Spitzmüller Csaba a következőképpen nyilatkozott a verseny után: „Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, de mindenképpen pozitívan kell látnunk a Miskolc rali után, hiszen lássuk be, hogy nem nulla pontot szereztünk. Egyben vagyunk, egyben van az autó is és a most megszerzett pontok nagyon jól jöhetnek majd a végelszámolásnál. Savanyú egy picit a szőlő is, és nem titok, egy kicsit azon kesergek, hogy harcban voltunk az első helyért, de nem jött össze. Itthon, Miskolcon megint nem jött össze... Tanulunk belőle, de el kell felejtenünk. Kemény meccsek jönnek, és ismét csak három hetünk van a következő versenyig.”
Kazár Miklós a nehézségekről beszélt, amelyek alapján kifejezetten jó a megszerzett negyedik pozíció: „Nagyon örülök, hogy új mérnökünk van, mert a 2008-as esztendő projektje ezzel kapcsolatban már nagyon kevés lenne ide. Az első gyorson Egerhez hasonlóan végsebességbeli problémákat hozott. Spicivel át kellett szellemülnünk. A második gyorsasági szakaszt megnyertük, majd a harmadikon megütöttük a futóművet. Olyan gumifüst volt ezután a kocsiban, hogy nem lehetett látni. A gyors után lógtam az ablakban, közben arról diskuráltunk, hogy van-e értelme menni. Úgy döntöttünk természetesen, hogy van, és utólag azt mondom: jól döntöttünk! Egyébként, ha talán hat percet késünk, minden másképpen alakul. A nap második felében aztán feltornáztuk magunkat, ameddig csak lehetett. Másnap is úgy kezdtünk, ahogy kellett, sikerült is felkapaszkodnunk a negyedik helyre, de a dobogó most nem jött össze. A teljesítményünkben benne maradt 4-5 másodperc, de azzal sem lettünk volna előrébb. Küzdöttünk, harcoltunk. Egyébként el kell, hogy mondjam; nagyon jól éreztük magunkat a versenyen. Gratulálok Jacsó Tibiéknek, tényleg jó kis hétvégét hoztak össze. Hajrá, RÚB!”
Kazár Miklós a nehézségekről beszélt, amelyek alapján kifejezetten jó a megszerzett negyedik pozíció: „Nagyon örülök, hogy új mérnökünk van, mert a 2008-as esztendő projektje ezzel kapcsolatban már nagyon kevés lenne ide. Az első gyorson Egerhez hasonlóan végsebességbeli problémákat hozott. Spicivel át kellett szellemülnünk. A második gyorsasági szakaszt megnyertük, majd a harmadikon megütöttük a futóművet. Olyan gumifüst volt ezután a kocsiban, hogy nem lehetett látni. A gyors után lógtam az ablakban, közben arról diskuráltunk, hogy van-e értelme menni. Úgy döntöttünk természetesen, hogy van, és utólag azt mondom: jól döntöttünk! Egyébként, ha talán hat percet késünk, minden másképpen alakul. A nap második felében aztán feltornáztuk magunkat, ameddig csak lehetett. Másnap is úgy kezdtünk, ahogy kellett, sikerült is felkapaszkodnunk a negyedik helyre, de a dobogó most nem jött össze. A teljesítményünkben benne maradt 4-5 másodperc, de azzal sem lettünk volna előrébb. Küzdöttünk, harcoltunk. Egyébként el kell, hogy mondjam; nagyon jól éreztük magunkat a versenyen. Gratulálok Jacsó Tibiéknek, tényleg jó kis hétvégét hoztak össze. Hajrá, RÚB!”