Aranyosi Gergő a miskolci Polgármesteri Hivatal Sajtó, Kommunikációs és Városmarketing Osztály Sajtó és Kommunikációs Csoportjának csoportvezetője egy éve. Előtte is közigazgatásban dolgozott 2016-ban megkapott jogi diplomája óta, amit Kitüntetéses Summa Cum Laude minősítéssel szerzett meg. Ismertté még tizenkét éves korában vált, amikor a Vujity Tvrtko által alapított Hétköznapok Hőse-díj első kitüntetettje lett. Most harmincéves.
Szerinte teljesen jó a látássérültek helyzete. – A különböző szoftverek nagyban megkönnyítik az életvitelünket. Számítógépen dolgozom, szabadidőmben pedig e-könyveket hallgatok. Természetesen van, amihez látó segítségét kell igénybe vennem, például ha egy nagy bevásárló központba megyek beszerezni a szükséges élelmiszereket és egyéb dolgokat, akkor abban kérek segítséget, hogy hol találhatóak a keresett termékek. Vagy ha ruházkodom, szeretem, ha avatott szemek látják, jól áll-e a felvett darab – mondta, majd hozzátette, az emberek hozzáállása a vakokhoz a fogyatékossággal élőn is múlik. – Amilyen képet sugároz magáról a látássérült, úgy viszonyulnak hozzá a többiek. Ha kulturált módon utasítja el a segítségnyújtási szándékot, akkor ugyanígy reagálnak majd rá – nyilatkozta Aranyosi Gergő.
Ilyen tekintetben nincs különbség az átlagos emberek egymáshoz való viszonyulásához képest. Mint ahogy abban sem, hogyan mennek át az információk két ember között. – Fontos, hogy jól tudjanak segíteni, akik szeretnének, ehhez azonban el kell hogy tudja mondani a látássérült, mire van igénye. Ez kettejük együttműködéséről szól, épp úgy, mint átlagos emberek között – mondta, majd hozzátette, minden világnap hasznos. – Van üzenet értéke, a fehérbot napjának az, hogy ráirányítsa a figyelmet a látássérültek helyzetére.
Az életét teljesnek érzi, nincs hiányérzete. – Nincs olyan tevékenység, amit másként tennék, ha látnék. Kipróbálhattam már a vezetést is, ez az egyik olyan dolog, amit ha látnék biztosan sokat csinálnék. Sőt, látás nélkül nincsenek előítéleteim az emberek küllemét illetően. Mikor ismerkedem valakivel, minden más érzékszervemre hagyatkozom, egységesen minden benyomásra, ami jön az illető felől – mondta, és nem félt átmenni a magasba épített üveglépcsőn.
Miskolcon nem jár olyan programokra, amiket látássérülteknek szerveznek. – Gimnázium óta látó közegben mozogtam. Sokszor találkozom a barátaimmal, vagy a volt egyetemi évfolyamtársaimmal, valamint otthon van egy kisállatom – nyilatkozta Aranyosi Gergő, akinek sosem volt vakvezető kutyája. – Egy oroszlánfejű törpenyúl gazdája vagyok, vele nem lennének barátok szerintem, de nem emiatt nem gondolkoztam soha abban, hogy kutyát kérjek. Inkább attól tartok, belassulnék tőle, mert elég dinamikusan járok az utcán a fehérbottal, a kutyáknak pedig más a tempója – mondta.
