Valahogy semmire nem jutott időnk, mégsem értünk rá soha. Eszünkbe sem jutott megállni. A napok elszálltak és nem tudjuk már visszatekeri az idő kerekét. Vajon mit sorolnánk fel fiatalkori önmagunknak jó tanácsként, akár leckeként, amit korábban kellene elsajátítanunk?
Nekem először az jutott eszembe, teljesen rendben van, ha számunkra fontos emberek mellénk szegődnek, aztán kikerülnek a mindennapjainkból. Igen, sajnos előfordul, hogy azok, akik nagyon közel állnak hozzánk, egy nap idegenként távoznak és talán soha többet nem lesz kapcsolódás közöttünk. Ugyanennek a fordítottja is igaz: válhat igaz társsá mellettünk az egy szempillantás alatt, akit később, felnőttként ismerünk meg. Talán az egyik legfájdalmasabb folyamat, megtapasztalni, ahogy emberi kapcsolataink változnak, hullámzanak, és válnak egyre szorosabbá vagy éppen lazábbá. Tapasztalom, milyen nehezen engedünk el olyan kapcsolódásokat, amik már nem szolgálnak bennünket és nem a szeretet, hanem a megszokás és ragaszkodás tartja egyben erővel őket. Amikor elfogadjuk, hogy ez teljesen természetes, mindkét oldalon kevesebb sérülést okozunk.
Azon is érdemes gondolkodni, hogy az étrend nem csak azt jelenti, hogy mit eszünk. Ide tartozik minden, amit fogyasztunk: amit olvasunk, amit megnézünk, amibe belelapozunk, akiket követünk a világhálón és természetesen mindazok, akikkel kapcsolatot tartunk fent. Ha a célunk az, hogy egészséges(ebb)en éljünk, akkor célszerű minden „gyors-étket” szépen lassan kigyomlálni az életünkből. A minőség mindig álljon a mennyiség felett, hiszen egy igaz barát felér több tucatnyi ismerőssel.
A mentális egészségünk semmiképpen nem maradhat ki a sorból, hiszen sokkal fontosabb, mint bármilyen karrier, pénz, egy vélemény, egy megígért eseményen való részvétel vagy a jól ismert ”mit szólnak mások”. Amikor a te jóléted a tét, akkor számít igazán az őszinteség, különösen önmagaddal szemben. Merj nemet mondani. Időben. Nem halogasd a döntést, ne húzd, ne halaszd, ne teljenek el rossz szájízzel a napok, mert az olyan, mintha egy kuktán ülnél, ami előbb- utóbb robban. A tündérmesék sem fognak sokáig boldoggá tenni, mivel az élet mindig a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” után kezdődik. Mindannyiunk élete más és más, pont ezért tökéletesek. Sehol nincs leírva, hogy 18 évesen egyetemre kell menni, utána munkába állni, a harmadik x előtt legyen saját házad és gyermekeid. A ki nem mondott elvárások teljesítése kudarccal jár és nem biztos, hogy boldoggá tesz. Figyelj, tapasztalj, érezz és cselekedj szívből.
Tartsd kézben a jövőd és a felelősséget mindig magad vállald. Fontos tudni, hogy a téged ért traumákért nem mindig te vagy a felelős, azért viszont igen, hogyan töröd meg ezt az örök körforgást és nem másokat bántasz mindazért, ami veled korábban megtörtént. A jövő nem tudod kézben tartani, ha a jelened minduntalan a múlt mérgezi. Amit veled szemben elkövettek, azért lehetséges, nem te vagy a felelős. Azért viszont teljes egészében, ahogyan a jelenben emiatt viselkedsz. Ezen változtatni egy valaki tud. Te. Érezd jól magad. Legyen ez egy jó könyv története, egy éjszakába nyúló beszélgetés, alkotás, zenélés, bármi, ami boldoggá tesz. Téged.
(Címlapkép: Juhász Ákos archív felvétele)
