Ön elítéli, vagy segíti az utcán élőket?
Modern világunkban többen barlangokban, aluljárókban bújnak meg, és az életben maradásukért küzdenek. Sokan mondják, megérdemlik sorsukat, én úgy látom, azért kerültek utcára, mert nem voltak elég kemények, kapzsiak, ezek a hiszékeny, elesett emberek. Bejártam Európát, láttam az afrikai nyomort, miskolci hajléktalanokat is ismerek, nem feladatom ítélkezni, segítek, ha tudok, apróval, ruhával és néhány jó szóval, ők is emberek. (Juhász István kamionsofőr)
Nem adok pénzt a részeg koldusoknak, de sok hajléktalanon megesik a szívem. Õk sem egyformák, vannak köztük rendes emberek és erőszakos tolakodók is. Rontják a városképet a belvárosban tanyázó rongyos alakok, de leginkább azokat vetem meg, akik hajléktalanokra támadnak. Bővíteni kellene a menedékhelyeket, ilyen akciót szívesebben támogatnék- igaz csekély összeggel-, mint az utcán élőt, aki a pénzemen tablettás bort vehet. (Károly András operátor)
Nehéz megkapaszkodni, ha az ember elindul a lejtőn és nincsenek segítő kezek. Elszaladtak a törlesztő részletek és magasak a lakás rezsik. A hajléktalanoknak se családjuk, se munkájuk ez borzalmas lehet. Lehetőségeimhez mérten segítek, ruhát és ételt adok, de szélesebb társadalmi összefogásra lenne szükség. Inkább maradjanak el a tűzijátékok a jeles napokon a fővárosban és Miskolcon is, ne legyen fényűzés, amíg utcán éheznek és megfagynak emberek. (Sebestyén Jánosné területi képviselő)
A társadalom kivette magából az utca emberét. Folyton azt hallom, mindenki maga alakítja sorsát. Könnyebb mást bírálni, mint önmagunkba nézni és bevallani: velünk is megtörténhet. Bántják, felgyújtják, megtámadják a szerencsétlen legyengült embereket. Felfogni sem tudom, miért leli bárki örömét abban, hogy megrugdossa a védtelent, nem a hajléktalanokat vettem meg, hanem a beteg, elvadult „embereket”. (Erős Tímea pénzügyi tanácsadó)