Ugrás a tartalomra

Nehogy kerekeken kelljen áttolni Debrecenbe!

minap.hu
Utoljára módosítva
2021. július 18. vasárnap 15:53
Az Avas fejlesztésével kapcsolatos stratégiai kérdések voltak a fő témái az Avasi Kerekasztal beszélgetéssorozat legutóbbi eseményének.
Fotó: Juhász Ákos

A legnehezebb, amikor látjuk, érték van a kezünkben, az ember mégsem tudja, pontosan mit kezdjen vele, hogyan tudná megbecsülni, értékén kezelni. Egy város is lehet így adottságaival, természeti vagy épített örökségével. Mint például a borsodi megyeszékhely az Avassal, a heggyel-dombbal s rajta minden egyébbel. Amennyiben nem fordítjuk a javunkra, mire megyünk vele? Ahogy a városi főépítész megfogalmazta: „ha mi, miskolciak nem tudjuk kihasználni, amit az Avas kínál, akkor tegyük kerekekre és toljuk el Debrecenbe!” Hogy a játékosan képtelen ötlet helyett jobbat találjunk, ezt célozza a tavaly életre hívott Avasi Kerekasztal beszélgetéssorozata.

Fotó: Juhász Ákos

Élen a civilek és vállalkozók

Egy esztendővel ezelőtt indult az első fórum, amit a városházán tartottak. Most, hogy a karanténhelyzet zárultával már nem csak online konzultációkra van mód, néhány hete ismét „élőben” zajló beszélgetést hívott életre az önkormányzat és a Miskolciak az Avasért Alapítvány, a rendezvénynek a Művészetek Háza kávézója adott helyet. A résztvevők: Szunyogh László városi főépítész mellett Fedor Vilmos (korábban alpolgármester), Rudolf Mihály és Taba Benő (építészek), Darázs Richárd (Észak-Keleti Átjáró Egyesület), Hajdú László (Expert Factor Zrt.), Szendrei Mihály (Miskolc és Térsége Turisztikai Egyesület), Szolyák Péter (Herman Ottó Múzeum).

- A városvezetés és jómagam is úgy tartjuk, hogy a nagy kérdéseket fontos minél szélesebb körben megbeszélni, ébredjenek új gondolatok, kaphassunk hasznos válaszokat. Az Avas fejlesztésének ügye is ilyen kérdés – fogalmazta meg Szunyogh László. Az Avasról és kerekekről szóló költői kép után arról beszélt:

- Kevés nagyváros van a világban, ahol ilyen domb áll a település közepén. És ami ennyire multifunkciós, talán egy sem. Együtt vannak itt: a szakralitás, a művészeti élet, a borkultúra, az építészeti tartalom, a történelmi emlékek, a természeti környezet.

Fotó: Juhász Ákos

A jelenlegi önkormányzati elképzelések a domb északi, tehát város felőli oldalára és az Avas-tetőre koncentrálnak. A készülő Avas-koncepció alapvető irányait ismertette a főépítész, hogy megindulhasson róluk a szakmai, illetve társadalmi vita. „Csak közösen tudunk valamit elérni – érvelt a nyitottság mellett –, eddig főleg a civil és a vállalkozói szféra járt az élen, nagyon helyes, hogy erre a várospolitika is lecsapott az utóbbi években.”

Mint emlékezetes, tavaly döntés született a városházán: a korábban a főtér fejlesztésére elkülönített pénzt „felviszi” inkább az önkormányzat az Avasra. Akár jelképesnek is tekinthetjük: a pénzt felvinni azért kell, hogy utána más is, minél több minden és minél többen is feljuthassanak. A legsürgetőbben megoldandó feladatok egyike épp ez: nehéz ma (évtizedek óta) felmenni a dombra akár gyalog, akár kocsival, akár tömegközlekedéssel. A koncepció mindháromra vonatkozóan javítana a helyzeten. A kötélpálya (nevezzük siklónak, libegőnek, bárminek) kiránduló helyieket, idelátogató turistákat éppúgy könnyen felvinne a dombra, pontosabban a kilátóhoz, mint a túloldali lakótelep és a belváros között ingázókat, munkába-iskolába járókat a 35-ös busz alternatívájaként. Sőt, a kerékpáros közlekedést is segítheti. Kiegészítője elektromos buszjárat beindítása lehetne az Avasi lakótelep gerincvonalán. Az autók számára a Perczel Mór utca felől nyitnának utat, egyúttal parkolókat is, mondván, „ne legyen olyan féloldalas az Avas”, mint volt eddig.

Fotó: Juhász Ákos

Lehessen-e lakni a hegyoldalban?

A következő kérdéses tétel a lakhatás megkönnyítése; ebben nem is értettek egyet a jelenlévők. Természetesen nem tömegek odatelepítéséről volna szó, de ha hatóságilag lehetségessé válna (amint ma elvileg nem az) lakni is a domboldali épületekben, az bővítené az állandó emberi jelenlétet, következésképpen a közbiztonságot is. Ide tartozik a szállodaépítés ötlete, ami szintén nem egy „Juno” jellegű hotelépítést takar, hanem annak a keresését, miként lehetne állandó vendégforgalmat vinni és megtartani az idegenforgalmilag kiemelt körzetben. Például pincék és más avasi házakat lehetne apartmanná fejleszteni? Vagy az egyetemi diákoknak szállássá alakítani? Fiataloknak, ifjú házasoknak, egyedülállóknak kínálni megfelelő lakhatást?

Ha sikerül alkalmas formát és kereteket találni egy komolyabb vendégszállás kialakításához, annak a meteorológiai állomás környéke adhatna helyet – ismertette az elképzelést a főépítész. Illeszkedne a környék fejlesztési terveihez, amivel rendbe rakják nem csak a tévétorony épületét, de annak szűkebb-tágabb környezetét is: a Mendikás dűlőt, a jelenlegi parkolót (helyére akár színielőadások, koncertek rendezésére alkalmas amfiteátrumot terveznek), a Horváth-tetőt, a függőkerteket. Szánkópálya, kamapálya és sok hasonló attrakció is szerepel az ötletek listáján.

Befoltozandó lyuk a város közepén

Összeültetni a helyi építészeket, főleg a fiatalokat, lássuk az ő ötleteiket is – ezt többen is javasolták a hozzászólók közül. „A kultúra Avast épít” – idomította az új kihívásokhoz a másfél-két évtizeddel ezelőtti várospolitikai szlogent Fedor Vilmos. Taba Benő szerint az újdonságok mellett a múlt értékeinek megbecsülése legalább olyan fontos, de az sem kevésbé, hogy „új életet hozzunk ide” (utalás az Egyetemmel való együttműködésre, közeledésre). A tervezőépítész úgy látja, a legutóbbi évszázad folyamán „Miskolc körbeért” a hegy körül, így mára „a város közepe lyukas; ezt a lyukat be kell foltozni”.

– Félek a lakóövezeti funkciótól, veszélyesnek tartom – jelezte az ingatlanfejlesztésben utazó Hajdú László. Ugyanakkor kis, apartmanszerű vendéglátó épületeket szívesen látna a domboldalban. Szerinte a legfontosabb, „önfenntartó rendszert” kell tudni kialakítani az Avason. – Ma, ha ismerőseimmel arra sétálok, néhány kivételtől eltekintve jóformán nem tudjuk hol elkölteni a pénzünket. Ez nagyon hiányzik.

Fotó: Juhász Ákos

Szendrei Mihály nem osztozik az aggodalmakban, úgy gondolja, „Oly régóta várunk, hogy valami történjen, most bármit csinálunk, attól nincs mitől félni.” Meggyőződése, ha az Avas megújul, az vonzani fogja a tőkét. Csak a komolyabb, jó állapotú pincék több száz szobányi szállodával egyenértékű ingatlant képviselnek. És lakhatás most is van, tehát vannak és lesznek is emberek a városrészben. Ráadásul „máris felmennek”, elég hozzá, ha feldíszítik az objektumot – utalt arra, milyen tetszést és érdeklődést váltott ki, amikor tavaly decemberben az önkormányzat különleges díszkivilágítással látta el a tévétorony épületét. Az avasi lakhatás kapcsán elhangzott: lakjon ott, aki akar, de vállalva ennek az ódiumát – a szűkösebb körülményeket, kommunális ellátottságot, közlekedést, és különösképp azt, hogy végeredményben a város vigalmi negyedéről van szó. És hogy kell-e mindezek mellé „attrakció” (mármint ami kifejezetten odavonzaná a turizmust)? Hajdú László szerint ilyesmire nem feltétlenül az önkormányzatnak kell költenie. Ugyanakkor „ahhoz, hogy egy mai tizenéves felmenjen megélni élete első csókját az Avason, mint oly sokan a megelőző évtizedekben, ahhoz ma már wifi kell”.

– Az elsődleges célpontot a miskolciak jelentik az Avas-fejlesztés tekintetében – szögezte le Szunyogh László az idegenforgalmi szempontokat firtató kérdésekre válaszul. – Úgy gondoljuk, az az önkormányzat dolga, hogy beindítsa a területen „a mozgást”.

Taba Benő erre reflektált: ne feledjük, hogy a szomszédban terül el egy „38 ezres város”, vagyis az Avasi lakótelep, amelynek lakói „ma is használják az Avast”. Rudolf Mihály szavai szerint „a mindennapi életet kell behozni a területre; az életbe beleértve a hitéletet, de a halált is” (tekintve, hogy templomok és temetők is találhatók itt). Darázs Richárd tetszésével az egyetemisták idecsábításának-idetelepítésének ötlete találkozott, enyhítendő a Miskolci Egyetemnek a (bel)várostól való elszigeteltségét. Igényként pedig azt tartotta fontosnak említeni, hogy az Avasi kilátó felújítása (idén kezdődik, jövőre esedékes a befejezése) során ügyelni kell arra, hogy a belseje is korszerű, modern, igényes legyen. Szolyák Péter zárásként azt tette hozzá mindehhez a Herman Ottó Múzeum igazgatójaként, hogy az Avas-tetői területek régészeti feltárása fontos jelenleg, és fontos lesz a jövőben is, erre hatóságként oda fognak figyelni, de semmiképp sem akadályozva vagy véglegesen meggátolva a várospolitikai jelentőségű fejlesztéseket.


A kilátás a lényeg!

A fórumon túl a főépítészhez eljutott-eljuttatott további mérvadó felvetések voltak az elmúlt hetekben:
- „A kilátáshoz kellene szervezni a hegyen mindent!”
- Serkenteni kell, hogy a fejlődés (a vendéglátás terén) „alulról” elindulhasson „felfelé”.
- Megosztottak a szakemberek: kell-e szálloda az Avasra, vagy sem.
- Az avasi eltérő adottságú területeket jelent, nem indokolt egységként kezelni: minden része másra és másra alkalmas.
- Az Avas-tetőt a sportolóknak megnyitni (ez az ötlet benne foglaltatik a jelenleg megvalósuló önkormányzati tervekben).
 

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!