Az 1914-ben nyitott bányaüzem évtizedeken át az ózdi vaskohászat igényeit szolgálta ki. A hegyek közé szorított településrészen évtizedekkel ezelőtt is –még bányászok is- mondogatták, hogy nekik hátul a kamrában mindig van szén. Mert a tetővel borított ház végében ha leástak, ott kitüremkedett a széntelep. Abból aztán csak valamilyen szerszámmal ki kellett termelni egy vödörre valót, és már vihette is a kályhába.
Hogy a régi mondás mennyire igaz volt azt most, így válság idején, a drága, energia ínséges világban az illegális bányászat terjedése igazol.
Bár a munka helyenként életveszélyes, az illegálisan bányászók nem törődve a veszéllyel, napi 10-14 órát dolgoznak, hogy a családjukat eltartsák. Tisztában vannak azzal, hogy a 10-12 méter mély gödör, amit ástak, bármikor rájuk omolhat. Ennek ellenére egész nap egymást váltva, csákánnyal bányásszák a szenet. A nyersanyagot vödrönként hordják fel a mélyből. Egy-egy munkás naponta két-három ezer forintot keres a veszélyes munkával. A szeneszsákokat vállon hordják le a faluba, ahol a fűtőanyagot eladják. Feleannyiért, mint a piaci ár, de így is megéri. A miskolci bányakapitányságon eljárás indult az ügyben. Izsó István bányakapitány közleményt adott ki, amelyben a bányatörvényre hivatkozva azt írja: ha bebizonyosodik, hogy a bányászoknak nincs engedélye, a bányafelügyelet büntetőeljárást kezdeményez.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Civil Közéletiek Szövetsége nyílt levelet juttatott el szerkesztőségünkbe a napjainkra kialakult helyzettel kapcsolatban:
A tomboló szegénységben élők, még egyelőre a munkájukkal lázadnak!
Mint ismeretes, és sokak számára még mindig felfoghatatlan Borsodban, Ózdon és környékén tombol a szegénység. Szinte gyilkosan támad az éhség a gyerekekre, felnőttekre egyaránt.
Ózd mellett, Farkaslyuk községben, ha nem tudnák, elmondom, valamikor szénbánya működött, a hegyek most rejtenek szenet. Először az emberek, asszonyok és gyerekek a meddőhányón, sokszor napokig, két kézzel, kaparták ki, az ott lévő széndarabkát, vagy ha nagy szerencséjük volt, a régmulltól ott rejtőző vasat, sodronykötél darabot. Ezt, hogy e szegények meg ne gazdagodjanak, a helyi önkormányzat betiltotta.
Semmi nem maradt a párialétre kárhozatott, mély nyomorban lévő családok számára.
Egy éhező családfő emlékezett arra, hogy két évvel ezelőtt, a falopás megakadályozása miatt, a völgyekbe vezető utak elzárására, munkagépekkel nagy gödröket, útzár árkokat ástak. Arra is emlékezett a nyomortól megtört férfi, családfő, hogy a munkagép szenet fordított, ki. A kilátástalan, a már, már ismétlődő éhség nemrég összefogásra késztette a több éhezővel, nincstelennel, tartós munkanélkülivel és döntöttek. Nem nézik tétlenül éhező gyermekeik sírását, feleségük szenvedését, minden nap, hogy feltevődik a kérdés, mit egyenek a gyerekek. Összefogtak tehát, és az említett gödörben lévő szenet válogatták, szedték ki. Majd egyre mélyebbre és mélyebbre jutottak. Manapság a kis bánya egy völgy végében, a falutól 2.5 kilométerre van. Amely már elérte a 9-10 méter mélységet. Minden nemű ácsolat, védőfelszerelés nélkül, csendben folyt a munka. A kitermelt szenet a férfiak, és asszonyok két és fél kilométeren keresztül, gyalog, a hátukon, görnyedve vitték el a völgyből a faluba eladni. Egy, egy zsák szén kitermelése, ősinél, ősibb eszközökkel, kézzel, csákánnyal, és vödrökkel, és állandó életveszélynek kitéve, bizony egy napig is letartott. A mély gödörbe, kötélen ereszkedett le a nyomor jelölte bányász, és vájta csákánnyal a szenet. Ez, egy, egy családnak napi 2-3000 Ft bevételt jelentett.
Most a megyei Bányakapitányság tette lehetetlenné ezt a tevékenységet. Azzal fenyegetőzik, hogy büntetőeljárást indít az álbányászok ügyében.
Õk most bizonyítottak két dolgot, is. Az egyik, hogy nem a másét akarják elvenni. A második, hogy rettenetes munkára, mindent veszélyt felvállalva dolgozni képesek, egy falatka betevőért.
Kéri tehát a BCKSZ valamennyi jóérzésű ember és szociális érzékenységű civil szervezet segítségét, hogy amennyiben a Bányakapitányság elkezdi a pert, a nincstelenek ellen, most ne csak szavakban, tettekkel bizonyítsuk, nem maradnak egyedül.
Nem maradhatnak egyedül, mert a rendszerváltók az újkapitalizmus áldozatai ők!
Bizonyítsuk, hogy a társadalom szolidáris.
Bizonyítsuk tettekkel, hogy érző emberekként melléjük állunk, ha a jog pallósa, a szegénységük mellett el akar sújtani rájuk.
Emeljük fel együtt hangunkat a kialakult szociális gettó miatt, még egy éhséglázadás előtt!
BCKSZ – 2009-03-19
Hogy a régi mondás mennyire igaz volt azt most, így válság idején, a drága, energia ínséges világban az illegális bányászat terjedése igazol.
Bár a munka helyenként életveszélyes, az illegálisan bányászók nem törődve a veszéllyel, napi 10-14 órát dolgoznak, hogy a családjukat eltartsák. Tisztában vannak azzal, hogy a 10-12 méter mély gödör, amit ástak, bármikor rájuk omolhat. Ennek ellenére egész nap egymást váltva, csákánnyal bányásszák a szenet. A nyersanyagot vödrönként hordják fel a mélyből. Egy-egy munkás naponta két-három ezer forintot keres a veszélyes munkával. A szeneszsákokat vállon hordják le a faluba, ahol a fűtőanyagot eladják. Feleannyiért, mint a piaci ár, de így is megéri. A miskolci bányakapitányságon eljárás indult az ügyben. Izsó István bányakapitány közleményt adott ki, amelyben a bányatörvényre hivatkozva azt írja: ha bebizonyosodik, hogy a bányászoknak nincs engedélye, a bányafelügyelet büntetőeljárást kezdeményez.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Civil Közéletiek Szövetsége nyílt levelet juttatott el szerkesztőségünkbe a napjainkra kialakult helyzettel kapcsolatban:
A tomboló szegénységben élők, még egyelőre a munkájukkal lázadnak!
Mint ismeretes, és sokak számára még mindig felfoghatatlan Borsodban, Ózdon és környékén tombol a szegénység. Szinte gyilkosan támad az éhség a gyerekekre, felnőttekre egyaránt.
Ózd mellett, Farkaslyuk községben, ha nem tudnák, elmondom, valamikor szénbánya működött, a hegyek most rejtenek szenet. Először az emberek, asszonyok és gyerekek a meddőhányón, sokszor napokig, két kézzel, kaparták ki, az ott lévő széndarabkát, vagy ha nagy szerencséjük volt, a régmulltól ott rejtőző vasat, sodronykötél darabot. Ezt, hogy e szegények meg ne gazdagodjanak, a helyi önkormányzat betiltotta.
Semmi nem maradt a párialétre kárhozatott, mély nyomorban lévő családok számára.
Egy éhező családfő emlékezett arra, hogy két évvel ezelőtt, a falopás megakadályozása miatt, a völgyekbe vezető utak elzárására, munkagépekkel nagy gödröket, útzár árkokat ástak. Arra is emlékezett a nyomortól megtört férfi, családfő, hogy a munkagép szenet fordított, ki. A kilátástalan, a már, már ismétlődő éhség nemrég összefogásra késztette a több éhezővel, nincstelennel, tartós munkanélkülivel és döntöttek. Nem nézik tétlenül éhező gyermekeik sírását, feleségük szenvedését, minden nap, hogy feltevődik a kérdés, mit egyenek a gyerekek. Összefogtak tehát, és az említett gödörben lévő szenet válogatták, szedték ki. Majd egyre mélyebbre és mélyebbre jutottak. Manapság a kis bánya egy völgy végében, a falutól 2.5 kilométerre van. Amely már elérte a 9-10 méter mélységet. Minden nemű ácsolat, védőfelszerelés nélkül, csendben folyt a munka. A kitermelt szenet a férfiak, és asszonyok két és fél kilométeren keresztül, gyalog, a hátukon, görnyedve vitték el a völgyből a faluba eladni. Egy, egy zsák szén kitermelése, ősinél, ősibb eszközökkel, kézzel, csákánnyal, és vödrökkel, és állandó életveszélynek kitéve, bizony egy napig is letartott. A mély gödörbe, kötélen ereszkedett le a nyomor jelölte bányász, és vájta csákánnyal a szenet. Ez, egy, egy családnak napi 2-3000 Ft bevételt jelentett.
Most a megyei Bányakapitányság tette lehetetlenné ezt a tevékenységet. Azzal fenyegetőzik, hogy büntetőeljárást indít az álbányászok ügyében.
Õk most bizonyítottak két dolgot, is. Az egyik, hogy nem a másét akarják elvenni. A második, hogy rettenetes munkára, mindent veszélyt felvállalva dolgozni képesek, egy falatka betevőért.
Kéri tehát a BCKSZ valamennyi jóérzésű ember és szociális érzékenységű civil szervezet segítségét, hogy amennyiben a Bányakapitányság elkezdi a pert, a nincstelenek ellen, most ne csak szavakban, tettekkel bizonyítsuk, nem maradnak egyedül.
Nem maradhatnak egyedül, mert a rendszerváltók az újkapitalizmus áldozatai ők!
Bizonyítsuk, hogy a társadalom szolidáris.
Bizonyítsuk tettekkel, hogy érző emberekként melléjük állunk, ha a jog pallósa, a szegénységük mellett el akar sújtani rájuk.
Emeljük fel együtt hangunkat a kialakult szociális gettó miatt, még egy éhséglázadás előtt!
BCKSZ – 2009-03-19