a müncheni Szabad Európa Rádión keresztül rendszeresen tájékoztatta a hallgatókat az eseményekről.
Az államfő beszédében elmondta: a harcok során közel 2700 magyar vesztette életét, mintegy 200 ezren elhagyták az országot, a kórházakban 20 ezer sebesültet ápoltak, a börtönökben pedig több ezer embert tartottak fogva hosszú éveken át, közülük több mint kétszázat halálra is ítéltek. Az utolsó politikai foglyok csak 1970-ben szabadultak.
„A szabadságharc azóta is azt üzeni, hogy az emberi méltósághoz hozzátartozik a nemzet méltósága is” – mondta az elnök, hozzátéve, hogy minden nemzet méltósága elidegeníthetetlen.
Sulyok szerint a magyarok és a szlovákok méltósága kölcsönösen feltételezi egymást, Európa-eszményünk pedig az egyenlőség, a szabadság és a testvériség elvein nyugszik.
Az elnök arra buzdított, hogy 1956 ünneplésekor arra is gondoljunk, miként tudjuk tovább erősíteni alapvető értékeinket, és becsülni mind a saját, mind a másik nemzet kultúráját, nyelvét és hagyományait.
„A táj népeinek ősi nyelvei nem elválasztanak, hanem hidat építenek, méltóságot adnak és öntudatot formálnak” – mondta. Hozzátette, ezek a nyelvek szellemi örökséget jelentenek, amelyek megőrzik a térség sokszínűségét és belső azonosságát.
A hatvankilenc évvel ezelőtti események kapcsán az államfő úgy fogalmazott: a szabadságharc küzdelme „olyan harc volt, amelyet nekünk, kései utódoknak békében, tisztelettel és a hősök áldozatára emlékezve kell megnyernünk.”
