A szellemi táplálék mellé és után, a konferencia kiegészítő elemeként, stílszerűen a hatvanas-hetvenes évekből származó autóbuszos kirándulás dukált, a Miskolc Városi Közlekedési Zrt. Ikarus típusú két veterán buszával.
A fakultatív program élményeiről Szunyogh László, a város főépítésze számolt be lapunknak. Elmondta: olyan helyszíneket jártak be, amelyek eredeti valóságukban szemléltetik a hatvanas-hetvenes évek építészetét épület, város és örökség vonatkozásában, és a jövőre vonatkozó gyakorlat kérdéseket, vagyis mindazt, amiről a szakmai tanácskozás szólt.
Az első állomás a sportcsarnok előtti terület volt, hiszen ezen a részen jelentősen reprezentáltan jelenik meg a huszadik század második felének építészeti öröksége a hajdani megyei pártbizottság, a SZOT-székház benne a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központtal, a sportcsarnok, a könyvtár, valamint a Tudomány és Technika Háza épületével. – Ez a terület több szempontból is érdekes – hívta fel a figyelmet a főépítész, majd felelevenítette, hogy az ötvenes években ebbe az irányba akarták kiterjeszteni a belvárost, annak közigazgatási és rekreációs intézményeit. Itt az épületek egy részét még a hagyományos településszerkezet szerint építették, másik részét azonban nem. Ezért ezen a helyen tulajdonképpen egy félbehagyott településszerkezetű városképet örököltünk és láthatunk két, úgymond „mintaépülettel” is: a sportcsarnokkal és a modern irodaépületek mintapéldájával, a könyvtárral. – Ez a terület égetően igényli azt, hogy új életre keltsük, mégpedig úgy, hogy jól megélhető módon legyen összekötve a belvárossal – hangsúlyozta.
Szintén revitalizációra vár az örökség szempontjából problematikus és érdekes kérdéseket felvető kohászat területe, amely különleges élményt nyújtott azoknak, akik az ország másik végéből érkeztek és még soha nem láttak ilyen jellegű építészeti együttest, de kíváncsiak voltak arra, hogy mi maradt meg az acélvárosból, a kohászati múltból és mit lehet majd vele kezdeni a jövőben.
A programok közé illesztettük Miskolc másik különleges területének megtekintését, a vasgyári kolóniát is, ami vöröstéglás egységes építészetével tűnik ki, és bár nem tartozott a konferencia témájához, de mint téglaépítészeti csodát mindenképpen érdemes volt megmutatni.
A főépítész összegzése szerint a miskolci konferencia szakmai tartalmában és kísérőprogramjaiban egyaránt nívós volt. A buszos kirándulás mind színvonalában, mind pedig kínálatában pontosan igazodott a konferencia nívójához. – Még mindig érkeznek pozitív visszajelzések. A legnagyobb elismerés azonban mégis az, hogy a tanácskozás résztvevői együttműködési lehetőséget ajánlottak fel arra vonatkozóan, hogy tevőlegesen is részt vállaljunk a programjaikban – mondta.
