– Milyen elképzeléssel utaztál a gyulai versenyre?
– Szerettem volna minél jobb eredményt elérni. Úgy terveztem, hogy az első három között fejezem majd be a vetélkedést. A gyulai verseny előtt összesítésben az ötödik helyen álltam, azonban kínálkozott számomra az előrelépési lehetőség. Helyette viszont jött két nullás futam a baleset miatt.
– Mennyire ismerted a pályát, sokat versenyeztél már ott? Milyennek ítélted a bejárás során?
– A nyomvonalat ismertem, de néhány dolgot változtattak rajta. Megváltozott a talaja is, de nekem elsőre nagyon tetszett. Minden a megszokott mederben folyt a szabadedzés kezdetéig, nem történt semmi rendkívüli. Igyekeztem a szakaszokat minél gyorsabban megoldani a jobb időeredmény érdekében.
– És akkor jött a szabadedzés: hogyan zajlott, mikor történt a baleset? Mi volt az oka?
– Egy ugrató után a leérkezéskor az első kerekem egy rögre érkezett, ami azonnal kicsapta a kezemből a kormányt és elestem. De mivel egy jobbos forduló következett, ezért a jobb lábam már nyújtva volt, – készültem a fordulásra – így szinte a térdem ért először földet, majd a motorblokk még csavart egyet a térdemen. Nem volt nagy esés, azonnal felpattantam és próbáltam a motort a pályáról kivenni, ám a térdem nem úgy viselkedett, ahogyan kellett volna, azonnal visszafelé hajlott, ahogy ráterheltem. Ekkor éreztem az óriási fájdalmat és azt, hogy nagy baj van.
– Mi történt utána: mentők, kórház, műtét?
– A közelben lévő nézők siettek a segítségemre: kivonszoltak a pályáról és a bírók hívták a mentőt. A fájdalomtól még a mentőben elájultam, és a tudat, hogy ma már nem mehetek vissza a pályára, borzalmas érzés volt.
– Mi volt a diagnózis? Milyen jellegű sérülést szenvedtél?
– A mentősök a gyulai kórházba szállítottak, röntgenfelvételek készültek, majd megállapították, hogy súlyos térdsérülésem van. Ezt az orvos vizuálisan is elmagyarázta. A combomat tartotta egyik kezében, a lábszáramat a másikban és a kettőt bármelyik irányba tudta mozgatni szinte egymástól függetlenül. Gyakorlatilag nem volt szalag, ami tartotta volna. Gyulán begipszelték a lábam combtól lábfejig, hogy mozdulatlan maradjon, míg eljutunk a budapesti kórházba.
– Mit végeztek el a műtét során?
– Budapesten, a Fiumei úti kórházban újabb röntgenképek készültek, ahol már felfedeztek egy csontdarabot is, mely letört a sípcsontomból. Emiatt mindenképpen műtéti beavatkozásra volt szükség. Egy csavarral és egy alátéttel rögzítették a csontdarabot, melyen éppen az egyik oldalsó tartószalagom volt, a hátsó szalagomat „megstoppolták”, az első keresztszalagom pedig használhatatlanná szakadt, így azt kidobták.
– Mennyi pihenőre lesz szükség a teljes felépüléshez?
– Az első pillanatban nagyon hosszú időt mondott az orvos, fél évről beszélt. Kaptam egy lábgépet, ami nagyon könnyű, de mégis stabilan fogja az egész lábam. Két hét múlva már fokokat lehet állítani rajta, hétről hétre többet, hogy minél jobban tudjam hajlítani. Amikor hazaengedtek, 6-8 hetes pihenőt javasoltak.
– Ez az év ezek után elment... Gondolsz most a folytatásra?
– Igaz, még a felkelés is nehezen megy, a lépések is csak mankóval, de október közepén lesz a következő junior ob-futam. Addigra mindenképpen szeretnék felépülni. Indulni szeretnék Pannonhalmán!
Doros László
– Szerettem volna minél jobb eredményt elérni. Úgy terveztem, hogy az első három között fejezem majd be a vetélkedést. A gyulai verseny előtt összesítésben az ötödik helyen álltam, azonban kínálkozott számomra az előrelépési lehetőség. Helyette viszont jött két nullás futam a baleset miatt.
– Mennyire ismerted a pályát, sokat versenyeztél már ott? Milyennek ítélted a bejárás során?
– A nyomvonalat ismertem, de néhány dolgot változtattak rajta. Megváltozott a talaja is, de nekem elsőre nagyon tetszett. Minden a megszokott mederben folyt a szabadedzés kezdetéig, nem történt semmi rendkívüli. Igyekeztem a szakaszokat minél gyorsabban megoldani a jobb időeredmény érdekében.
– És akkor jött a szabadedzés: hogyan zajlott, mikor történt a baleset? Mi volt az oka?
– Egy ugrató után a leérkezéskor az első kerekem egy rögre érkezett, ami azonnal kicsapta a kezemből a kormányt és elestem. De mivel egy jobbos forduló következett, ezért a jobb lábam már nyújtva volt, – készültem a fordulásra – így szinte a térdem ért először földet, majd a motorblokk még csavart egyet a térdemen. Nem volt nagy esés, azonnal felpattantam és próbáltam a motort a pályáról kivenni, ám a térdem nem úgy viselkedett, ahogyan kellett volna, azonnal visszafelé hajlott, ahogy ráterheltem. Ekkor éreztem az óriási fájdalmat és azt, hogy nagy baj van.
– Mi történt utána: mentők, kórház, műtét?
– A közelben lévő nézők siettek a segítségemre: kivonszoltak a pályáról és a bírók hívták a mentőt. A fájdalomtól még a mentőben elájultam, és a tudat, hogy ma már nem mehetek vissza a pályára, borzalmas érzés volt.
– Mi volt a diagnózis? Milyen jellegű sérülést szenvedtél?
– A mentősök a gyulai kórházba szállítottak, röntgenfelvételek készültek, majd megállapították, hogy súlyos térdsérülésem van. Ezt az orvos vizuálisan is elmagyarázta. A combomat tartotta egyik kezében, a lábszáramat a másikban és a kettőt bármelyik irányba tudta mozgatni szinte egymástól függetlenül. Gyakorlatilag nem volt szalag, ami tartotta volna. Gyulán begipszelték a lábam combtól lábfejig, hogy mozdulatlan maradjon, míg eljutunk a budapesti kórházba.
– Mit végeztek el a műtét során?
– Budapesten, a Fiumei úti kórházban újabb röntgenképek készültek, ahol már felfedeztek egy csontdarabot is, mely letört a sípcsontomból. Emiatt mindenképpen műtéti beavatkozásra volt szükség. Egy csavarral és egy alátéttel rögzítették a csontdarabot, melyen éppen az egyik oldalsó tartószalagom volt, a hátsó szalagomat „megstoppolták”, az első keresztszalagom pedig használhatatlanná szakadt, így azt kidobták.
– Mennyi pihenőre lesz szükség a teljes felépüléshez?
– Az első pillanatban nagyon hosszú időt mondott az orvos, fél évről beszélt. Kaptam egy lábgépet, ami nagyon könnyű, de mégis stabilan fogja az egész lábam. Két hét múlva már fokokat lehet állítani rajta, hétről hétre többet, hogy minél jobban tudjam hajlítani. Amikor hazaengedtek, 6-8 hetes pihenőt javasoltak.
– Ez az év ezek után elment... Gondolsz most a folytatásra?
– Igaz, még a felkelés is nehezen megy, a lépések is csak mankóval, de október közepén lesz a következő junior ob-futam. Addigra mindenképpen szeretnék felépülni. Indulni szeretnék Pannonhalmán!
Doros László