Ugrás a tartalomra

Tari Annamária az online térről: az életet lenne jó élni

Muntyán Bernadett/Kujan István
Utoljára módosítva
2019. november 09. szombat 10:24
Egy idő után mindenki rájön, hogy személyesen, lassan ismerkedni nyugodtabb – állítja Tari Annamária pszichoterapeuta, pszichoanalitikus, aki a párkapcsolati változásokról, a közösségi média hatásairól tartott előadást csütörtökön a Művészetek Házában. Interjúnk.

minap.hu: Hogyan alakította át a párkapcsolatok dinamikáját, kibontakozását a közösségi média, az online tér?

Tari Annamária (T. A.): A 21. századi párkapcsolatnak immár két terepe van, és a hagyományos, offline élet mellett bizony sokszor döntő az online tér, a közösségi média világa és az okos eszközök alkotta triász. Utóbbival azonban vigyázni kell – évek óta figyelmeztetnek erre a tudósok is –, mert itt az érzelmi reakciók felgyorsulnak, az azonnaliság élménye és a komoly sürgetettség-érzés miatt. Olyan ez, mint a tűzijáték és a tűz: az online térben kialakuló kapcsolat valódinak látszik, gyorsan felgerjed, mindenki nagyon szeretné megtalálni a párját, gyorsan elkezd vonzalmat érezni a másik iránt, hamar szerelmes lesz. Holott az online térben két ember nem beszélget egymással, hanem ír és olvas; a közlés általában szűkre szabott, lényegre törő, és finoman szólva is megy a szociális megfelelés irányába, azaz mindenki a jobbik arcát mutatja. Az ember személyiségéből adódóan ráadásul profi abban, hogy akár három információból simán felállítson egy személyiségprofilt – de sajnos olyat, amilyet ő szeretne látni. A mai párkapcsolatok sokszor illuzórikusak, és csalódást okoz a valósággal való konfrontáció. A valódi érzelmek kialakulása, kimutatása és felfedezése a másikban csak a személyes jelenléttel történhet meg. Egymás finom jelzéseinek kódolásához valódi benyomások kellenek.

Párkapcsolatok az online tér „bűvöletében” - Tari Annamária előadása
Fotó: Beregi László

Sürgetettség, szorongás és fókusztévesztés

minap.hu: Említette a sürgetést a kapcsolatokban. Egy interjú alkalmával azt mondta, leginkább a nőkre jellemző ez az állapot. Miért lehet ez? Mit sürgetünk mi, nők annyira, amit a férfiak nem?

T. A.: A klasszikus válasz erre az, hogy nyilván a nők életében a biológiai óra mást jelent, mint a férfiaknál. A sürgetettség általában egy szorongásból fakad: például „jézusom, még nincs párom, férjem, gyermekem”. Most ez vagy azt jelenti, hogy még nem is volt hosszú párkapcsolata, vagy volt, de jelenleg nincs, és már nem is gondolja úgy, hogy van olyan, akivel együtt lehetne élni, akivel gyereket lehetne vállalni – ebben nagyon másként gondolkodik egy nő 20 és 30 éves kora, vagy 30 és 40 éves kora között. 40 fölött pedig már a rakétákat is begyújtja. Nem azt akarom mondani, hogy valódi kapcsolatot csak lassan lehet találni, de az tény, hogy gyors keresésben, sürgetett érzelmi állapotban az ember fókuszt téveszt.

Egy Márai könyv kapcsán (Az igazi című könyv – a szerk.) fogalmaztam úgy, hogy az igazit a nők keresik, a férfiak pedig azt a hölgyet, akivel normálisan együtt lehet élni. Éppen emiatt a nőknek sokkal jobban és hamarabb megindul a fantáziája, mint a férfiaknak. Sokszor mondják azt elkeseredettségükben, hogy nincs már egy normális férfi sem: mindenki nárcisztikus, önző, sőt kegyetlen, vagy éppen tutyimutyi, tétova. Ugyanakkor, ha a férfiakat kérdezzük, ők azt mondják, hogy minden nő erőszakos, agresszív, és az övükre van fűzve a lasszó, a táskájukban pedig ott van a bilincs. Vagy ott van a másik típus, aki szobanövényként otthon ül, és várja, hogy eltartsák. Ezek a negatív sztereotípiák minden életkori sávban megtalálhatók, csak a gyorsaság miatt nagyon hamar ingerlékenységgel, dühvel csitítják a szorongásaikat az emberek.

Tudunk szabadságot adni a másiknak

minap.hu: Az intenzitást az is adja, hogy folyamatosan jelen vagyunk a másik életében, reakciót várunk és váltunk ki. Marad így hely a magánéletnek?

T. A.: Ez egy fontos kérdés, és a válasz: így nem marad. Egy előadásomon feltettük a kérdést a közönségnek, hogy zavarja-e őket, ha a párjuk egy órán át nem válaszol az üzenetükre. A társaság körülbelül 80 százaléka azt mondta, hogy igen. De miért? Mi van, ha egy ideig nem válaszol? Nem figyel rám, nem szeret – jött az indoklás, kiegészítve azzal, hogy most kérdeztek, most akarják, hogy válaszoljon a másik. Ezt hívjuk azonnali érzelmi szükségletkielégítésnek, ami felnőtt korra elvileg már egészen tág reakcióidővel kellene, hogy jellemezhető legyen. Egy jól működő párkapcsolat úgy működik, hogy tudunk szabadságot adni a másiknak. A felek között valódi bizalom van. Miért ne lehetne más prioritás is éppen? Miért gondoljuk ma azt, hogy egy párkapcsolatban néhány másodperc, perc a türelmi idő? Ha nem jelentkezik a másik, akkor azt ne a szeparációs szorongásunk mentén, valamilyen elutasításnak, vagy szeretetlenségnek kódoljuk, hanem annak, ami. Majd válaszol.

Párkapcsolatok az online tér „bűvöletében” - Tari Annamária előadása

minap.hu: A társkereső applikációk szintén gyors „eredménnyel” kecsegtetnek. Egyáltalán számíthatunk arra, hogy ezeken találjuk meg az igazit, vagy csak futó kalandra számítsunk?

T. A.: Ha a fejlesztőket kérdezzük, akkor természetesen azt a választ kapjuk, hogy arra esküsznek, hogy itt valóban megtalálhatjuk az igazit. A klinikus szakma és a szakirodalom szerint azonban az történik, hogy ezeken az applikációkon megjelenik sok olyan ember, aki a nárcisztikus érzelmeit akarja felturbózni; élvezi például egy férfi, hogy megteheti, hogy egy időben 10 nőnek jelöl vissza, és ők várják, hogy írni fog. Ha ebből 6 nő írni fog, akkor hátra lehet dőlni a széken. Ezek olyan nárcisztikus manőverek, amelyek szituatív szórakozásra utalnak, és sokszor egyéjszakás kalandba torkolnak. Ugyanakkor hallottam olyan történetet is, amikor valóban megtalálta valaki az igazit. De ehhez az kell, hogy ne a tűzijátékot, ne egy idilli modellt keressünk, hanem egy olyan embert, aki képes kölcsönös érdeklődésre, és érzelmek átélésére.

Nárcisztikus közlések

minap.hu: A közösségi oldalakon folyamatosan osztunk meg magunkról képeket, információkat, követünk embereket, állandó versenyhelyzet van. A párkapcsolatokban is versengünk a közös képeinkkel, utazásainkkal, élményeinkkel, azzal, hogy mutatjuk, mennyire nagyon boldogok vagyunk?

T. A.: Nincs ez így kimondva, de valójában igen: minden feltöltött fotó a rivalizációs érzelmek kiváltására is alkalmas. Ami leginkább meghökkentő egy párkapcsolat indulásában, hogy egy közös fotó jelzi a párkapcsolat létezését. Ez pedig azt mutatja, hogy a digitális tér vizuális szcénájának az erős protokollja már átszivárgott a párkapcsolati térbe és módosította a korábbi érzelmi élmények erejét. Természetesen ez általában a 18-35 éves korcsoportban a leggyakoribb, de nem ritka a negyvenesek körében sem. Többször kérdeztem már az emberektől, hogy ha nincs róluk közös fotó, akkor az azt jelenti, hogy nincs kapcsolat? És az volt erre a válasz, hogy igen, az akkor komolytalan, mert nem tudják a többiek, nem felvállalt és nem „hivatalos”. Belátható tehát, ha valaki a teljes ismerettségi körének akar információt adni az életéről, akkor abban lesz dicsekvés is. „Mi ezt csináljuk”, „mi ilyenek vagyunk” – ezek nárcisztikus közlések. Ezekkel az a baj, hogy akinek szólnak, annak minimum megnő a pulzusszáma, hanem az is, hogy a képek sokszor gyönyörűbbek, mint a valóság.

minap.hu: Lehet kereteket szabni, szabályokat lefektetni az online tér használatában? Mondhatom azt például, hogy este 7 után csak egymáséi vagyunk, nincs üzenetváltás mással?

T. A.: A 18-25 év közötti korcsoport esetében nehéz szabályokról beszélni. Pár éve mondták kutatók, hogy a jó párkapcsolat titka, ha töröljük magunkat a közösségi oldalakról. (nevet) De egyébként valóban, lélektanilag az lenne az üdvös, hogy legyen egy idősáv, amikor két ember egymásra figyel, beszélget, közös dologba fog, ami nem az online térben van. Ha mindenki a telefonjára is figyel, akkor valójában a másikra megosztott figyelem jut.

Párkapcsolatok az online tér „bűvöletében” - Tari Annamária előadása

Mindig visszatérünk egy jobban működő élethez

minap.hu: Egyre többen igyekeznek kikerülni ebből a körből, offline-ra váltanak. Ez üdvözlendő változás, visszatérhet döntően a klasszikus bókolás-randizás-személyes találkozás élménye? Háttérbe tudjuk szorítani az online világot?

T. A.: Még nem, de szerintem egy idő után mindenki rájön, hogy személyesen, lassan ismerkedni nyugodtabb. Nem kell öt nap alatt hetven órányi chat-beszélgetést felmutatni, mert semmilyen leírt mondat nem mélyül el. Általában bízom az emberi működésben; egy idő után úgyis mindig visszatérünk egy jobban működő élethez. A negyvenesek ezt könnyebben megteszik, az igazán aggasztó a 18-25 közötti korosztály élete. Amerikában minden második ilyen korú fiatal magányos, nincs állandó partnere. Ez nagyon magas szám. Nem azt mondom, hogy az információs kor ledarálta a párkapcsolatokat, de valami nem működik jól, ha ennyire nehézzé vált ez a dolog.

minap.hu: … akkor miért ragaszkodunk ennyire az online életünkhöz?

T. A.: Egyrészt ott van és kényelmes, nagyon könnyen elérhető, sok illúziót ad, megvéd a szeparációs szorongástól. De sokkal jobb lenne, ha legalább heti egy napot letennénk a telefont, és úgy élnénk, hogy nem bámuljuk mások életét. Miközben alattunk megy le a szék, és megy mínuszba az önértékelésünk. A könnyűsége, gyorsasága teszi fantasztikussá az eszközt és az applikációkat, miközben az élet az, amit jól kellene élni.

Programok

-
Miskolc városában