Művészi pályáját tekintve akkor már mögötte volt több híres színpadi és filmszerep megformálása, ám a felkérésnek örömmel tett eleget.
- Nem törődtem azokkal a véleményekkel, melyek a várost szürke ipari településként írták le, egyúttal arra is utalva, hogy milyen kulturális befogadóközegre számíthatok ottlétem ideje alatt. Miután mindig is a saját véleményalkotásomra hagyatkoztam, számomra nem okoztak meglepetést az ottlétem ideje alatt szerzett saját élményeim. A Miskolci Nemzeti Színház magán viselte, magán viseli ma is - nem csak a nevében- a szakmai méltóságot, nemes patinás múltja mérce maradt mind a mai napig. S mint ilyen, igényelte és estéről estére el is nyerte igényes közönségét. Érezhettem előadásról előadásra, hogy én itt, ebben a művészi befogadóközegben nagyon is itthon vagyok. Így volt ez a Potyautas előadásai alkalmával mindahányszor. Ezen túl akadtak még szép számmal további fellépések is. A színház művészeinek baráti, kollégai miliőjében igazán jól éreztem magamat, mert estéről estére, előadásról előadásra jelen éreztem, hogy nem a sorból történő kivillanás vezette őket, hanem a produkció közös sikere volt a legfőbb motivációjuk. A teátrum falain kívül ott volt még a miskolctapolcai nyári színpad, a diósgyőri Derkovits Gyula Művelődési Ház, újabb és újabb fellépési alkalmak, melyek között a kabaré ugyanúgy jelen volt, mint adott alkalommal még a nótaest is. Belefért az észak-magyarországi tartózkodásomba még egy kis kiruccanás is a szomszédvárba, az egri Gárdonyi Géza Színházba. Tudom, ma ezt sokan odasorolják a haknizás fogalmához, de ez valami egészen más volt. Olyan, amiben nemcsak a tiszta szívű, áradó lelkű színész érezte magát sikerben elégedettnek, de a néző is úgy találta, sokat kapott az esti programtól. Ugyancsak miskolci élményeim közé sorolnám, hogy egy alkalommal, ahogy a Széchenyi utcán sétáltam, a szállásom az Avas Szállóban volt, szembe jött velem egy iskolásokból álló népes csapat, s annak egyetlen tanulója sem hagyta ki, hogy ne kapjon autogramot tőlem. Hát persze hogy jólesett, legyezte a hiúságomat.
- De hát a nap nem csak azokból a rivaldafényes, színházi esti órákból vagy adott esetben egy kisebb publikum előtti sikeres szereplésből állt. Miskolci vendégszereplésének ideje alatt mennyire tudott áldozni ismert vadászathoz kapcsolódó szenvedélyének?
- Nem lehet kettéválasztani a természet szeretetét és a vadászatot. Az észak-magyarországi hegyek vadregényes erdeit járva ezernyi szépségben gyönyörködhettem. Kaló László barátom hívásának szívesen tettem eleget, hogy kövessük a vadcsapásokat. Úgy alakult, hogy három golyóérett vaddisznót lőhettem, amit szívesen sorolhatok a sikeres vadászélményeim közé. Megint más kérdés, hogy kedvelem is a vadételeket, szeretek főzni, ura lenni a konyhának. Ebben azért mostanra a párom, Angéla rendesen korlátoz, mert szerinte inkább ő tudja a sütés-főzés csínját-bínját, ami persze így van.
-A város környéke is elragadó volt számomra, elég, ha Miskolctapolcát, Lillafüredet, a Bükk hegységet említem, ahová varázslatosan szép programokat lehetett összeállítani. Megmártózás, ellazulás a híres Barlangfürdő zegzugos járataiban, kirándulás a Palotaszállóba, elidőzni a Hámori-tó partján. Ahogy ma mondják, ez a színházi esteket követően már csak hab volt a tortán. A város vonzása, varázsa, a színházi esték, az értő, befogadó közönség, az ezerarcú természeti környezet meghatározó élménye volt és maradt az életemnek- mondta a 89 éves Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának tagja, a József Attila Színház és a Vidán Színpad örökös tagja.
