A Magyar Bankszövetségen belül közel egy éve már zajlott vita valamilyen közös hitelezési irányelvek elfogadásáról. Az események nyáron gyorsultak fel, amikor július 17-én a miniszterelnök találkozott a Bankszövetség, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Gazdasági Versenyhivatal vezetőivel, és azt kérte, hogy egyezzenek meg a bankok és a felügyelet egy etikai kódexről. Az első megnyilvánulások még kifejezetten az egyoldalú szerződésmódosításra, mint alapproblémára fókuszáltak, de az érintettek megállapították, hogy komplexebben érdemes megvizsgálni a hitelezés folyamatát. Az első tervezetet a felügyelet készítette el.
Ez a verzió sem volt rettentő messze a végül elfogadott változattól, de a bankok azért próbáltak belenyúlni. Egy érdemi pontban például teljes mellszélességgel vonultak fel. A végül elfogadott három irányelv, vagyis a transzparencia (közérthető legyen a hitelnyújtás folyamata), a szabályelvűség (a bankok rögzítsék szabályzatokban a hitelezés gyakorlatát) és a szimmetria elve (ne csak a feltételek kedvezőtlen változása esetén módosuljanak a kamatok, hanem fordítva is) mellett ki tudták golyózni a méltányosság elvét. Utóbbi ugyanis a bankok szerint olyan mérlegelést kért volna tőlük, ami nem bankszerű, másrészt a rossz szándékú ügyfelek visszaélhettek volna vele.
Ez a verzió sem volt rettentő messze a végül elfogadott változattól, de a bankok azért próbáltak belenyúlni. Egy érdemi pontban például teljes mellszélességgel vonultak fel. A végül elfogadott három irányelv, vagyis a transzparencia (közérthető legyen a hitelnyújtás folyamata), a szabályelvűség (a bankok rögzítsék szabályzatokban a hitelezés gyakorlatát) és a szimmetria elve (ne csak a feltételek kedvezőtlen változása esetén módosuljanak a kamatok, hanem fordítva is) mellett ki tudták golyózni a méltányosság elvét. Utóbbi ugyanis a bankok szerint olyan mérlegelést kért volna tőlük, ami nem bankszerű, másrészt a rossz szándékú ügyfelek visszaélhettek volna vele.