Ugrás a tartalomra

Egykor Miskolc adott otthont az Eperjesi Evangélikus Jogakadémiának

Detzky Anna
Utoljára módosítva
2024. június 03. hétfő 18:59
Kossuth Lajos is az intézmény falai között tanult és magába szívta annak szellemiségét.
Dr. Sereg Péter a Találkozó Veled evangélikus egyházkerületi napon / Fotók: Pete Dóra

Az Északi Evangélikus Egyházkerület Miskolcon szervezett egyházkerületi napot, Találkozó Veled mottóval, amelynek keretében rengeteg evangélikus jött a városba szerte az országból. Számos érdekfeszítő program között egy minikonferenciát is rendeztek, kifejezetten helyi témáról, a polgármesteri hivatal közgyűlési termében, „Örökségünk az Eperjesi-Miskolci Evangélikus Jogakadémia” címmel. 

Az első előadó, Dr. Sereg Péter, a Miskolci Egyetemen végzett jogász, okleveles közgazdász „Az Eperjesi Evangélikus Jogakadémia története” címmel írt könyvet korábbi tudományos diákköri dolgozatának témája alapján. Kutatómunkáját Boleratzky Lóránd (1920-2019), az intézmény legendás professzorának beszámolói és könyvei segítették, akit 2015-ben ismert meg budapesti otthonában. A konferenciára eljött Boleratzky Eszter, a professzor lánya is. 

„A jog emberi alkotás és a tökéletlen világban nagy a szakadék az ember tényleges munkája és Isten akaratának tökéletes végrehajtása között.” – idézte az előadó Boleratzky Lórándot.

Kollégiumként indult

„Az Eperjesi Evangélikus Jogakadémia, mint önálló jogintézmény egészen a 19. századig nem létezett. Az Eperjesi Evangélikus Kollégium volt az, amely 1665-ben elkezdett működni. A klasszikus universitasok jogi fakultásokkal és bölcsészetdoktori képzésekkel már Magyarországon akkor is léteztek. Viszont az egyetemek szellemi képzőműhelyként, királyi, vagy egyházi fenntartásban működtek” – mondta előadásában Sereg Péter, szerző. 

Buday Barnabás evangélikus esperes, dr. Sereg Péter közgazdász, prof. dr. Nagy Zoltán egyetemi oktató

„1678-ban a császári csapatok elfoglalták az akkor többségében evangélikus lakosságú Eperjest. A kollégium épületét pedig hadiraktárnak használták. A tanárok a saját házukban folytatták az oktatást. 1682-ben Thököly Imre azonban, aki korábban maga is a kollégiumba járt, visszafoglalta a várost, így visszatérhetett eredeti helyére a tanári gárda és diákság” – fejtette ki. 

Híres tanárok és diákok

Ismertette, hogy az alapító okiratban szerepelt, hogy az intézmény legyen: „a mindenható Isten temploma, az igaz tudományok universitasa és a hazaszeretet bevehetetlen vára örök időn át.” Ez később igaznak bizonyult, hiszen rengeteg híres tanár tanított és neves diák járt az intézménybe. Például az említett Thököly Imre felső-magyarországi fejedelem, Görgei Artúr honvédelmi miniszter, Dessewffy Arisztid honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú. Továbbá Kossuth Lajos pénzügyminiszter, aki maga is evangélikus volt és büszkén járt a kollégiumba. 

Majd tudatta, hogy a kollégium alapító okirata alapján készítette a könyve borítóját Guttman Imola, amelyen fölül az Eperjesi Evangélikus Kollégium régi, alul pedig az Eperjesi Evangélikus Jogakadémia 19. századi épülete látható. 

Forradalmi szellemiség

„Az eperjesi kollégium számos diákja és tanára harcolt az 1848-as forradalomban. Ez a kiállás az intézmény későbbi történetében is visszaköszönt. 1851-től már ténylegesen Eperjesi Evangélikus Jogakadémia néven működött az intézmény. Az 1850-es években viszont, a Bach-korszakban Magyarország a Habsburg Birodalom uralma alá került. Ekkor a jogi fakultást veszélyesnek tartották és kizárólag a bölcsészettudományi és a teológiai fakultás működhetett” – számolt be az előadó. 

A Találkozó Veled északi egyházkerületi nap keretében rendezett minikonferencia

Tájékoztatott, hogy 1861-ben indulhatott újra a jogi képzés, négy évfolyamon, hat-tíz tantárgy hallgatásával, amelynek a végén a hallgatók doktori fokozatot kaptak. Az intézményben ekkor évfolyamonként 100-120 diák tanult. Diplomájuk az ügyvédi tevékenységre jogosította fel a frissen végzetteket a gyakorlati idejük és szakvizsgájuk teljesítése után. 

Trianon miatt költözött

„A századforduló, ahogy az egész történelmi Magyarország, úgy a jogakadémia történetében is felvirágzást hozott, amely 1914-ig, az I. világháború kitöréséig tartott. Azok a 70 év fölötti tanárok, akik életkoruknál fogva nem tudtak harcolni a háborúban, visszatértek a katedrára, hogy helyettesítsék a harctéren küzdő fiatalabb kollégáikat. Például Bruckner Győzőt és Sztheno Zoltánt” – idézte fel. 

„Mivel a háború következtében a történelmi Magyarország határai lecsökkentek, ezért Mikler Károly dékán elkezdte megszervezni a jogakadémia elköltöztetését. Budapesten folytak a tárgyalások Lovászy Márton vallás- és közoktatásügyi miniszterrel. Szerencsére a dékán hazafelé vezető útján megállt Miskolcon, ahol Szentpáli István akkori polgármester felvetette, hogy lehetne Miskolcon az intézmény” – fűzte hozzá. 

Utolsó 30 év Miskolcon

Elmondta, hogy az egész tanári kar támogatta az ötletet és két héten belül 1918. decemberében mindent összepakoltak. Az Eperjesi Evangélikus Jogakadémia könyvtári állományának is egy részét szekerekre tették. 1919. márciusában kezdte meg működését Miskolcon a jogakadémia a Városháza második emeletén. 1944-től 1949-es megszűnéséig pedig a Zenepalota épületében kapott elhelyezést. 

„A háború után ez volt az egyetlen olyan jogi felsőoktatási intézmény, amely a hallgatók oktatása mellett vállalta vizsgáztatásukat is. Így Budapestről és Szegedről is idejártak a diákok letenni a vizsgáikat. Mikler Károly 1923-ban lemondott dékánságáról. Bruckner Győző vette át a helyét az akkor már Miskolci Evangélikus Jogakadémián, ahol az egyik leghíresebb professzor Zsedényi Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke volt” – zárta előadását Sereg Péter. 

További hírek

Olvasnivaló