Ragyogó tavaszi napsütésben ünnepelt idén Felsőzsolca – nemzeti ünnepünk alkalmából kokárda borította az országban másodikként felállított 1848-as emlékművet, melynek tövében az ÁMK Művészeti Iskolájának fúvószenekara játszotta a himnuszt. Az emlékmű előtt Balázs István szavalta a nemzeti dalt, majd a férfikórus énekelt. Az ünneplő közönség soraiban feltűnően sok volt a fiatal és a gyermek, szívük fölött kokárdával, s lelkükben talán azzal a kinccsel, ami a fővárosból érkezett történész szerint a legfontosabb. Fotók
Zsolcán még tudnak valamit, megőrizték a márciusi ifjak szellemiségét. Szépen cseng a nóta, sokan eljöttek az ünnepségre, jó itt – mondta a történelmi párhuzamra is utalva Katona Tamás. Felsőzsolca az a város, ahol a szabadságharc szinte kézzel fogható közelségben van, hiszen a zsolcai csata 160. évfordulóját is ünnepeljük ebben az évben.
A történész ünnepi beszédét követően a város vezetői, az ÁMK vezetése, a pártok és a városban működő civil szervezetek, valamint a kisebbségi önkormányzatok képviselői koszorúztak. A ZsolcaTV vezetői a Magyar Sajtó Napja alkalmából – amit szintén és nem véletlenül e napon ünneplünk – helyzetek el koszorút Hősök terén. De sokan hoztak egy-egy szál virágot is. Az ismert történész a tények mellett szívesen anekdotázik is, így ünnepi szónoklatában is elmesélte például a kokárda kapcsán, hogy mi magyarok lényegében 160 éve az olasz trikolor színei szerint hordjuk. A Zsolcai Hírmondó kérdésére elmondta azt is, hogy csupán legenda, miszerint magyar ember nem koccint sörrel. Ugyanis semmilyen történelmi tény, adat nem szól arról, hogy az osztrákok így ünnepeltek volna. Az ünnepi megemlékezésen a Zsolca Táncegyüttes is fellépett, a talp alá valót pedig a Tényleg zenekar szolgáltatta.
Délután a Bárczay-kastélyban folytatódott az ünnepi rendezvény-sorozat. A földszinti kiállító teremben Petkes József szilágysági festőművész akvarelljeiből nyílt kiállítás. A közönség sorainban pedig ismét találkozhattunk az ismert történésszel, Katona Tamással. A délelőtti ünnepség szónoka ezúttal már mint érdeklődő vett részt a zsolcai tárlat megnyitón. A tasnádi születésű, idén 81 éves művész lelkes néprajz kutató is. Több mint száz publikációja született, főként a szatmári terület néprajzáról. Több hazai alkotótábornak volt művészeti vezetője, de nevéhez fűződik az első svédországi magyar művésztelep létrehozása is.
Művészi munkásságának súlypontját vízfestményei adják, melyek többnyire természet- és tájélményeit adják vissza. Lírai pátosz, vibráló szín- és fényhatások jellemzik alkotásait, amelyek mindegyikéhez kedves emlékek fűzik. A tárlat június 14-éig látható a Bárczay-kastély földszinti kiállítótermében. (Nyitva: hétköznapokon 8-16 óráig, hétvégeken és ünnepnapokon 13:30-16:30 között).
A március 15-i, ünnepi rendezvény-sorozatot idén a Misztrál Együttes koncertje zárta a kastély emeleti kiállítótermében. A különleges zenei formáció ismert és kevésbé ismert hazai és külföldi költők verseit zenésíti meg sajátos és egyéni hangon.
Dalaikban ötvöződik a történelem, a hagyomány és a különleges dallamvilág. Megalakulásuk után egy évvel, megnyerték a Kaláka Alapítvány fődíját. 2006-ban Bartók Béla díjat, 2008-ban pedig Balassi Bálint emlékérmet kaptak – ők még sem ezekre a legbüszkébbek. Tizenkét esztendeje tart a barátságunk és tizenkét esztendeje együtt zenélnünk, ez a legnagyobb kincs számunkra – mondta lapunknak Török Máté, Misztrál együttes egyik tagja.
–Németh Csaba–