A nagyragadozók visszatérése összetett okokra vezethető vissza: a nemzetközi és nemzeti természetvédelmi jogszabályok változására, az emberi urbanizálódásra, a visszaszoruló extenzív állattartás helyén a visszaerdősülésre és a szemlélet átalakulására a nagyragadozókkal kapcsolatban. Azonban még mindig terjed néhány tévhit, amit érdemes tisztázni. Ennek kapcsán indított blogbejegyzés sorozatot a WWF Magyarország.
- Egész Európára, sőt a világra kiterjedő trend volt, hogy a nagyragadozókat üldözte és pusztította az ember, sokfelé leginkább a haszonállattartással kapcsolatos konfliktusok miatt. Hazánkból a 20. század közepére gyakorlatilag szinte kihaltak. Az Észak-magyarországi régióban azonban sosem tűntek el teljesen, különösen a farkasok, de a 80-as évekig tartósan nem tudtak megtelepedni – nyilatkozta portálunknak Sütő Dávid, WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetője.
Hozzátette, viszont, nagy kiterjedésű vadonok nem maradtak fenn Európában, így a nagyragadozók már csak az ember uralta tájakra térhettek vissza.
- A korábbi téves vélekedéssel szemben ez nem jelenti azt, hogy ne lennének képesek ezeken a tájakon ismét elterjedni. Tény azonban, hogy ez a helyzet a jelenben is ember-állat konfliktusokhoz vezethet egy sor érintettel, például a haszonállattartókkal, méhészekkel, vadgazdálkodókkal, de akár a túrázók számára is ijesztőek lehetnek. A nagyragadozók jelenléte leginkább az emberek velük szemben mutatott toleranciáján, a konfliktuskezelések hatékonyságán múlik - hangsúlyozta.
Körülbelül ötven farkas
- A nagyragadozók közül a hiúz a legérzékenyebb a környezetére. Élőhelye elsősorban a természetes, kevéssé zavart idős erdőkhöz kötődik, amelyek csak a hegyvidéki területen maradtak meg. A medvék szintén kötődnek az erdős területekhez, kedvez számukra a változatos erdőkkel és nyíltabb foltokkal átszőtt táj, amilyen Erdély is. A farkas a legkevésbé érzékeny az élőhelyével kapcsolatban. Számára az a fontos, hogy a kotoréknak legyen megfelelő búvóhely és elegendő táplálék, ami a hazai vadsűrűség miatt abszolút biztosított – sorolta a szakember.
Elmondta, rendszeresen felmérik a nagyragadozók állományát Magyarországon, ami a farkasok esetében összesen nagyjából 50 egyed lehet elsősorban a 21-es úttól keletre. Viszont a farkasállomány mérete folyamatosan változik, mert nagy a fiatalkori mortalitás és gyakori az illegális elejtés.
Medvék átutazóban
- A két szülőállat vezeti a farkasfalkát, és valameddig velük maradnak az előző évek kölykei is, akik besegítenek az utódok nevelésébe. Idővel azonban a fiatalok jellemzően saját territóriumot keresnek maguknak. A medvék esetében viszonylag ritka, hogy néhány hónapnál huzamosabb ideig hazánk területén maradnának és hazai szaporodásról a faj esetében egyelőre nincs hiteles információ. Medvék leginkább Nógrád északi részén és a Bükk környékén szoktak feltűnni idehaza, de 2021-ben a Börzsönyben is észlelték. A Bükkben élő Mihály nevű állat valószínűleg már nincs itt, de 2024-25-ben Cserépfalu környékén észlelt fajtársát is utoljára 2025 januárjában látták – részletezte Sütő Dávid.
Kiemelte, Európában a legtöbb ember-medve konfliktus jellemzően tavasszal és ősszel, azaz a téli álom vége után és azt megelőzően történik, hiszen ilyenkor táplálékot keresnek az állatok.
- Tudni kell viszont, hogy a medve nem keresi az ember társaságát, nem tekint minket zsákmánynak és ha csak teheti, kitér előlünk. Ezeknek a konfliktusoknak egy része valójában abból adódik, hogy a találkozás meglepetésként éri az embert és az állatot egyaránt, ami könnyen megelőzhető ha betartunk néhány egyszerű szabályt, például, hogy lehetőség szerint csak nappal, többedmagunkkal túrázzunk, ne térjünk le a kijelölt ösvényekről és túrázás közben beszélgessünk, esetleg fütyörésszünk, hogy az állat időben észrevehessen minket - javasolta Sütő Dávid.
A hiúzok hiányoznak
Megtudtuk, a LECA projekt keretén belül kiterjedt területen vizsgálták a hiúzok elterjedését az Aggteleki-karszt, a Bükk hegység és a Bükktől északra található Karancs-Medves, valamint a Mátra erdeiben kameracsapdával és más módszerekkel. A vizsgálat során azonban nem sikerült hiúz jelenlétére utaló adatot rögzíteni, annak ellenére, hogy a faj korábban jelen volt ezeken a területeken. Az eredmények okát egyelőre nem tudják, de vizsgálják. A szlovák oldalon, a Szlovák-karszt mintaterületen is a várttól elmaradva mindössze két felnőtt állatot és egy kölyköt találtak.
Megjegyezte, a faj korábbi hazai élőhelyei az Északnyugati-Kárpátokban található hiúzpopuláció déli elterjedési területének a határát jelentették.
Mindig is itt éltek
Jellemző tévhit, hogy az ember telepítette be Magyarországra a nagyragadozókat.
- Valójában mindig is jelen voltak térségünkben, hiszen természetes egybefüggő élőhelyüknek, az Északnyugati-Kárpátoknak része az Északi-középhegység is. Ez egy viszonylag egybefüggő tömb, a nagyragadozók pedig nem ismerik az országhatárokat és képesek egy éjszaka alatt is megtenni akár 20-30 vagy még több kilométert – cáfolta a tévhitet a WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetője.
Természetes szelekció
Ugyancsak elterjedt vélekedés, hogy nincs szükség nagyragadozókra, mert túl kicsi az élőhely, vagy az ember betölti a szerepüket.
- Szerintem mindkét elképzelés tévútra visz. Teljesen más hatással vannak a zsákmányfajokra a nagyragadozók, mint az ember, mivel a vadászatnak vannak etikai és írott szabályai is, de a nagyragadozók ezzel nem törődnek. Tulajdonképpen lekövetik a zsákmányuk mozgását és félelmet keltenek bennük. Ennek eredményeképpen a növényevők kevesebb időt töltenek egy helyben és magával a táplálkozással is, így kevésbé rágják le a növényzetet – magyarázta a szakértő.
Segítik a biodiverzitást
Végül azt a tévhitet vizsgáltuk meg, hogy a nagyragadozók semmilyen hasznot nem hoznak, csak kárt okoznak.
- Abban ma már talán mindenki megegyezik, hogy a nagyragadozóknak kulcsszerepe van egy ökoszisztéma működésében. Emellett kedvező hatással lehetnek inváziós fajok terjedésének a megakadályozására, melyek komoly veszélyt jelenthetnek az őshonos fajokra. Továbbá kedvezhetnek a vadfajok egészségének, mert a gyenge, idős, beteg egyedeket szelektálják. Ahogy tőlünk akár nyugatra, Szlovéniában és keletre, Romániában az ökoturizmus szempontjából is kedvező lehet a nagyragadozók jelenléte – summázta Sütő Dávid.
