Kocsányné Guba Anna hatvanéves magyar-történelem tanárnak minden hiányzik. – Vendéglátóhelyek, wellness, fitnesz, mozi, de legfőképpen a színház. Több mint húsz éve vagyok tanár, és mindig nagyon élveztem, hogy mehettünk a gyerekekkel a teátrumba, előfordult, hogy akár háromszor is vittem osztályt egy héten. Hogy pótoljam ezt az élményt, most sokkal többet olvasok. Nem beszélve arról, hogy már nagyon hiányzik az iskola, a diákok nyüzsgése, a hangzavar. Egyszerűen azt érzem, hogy az online órák után tele vagyok felesleges energiával. Most is azért jöttem be a városba, hogy találkozzak egy barátnőmmel, de mit tudunk csinálni, ha nem lehet beülni sehova? Sétálgatunk a főutcán.
Czupper András az István Nádor Borlovagrend hetvenéves nagymestere úgy nyilatkozott, nem arra vagyunk berendezkedve, hogy online térben oldjunk meg mindent, főleg nem a személyes kapcsolatainkat. – Már nagyon hiányzik, hogy a vendéglátóhelyeken leüljünk egy pohár bor mellé és elbeszélgessünk egymással. Vagy délelőtt megigyunk egy kávét a barátainkkal, esetleg elköltsünk egy könnyű ebédet ismerősi körben. Mindenkitől azt hallom, hogy hiányzik a pezsgés, és megviseli az embereket, hogy életeket látnak tönkremenni. Nagyon bízom abban, hogy minél hamarabb beoltják a lakosság nagy százalékát, és ez megoldja majd ezt a helyzetet.
Bucskó Zsolt harmincnégy éves ügyvezetőnek semmi nem hiányzik azok közül, amik bezártak. – Egyáltalán nem járok éttermekbe, kávézókba, kocsmákba, nem járok wellnessezni, fitneszezni, moziba, színházba szórakozni. Nagyon sokat dolgozom, nekem nincs időm ezekre. Egy munkaerő-közvetítő cégnek vagyok az ügyvezetője, bőven van munkánk. A feleségem sem igényli ezt a fajta szórakozási lehetőséget. Csak a hétéves gyermekünknek hiányzik a mozi meg a meki. Ő időről időre szeret elmenni ilyen helyekre, amit persze biztosítottunk neki a pandémiáig hétvégente. Most azonban nem lehet teljesíteni ezt a kívánságát szegénynek.
Fekete Zsuzsa ötvenkét éves kormánytisztviselő kirándulni szokott a férjével. – Nem feltétlenül természetjárásra gondolok, hanem inkább arra, hogy közeli városokba elmegyünk, és ott beülve egy-egy helyre, megérezzük a hangulatát annak a településnek: Eger, Gyöngyös, de akár messzebbre is. Most ez, ugye, lehetetlen. Ez hiányzik a legjobban. Hétvégére most más programokat kell szervezni, mert sehol nem lehet meginni még egy kávét sem. Meg attól tartok, hogy harmadszorra is el kell halasztanunk a nyaralásunkat. Olaszországba készültünk már kétszer, de azért annak örülök, hogy nem fizettünk be. Ki tudja, visszakaptuk volna-e a pénzt. Már most kezdek gondolkozni azon, hogyan lehetne eljutni külföldre 2021 nyarán.
