Az NB II-ből való feljutást követően a tisztes helytállás és az első osztályban való megragadás volt a legfőbb célkitűzés – kezdte az NB I-es szezon értékelését Bagó László vezetőedző.
– Ilyen szemszögből nézve sikeres szezont zártunk, hiszen az ellenfelek tisztelete mellett az NB I-es tagságot is kivívtuk a következő szezonra. Nyilván van hiányérzet, voltak elhullajtott pontok a bajnokságban, de még nem álltunk arra készen, hogy az extraligába való feljutásért játszunk. A játékosok, a vezetés és az edzői stáb is rengeteg tapasztalattal gazdagodott. Legfontosabb feladatunk a jövőt tekintve, hogy ezeket érdemben hasznosítani tudjuk, gondolok itt játékosok igazolására, csapatépítésre, edzésszervezésre, háttérmunkákra és még sorolhatnám. Ha továbbra is ebben az ütemben építkezünk, jöhetnek a merészebb célok.
A vezetőedző arról is beszélt, miben kell fejlődnie a gárdának a következő szezonban. – Nyilván sok mindenben szeretnénk fejlődni, felsorolni is nehéz lenne, de a legfontosabbat kiemelném: profi mentalitással próbálunk dolgozni, de amatőr csapat vagyunk, mindenki a játék szeretetéért röplabdázik. A csapat tele olyan játékossal, akik nagyon sok áldozatot hoztak/hoznak hétről hétre. Sajnos még így sem tudunk annyit együtt edzeni, készülni, mint amennyit ez az osztály megkövetelne. Jövőre ebben mindenképpen szintet kell lépnünk.
A csapat gerincét rutinos, extraligát megjárt játékosok alkották, melléjük felhoztak az utánpótlásból pár tehetséges fiatalt. – Már augusztusban célként tűztem ki, hogy a fiatalok elérjenek arra a szintre, hogy pályaképesek legyenek az első osztályban. Ez maradéktalanul teljesült, köszönhetően a hozzáállásuknak, példaértékű edzésmunkájuknak. Jövőre több fiatal is alapember lehet, amennyiben továbbra is ilyen alázatosan dolgoznak. Nem mellesleg: ezáltal a gyerekek jó példát látnak arra, hogy érdemes – tiktakozás helyett – röplabdázni.
Bagó László amondó, hogy a COVID-19 vírushelyzet nem befolyásolta a végső sorrendet. – Voltak csapatok, akik visszaéltek vele, pontosabban fogalmazva: lehetőséget láttak a járvány miatti káoszban. Ezek pillanatnyi részsikerek voltak, de háborút nem nyertek vele. Mi pedig tanultunk ebből is. Sok kellemetlenséggel járt a járvány, a szurkolók hiánya volt a legnehezebb. Nélkülük nem kerek a bajnokság.
A vezetőedző előretekintve megosztotta, hogy a keretet igyekeznek egyben tartani, és van pár poszt, ahol szükséges erősíteni, de úgy, hogy a fiatalítást is szem előtt tartják. – Már most egyeztetünk, és annyit elárulhatok, hogy az ideihez képest jövőre erősebb lesz a keretünk.
Barócsi Ákos szakosztályvezető is úgy fogalmazott, legfontosabb céljukat – megragadni az első osztályban – elérték.
– Nem lehetett panaszunk a srácok hozzáállására, mindenki igyekezett ennek alárendelni mindent, legyen szó családról, vagy munkahelyi elfoglaltságról. Ezúton is jár a hatalmas gratuláció, köszönjük az egész szezonbeli munkát. Büszkék vagyunk rájuk, igazi sportemberek. Egyetlen dolog miatt lehet hiányérzetünk: hogy a szurkolóink csak a szezon elején lehettek jelen a hazai mérkőzéseken. Utána a vírushelyzet miatt már csak online követhették az összecsapásokat. Viszont amíg ki lehetett jönni a mérkőzésekre, nagyon szép nézőszámokat produkáltunk, hiszen csaknem minden mérkőzésen 100-120 néző gyűlt össze. Így azt gondolom, bebizonyosodott, hogy van kereslet és igény férfi röplabdára Miskolcon.
A szakosztályvezető annak a véleményének adott hangot, hogy a csapat egyéni képességekben kiemelkedő ebben a bajnokságban, de az igazi csapategység néha még hiányzott. – Én személy szerint azt vallom, ha nem lett volna vírushelyzet és a bajnokság normális ütemben zajlik, tehát nem az van, hogy akár 2 hónapig semmilyen tétmérkőzésünk nem volt, hanem hétről hétre pályán lehettek volna a srácok, akkor előrébb is juthattunk volna a tabellán. Számomra minden mérkőzés maga volt a csoda, ha fogalmazhatok így.
Csaknem napra pontosan 8 évvel ezelőtt jutottak tovább a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFOB) selejtezőjében a Debreceni Egyetem ellen és később, a Nyíregyházán át a négyes döntőbe, ahol megszerezték a bronzérmet.
– Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy 8 év múlva itt tartunk, jót mosolygok rajta. Így a nehézségek ellenére minden mérkőzésre szívesen gondolok vissza. Még a vereségekre is, pedig azokat nehezen viselem el.
Barócsi Ákos végül hangsúlyozta, a realitásokat tekintve idén nem volt elvárás, hogy az Extraligába kerülésért harcoljanak. Mindenki számára tanuló év volt ez a szezon.
– Örülök annak, hogy a fiatal játékosok meghálálták a bizalmat és hétről hétre fejlődtek. Ők jó példát mutatnak az utánpótlás generációnak arra, hogy érdemes nálunk röplabdázni, hiszen jó kezekben vannak. Nem mellesleg pedig az ország egyik legjobb egyetemén tanulhatnak és élhetnek. Ahogy eddig, úgy ezután is a fokozatos építkezés elvét követjük, ötvözve a rutinos és fiatal játékosokat. A nyáron igyekszünk a szükséges anyagi forrásokat előteremteni az újabb szint meglépésének érdekében. Bízom benne, hogy a következő szezon már normális kerékvágásban zajlik majd, és megmutathatjuk, mire is vagyunk képesek valójában.
