A mai napon a nemzeti összetartozásra és a trianoni békediktátum százharmadik évfordulójára emlékezik a szétszakított magyarság. „Csonka-Magyarországon” és a határokon túli magyarlakta településeken is összegyűlnek azok, akik nem felejtik a trianoni tragédiát, de bíznak a ma élő magyarok összefogásában és élni akarásában, amely több mint száz évvel ezelőtt is szükséges volt a nemzet túléléséhez. Ahogy ma is az. 

„Azért vagyunk ma itt, hogy megemlékezzünk nemzetünk máig ható legnagyobb tragédiájáról, a trianoni békediktátumról. A történelmi előzmények ismertek: idegen érdekek mentén belekényszerítettek minket egy vesztes háborúba, majd főbűnösként bélyegezve meg bennünket, gyakorlatilag kivégezték nemzetünket, mind gazdasági, mind demográfiai értelemben. Immár százhárom év telt el azóta, de öröksége lélekben mai napig megmérgezi a Kárpát-medence egykor szebb reményű népeinek életét” – mutatott rá beszédében Badány Lajos alpolgármester. Emlékeztetett: ezáltal szándékosan szétverték azt a szinte tökéletes gazdasági, földrajzi egységet, amely a kor fejlődési üteme mellett, Magyarországot Európa nagyhatalmai közé emelhette volna. Ráadásul elhintve az ellenségeskedés mételyét is az itt élő népek között. Meggátolva ezzel is a fejlődéshez szükséges összefogást. 

Kiemelte, hogy, ha jót valójában senki számára nem hozott – hiszen körülöttünk sem lát gazdaságilag erős, boldog népeket -, akkor az egyetlen valós célja az országunk szétdarabolásának csak egy dolog lehetett: a pusztítás. Európa egyik legnagyobb egységes gazdasági, politikai potenciáljával rendelkező térségének szétverése, és a helyén egy sor, egymással marakodó, gyakorlatilag életképtelen államok létrehozása, amelyek képtelenek ellenállni az idegen befolyásnak. Azon érdekköröknek, amelyek a gazdasági gyarmatosítás céljából konfliktusokat és háborúkat szítanak szerte a világon. Ezt tapasztalhatjuk most is a közvetlen szomszédságunkban. 

Badány Lajos kijelentette, százhárom év tapasztalatával a hátunk mögött tudjuk, hogy ezeknek a háborús konfliktusoknak, ahogy Trianonnak is, egyaránt veszteseivé váltak a győztesek és a legyőzöttek is. Sem az utódállamokban élők nem tűnnek gazdagnak vagy boldognak, sem a békediktátumot Trianonban ránk kényszertő nagyhatalmaknak nem sikerült kiterjeszteniük a befolyásukat a Közép-Kelet-európai régióra. Sőt, Anglia és Franciaország is ma már gyakorlatilag csak árnyéka egykori önmagának. A tömeges bevándorlással a XXI. században már a nemzeti létezésük is kérdésessé vált. 

„A megcsonkított Magyarország egy olyan elképesztő gazdasági és kulturális fejlődést tudott felmutatni, hogy a Pengő másfél évtized alatt Európa egyik legerősebb fizetőeszközévé vált. Mintegy határozott megerősítéseként annak, hogy ha egy nemzet erős közösségi tudattal rendelkezik, van hite és jövőképe, akkor csodákra képes. Trianon csak viszályt és ellenségeskedést szított a népek között, amely a mai napig gátolja a normális kapcsolatok kialakítását” – szögezte le az alpolgármester. Hozzátette, a jelen Európájában is emberek tízezreit küldi a halálba a nagyhatalmi politika. Látnunk kell, hogy az Ukrajnában zajló háború sem az ukrán és az orosz népről szól valójában, hanem a hatalmi érdekekről. Az itt élő népek jövőjét Badány Lajos egy, a Balti tengertől az Adriáig nyúló, közös történelmi és kulturális gyökerekre alapozott, lengyel, szlovák, magyar, horvát tengelyre épülő államszövetségben látja. Csak egy ilyen szövetség lenne képes olyan gazdasági, politikai potenciált felmutatni, amely megőrzi keresztény népeinket és a geopolitikában is megkerülhetetlen tényezővé válhatna. 

Rada János a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének adjunktusa gyermekkori emlékeinek felidézésével kezdte beszédét. Elmondta, iskolás volt a kilencvenes években, amikor országunk déli szomszédságában szintén éppen egy háború dúlt, és megtapasztalta, hogy az egykori Jugoszláviából jött menekültek is magyarul beszéltek, nekik is magyar nevük volt. 

„Nem is volt ők és mi, csak mi voltunk, mi magyarok. Függetlenül attól, hogy a határon innen vagy a határon túl, a Délvidéken születtünk. Később, a XX. századi magyar históriát már jobban ismerve volt alkalmam Erdélybe, a Székelyföldre utazni. Addigra már jól megtanultam, hogy északon, észak-keleten és délen egyaránt szín magyar területek kerültek a történelmi Magyarország romjain berendezkedett utódállamokhoz. Ott és akkor, tizenhat-tizenhét évesen a határon túli magyar világba lépve tapasztaltam és tanultam meg igazán átérezni azt, mit is jelent magyarnak lenni” – elevenítette fel Rada János. Hozzátette, munkahelye, a Miskolci Egyetem sorsa is szorosan összefonódott a történelmi Magyarország széthullásának szomorú történetével, hiszen az egyetem jogelődje a néhai selmecbányai akadémia is az idegen fennhatóság elől menekülve kényszerült előbb Sopronba, majd Miskolcra. 

Hangsúlyozta, a nemzet, a nemzeti hovatartozás és -közösség fogalma térben és időben változó. Mást értettek rajta régen, és másképp értelmezik ma is a világ más-más részein. Nyugaton a politikai nemzet fogalma vált meghatározóvá, ami leginkább csak állampolgárságot jelent. Számunkra, magyarok és Közép-európaiak számára azonban a nemzet nagyon mást jelent. Egy nyelvi és kulturális közösséget, amelyet összefog a közös származás, a közös múlt tudata is, és ez független attól, hogy ki, melyik ország területén él, magyar állampolgár-e vagy sem. Ahogy azt az emléknapról szóló törvényben a magyar országgyűlés is kinyilvánította. 

A rendezvényen a történelmi egyházak képviselői mondtak imát hazánkért, a magyarság megmaradásáért: Juhász Ferenc pasztorális helynök-esperes, a Mindszenti Római Katolikus Templom plébánosa; Balázs Tibor evangélikus lelkész; Hangóné Birta Melinda, az Avasi református templom lelkipásztora; Fedor Péter görögkatolikus lelkipásztor és Markovics Zsolt főrabbi.  

A népkerti Országzászlónál tartott megemlékezés végén az emlékműnél koszorút helyezett el a városi önkormányzat, a megyei kormányhivatal, a Velünk a Város frakció, a Jobbik-Konzervatívok párt, a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, a Herman Ottó Múzeum, a Magyar Cserkészszövetség, a Történelmi Vitézi Rend, a Magyar Történelmi Nemzetőrség, valamint a Történelmi Vitézi Rend Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Törzskapitánysága és a Német Nemzetiségi Önkormányzat.

Az ünnepségen közreműködött a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon énekkara, valamint a Magyar Cserkészszövetség. A nemzeti összetartozás napi megemlékezések a Gyula utcai és a felsőhámori Trianon emlékműveknél folytatódtak.

1