Elsősorban az orvosi képzésterületen kapott magas osztályzatainak köszönhetően szerepelt jól a viszonylag szűk képzési profillal rendelkező Semmelweis Egyetem. Ugyanez igaz az agrárképzésben a Szent István Egyetemre.
Az Educatio szerint az elmúlt tíz év rangsorkutatásainak ismeretében nem meglepő eredmény, hogy a nagy múltú állami egyetemekkel Magyarországon általában sem a főiskolák, sem a nem állami egyetemek, sem az utóbbi időben nagyrészt főiskolai karokból egyetemmé fejlesztett intézmények nem tudják felvenni a versenyt.
Néhány képzési területen találkozhatunk csak egy-egy kivétellel. Így például a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folyó jogászképzés, a Budapesti Műszaki Főiskola műszaki és informatikus képzései, a Budapesti Gazdasági Főiskola és a Nemzetközi Üzleti Főiskola gazdasági képzései, a Budapesti Kommunikációs Főiskola kommunikáció és médiatudományi képzései örvendenek széleskörű elismertségnek.
A rangsor a leginkább érintettek, az intézmények szolgáltatásait igénybevevő többszázezres célcsoport véleményét tükrözi. A hallgatói értékelésekből egy érdekes, ám hosszú idő óta megfigyelt ellentmondás is kirajzolódik: a legszínvonalasabbnak tartott intézmények diákjai általában kifejezetten elégedetlenek az oktatók hozzáállásával, a hallgatók menedzselésével és sokszor az intézményi légkörrel is.
A képzés színvonala, a magasan kvalifikált oktatói kar azonban szakmai elégedettséggel sem jár együtt, mivel a jó egyetemeken tanulók elvárásai sokkal magasabbak. Ezzel szemben sok fiatal intézményben, köztük alapítványi főiskolán elégedettek a hallgatók mind az ott tapasztalt szakmai színvonallal, mint az oktatók hozzáállásával, segítőkészségével.
A munkaadói oldal tapasztalatait az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet munkatársainak a bevonásával elemzik. A hallgatói és a munkaadói szempontok mellett évek óta egységes módszertan alapján rangsorolja az úgynevezett objektív mutatókat is, amelyek az oktatói kar összetételére és a hallgatói színvonalra vonatkoznak. A hivatalos statisztikák sok tekintetben megerősítik a hallgatói vélekedéseket.
Az Educatio szerint az elmúlt tíz év rangsorkutatásainak ismeretében nem meglepő eredmény, hogy a nagy múltú állami egyetemekkel Magyarországon általában sem a főiskolák, sem a nem állami egyetemek, sem az utóbbi időben nagyrészt főiskolai karokból egyetemmé fejlesztett intézmények nem tudják felvenni a versenyt.
Néhány képzési területen találkozhatunk csak egy-egy kivétellel. Így például a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folyó jogászképzés, a Budapesti Műszaki Főiskola műszaki és informatikus képzései, a Budapesti Gazdasági Főiskola és a Nemzetközi Üzleti Főiskola gazdasági képzései, a Budapesti Kommunikációs Főiskola kommunikáció és médiatudományi képzései örvendenek széleskörű elismertségnek.
A rangsor a leginkább érintettek, az intézmények szolgáltatásait igénybevevő többszázezres célcsoport véleményét tükrözi. A hallgatói értékelésekből egy érdekes, ám hosszú idő óta megfigyelt ellentmondás is kirajzolódik: a legszínvonalasabbnak tartott intézmények diákjai általában kifejezetten elégedetlenek az oktatók hozzáállásával, a hallgatók menedzselésével és sokszor az intézményi légkörrel is.
A képzés színvonala, a magasan kvalifikált oktatói kar azonban szakmai elégedettséggel sem jár együtt, mivel a jó egyetemeken tanulók elvárásai sokkal magasabbak. Ezzel szemben sok fiatal intézményben, köztük alapítványi főiskolán elégedettek a hallgatók mind az ott tapasztalt szakmai színvonallal, mint az oktatók hozzáállásával, segítőkészségével.
A munkaadói oldal tapasztalatait az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet munkatársainak a bevonásával elemzik. A hallgatói és a munkaadói szempontok mellett évek óta egységes módszertan alapján rangsorolja az úgynevezett objektív mutatókat is, amelyek az oktatói kar összetételére és a hallgatói színvonalra vonatkoznak. A hivatalos statisztikák sok tekintetben megerősítik a hallgatói vélekedéseket.