Ugyanakkor bíznak benne, hogy életük mások számára is követendő például szolgálhat. A szociálpedagógus végzettségű fiatalember 2007-ben került a kapitányságra, miután átképzésen vett részt a Rendőrtiszti Főiskolán. Tősgyökeres miskolci lakosként, jó adag helyismerettel, tapasztalattal felvértezve kezdhette meg tevékenységét, amely számára, a kedvező körülmények ellenére is tartogat speciális kihívásokat. – Nagyon szeretem a munkámat, s a közösséget, amiben dolgozom, de nyilvánvaló, hogy nekem „kétfelé” kell megfelelnem – mondja beszélgetésünkkor. – Egyrészt végeznem kell a munkámat nyomozóként, a törvény adta keretek között, ugyanakkor nem tagadhatom meg a származásomat, identitásomat sem.
Horváth József szerint az a jellemző, hogy a romák inkább örülnek, ha cigány rendőrt látnak, de arra is volt már példa, hogy rákiabáltak: „átálltál a másik oldalra!” Ezeket a helyzeteket persze tudni kell kezelni. – Nagyon sok az előítélet mindkét oldalról, de a legtöbb konfliktus talán abból adódik, hogy nem ismerjük egymást igazán – mondja a nyomozó elgondolkodva. – Nehéz túllépni a régi beidegződéseken, és az általános társadalmi indulatok is jócskán leképeződnek a többség-kisebbség viszonyában, ami tovább rontja a helyzetet.
Miskolcon is emelkedő tendenciát mutat a fiatalok által elkövetett bűncselekmények száma, az Ifjúságvédelmi Alosztályon mostanság leginkább iskolai lopásokkal, rablásokkal, közfeladatot ellátó személyek (tanárok, villamos-buszvezetők) elleni támadásokkal találkoznak. Természetesen nincs róla kimutatás, hogy hány százaléka roma az elkövetőknek, Horváth József véleménye szerint nagyjából a lakossági számarányuknak megfelelően vannak reprezentálva. – Sajnálom ezeket a fiatalokat, főleg mikor látni, hogy egyáltalán nem megrögzött bűnözőkről van szó, csak a körülmények hatására kerültek bajba – mondja. – Ilyen esetekben nyilván nagyobb jelentősége, hatása van, ha egy roma származású rendőr beszél velük, s próbálja megértetni, miért nem szabad megszegni a törvényt.
A nyomozó mindazonáltal úgy véli, hibás megközelítés a romákkal kapcsolatos konfliktusokat pusztán rendőri, közbiztonsági kérdésként kezelni, s erre a területre „kihegyezni”. – Rendőrként, magánemberként is az a véleményem, hogy a jelenlegi büntetési tételek önmagukban nem igazán alkalmasak rá, hogy komoly visszatartó erőt jelentsenek – vélekedett. – Itt egy komoly társadalmi, szociális problémáról van szó, nap mint nap tapasztaljuk, hogy sok fiatal családi, szociális körülményei miatt lesz olyan bűnelkövető, aki valójában inkább áldozatnak tekinthető. Nagyon fontos persze minden olyan törekvés, amely elősegítheti, hogy egy kisebbség – adott esetben a cigányság – ne ellenségként tekintsen a rendőrre és megértse, hogy a törvény az ő számára is védelmet jelent. Az igazi megoldás azonban ennél sokkal összetettebb, s ahogy az egyre nyilvánvalóbb, a társadalom egészének az összefogását igényli.
Szepesi S.
Horváth József szerint az a jellemző, hogy a romák inkább örülnek, ha cigány rendőrt látnak, de arra is volt már példa, hogy rákiabáltak: „átálltál a másik oldalra!” Ezeket a helyzeteket persze tudni kell kezelni. – Nagyon sok az előítélet mindkét oldalról, de a legtöbb konfliktus talán abból adódik, hogy nem ismerjük egymást igazán – mondja a nyomozó elgondolkodva. – Nehéz túllépni a régi beidegződéseken, és az általános társadalmi indulatok is jócskán leképeződnek a többség-kisebbség viszonyában, ami tovább rontja a helyzetet.
Miskolcon is emelkedő tendenciát mutat a fiatalok által elkövetett bűncselekmények száma, az Ifjúságvédelmi Alosztályon mostanság leginkább iskolai lopásokkal, rablásokkal, közfeladatot ellátó személyek (tanárok, villamos-buszvezetők) elleni támadásokkal találkoznak. Természetesen nincs róla kimutatás, hogy hány százaléka roma az elkövetőknek, Horváth József véleménye szerint nagyjából a lakossági számarányuknak megfelelően vannak reprezentálva. – Sajnálom ezeket a fiatalokat, főleg mikor látni, hogy egyáltalán nem megrögzött bűnözőkről van szó, csak a körülmények hatására kerültek bajba – mondja. – Ilyen esetekben nyilván nagyobb jelentősége, hatása van, ha egy roma származású rendőr beszél velük, s próbálja megértetni, miért nem szabad megszegni a törvényt.
A nyomozó mindazonáltal úgy véli, hibás megközelítés a romákkal kapcsolatos konfliktusokat pusztán rendőri, közbiztonsági kérdésként kezelni, s erre a területre „kihegyezni”. – Rendőrként, magánemberként is az a véleményem, hogy a jelenlegi büntetési tételek önmagukban nem igazán alkalmasak rá, hogy komoly visszatartó erőt jelentsenek – vélekedett. – Itt egy komoly társadalmi, szociális problémáról van szó, nap mint nap tapasztaljuk, hogy sok fiatal családi, szociális körülményei miatt lesz olyan bűnelkövető, aki valójában inkább áldozatnak tekinthető. Nagyon fontos persze minden olyan törekvés, amely elősegítheti, hogy egy kisebbség – adott esetben a cigányság – ne ellenségként tekintsen a rendőrre és megértse, hogy a törvény az ő számára is védelmet jelent. Az igazi megoldás azonban ennél sokkal összetettebb, s ahogy az egyre nyilvánvalóbb, a társadalom egészének az összefogását igényli.
Szepesi S.