Az ünnepségen külön köszöntötték a jók közül is kiemelkedőket, vagyis a legjobbakat. A három iskolafok legjobbjának a neve a Miskolc Városi Szabadidőközpont főbejáratánál elhelyezett márványtáblára került. Az általános iskolások közül Maksa Balázs nevét vésték fel a táblára.
– Mióta jársz a judós edzésekre?
– Hat évvel ezelőtt jöttem először. Korábban úsztam, onnan pártoltam át a tatami világába. Hideg volt a víz, fáztam, és ez annyira zavart, hogy jobbnak láttam, ha más sportág után nézek.
– Hogyan találtál rá a judósokra?
– Az iskolában Flórusz János edző kitett a hirdetőtáblára egy plakátot, amelyen az állt, hogy várják a jelentkezőket az MVSC judo szakosztályába. Megkérdeztem a szüleimet, hogy mit szólnának hozzá, ha kipróbálnám. Nem volt ellenvetésük, igaz, beható ismeretekkel ők sem rendelkeztek a sportágról. Eljöttem az első edzésre, és azonnal megtetszett. Élveztem a harcot, a küzdelmet. Ráadásul az elején meglehetősen sok játékos gyakorlatot iktattak az edzők a foglalkozások műsorába, az is vonzott.
– Ilyen alapon mehettél volna birkózónak, ökölvívónak, hiszen ott is van küzdelem!
– Ez igaz, de ezt láttuk meg először, és mivel azonnal szimpatikus lett, fel sem merült másik sportág. Az első perctől kezdve Flórusz Jani bácsi foglalkozik velem, most is ő az edzőm. Heti négy-öt edzésen veszek részt, ezek általában délután kötnek le. Ettől a héttől kezdődően azonban szerdán reggel is van egy gyakorlás.
– Mikor indultál az első versenyen?
– Három hónapos munka után állítottak rajthoz egy regionális viadalon, ahol harmadik lettem. Akitől kikaptam, azt a következő versenyen már sikerült legyőznöm.
– Tagja vagy a serdülő válogatottnak, jártál már nemzetközi tornákon?
– Igen, voltam már San Marinóban, Grazban, Párizsban és Rimaszombaton. A mezőnyök hasonló erőt képviseltek, mint itthon az országos bajnokságon. Jelenleg a 45 kilósok között indulok. Két országos bajnoki elsőséggel büszkélkedhetek, az idei ob viszont nem sikerült, mert csak az ötödik helyen végeztem. Támadó, akciózó versenyzőnek tartom magam.
– Mit szóltál a kitüntetéshez?
– Nagyon meglepődtem, egyáltalán meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Igaz, jeles tanuló vagyok. Kedvencem a testnevelés és a matematika, de a nyelvtanban még javulnom kell. Az ünnepségre szóló meghívót az iskola kapta, tanáraimtól tudtam meg, hogy engem is várnak a Diáksport Tanács ünnepi közgyűlésére. Nagyon örültem neki, annak pedig különösen, hogy a márványtáblára is felvésték a nevemet. Már meg is néztem, remek társaságba kerültem.
– Milyen távolabbi terveid vannak a judóval?
– Egy év múlva már ifjúsági korosztályba lépek, és ki szeretnék kerülni az Európa-bajnokságra. Jó lenne újból magyar bajnokságot nyerni, a többi meg majd jön magától!
Doros László
– Mióta jársz a judós edzésekre?
– Hat évvel ezelőtt jöttem először. Korábban úsztam, onnan pártoltam át a tatami világába. Hideg volt a víz, fáztam, és ez annyira zavart, hogy jobbnak láttam, ha más sportág után nézek.
– Hogyan találtál rá a judósokra?
– Az iskolában Flórusz János edző kitett a hirdetőtáblára egy plakátot, amelyen az állt, hogy várják a jelentkezőket az MVSC judo szakosztályába. Megkérdeztem a szüleimet, hogy mit szólnának hozzá, ha kipróbálnám. Nem volt ellenvetésük, igaz, beható ismeretekkel ők sem rendelkeztek a sportágról. Eljöttem az első edzésre, és azonnal megtetszett. Élveztem a harcot, a küzdelmet. Ráadásul az elején meglehetősen sok játékos gyakorlatot iktattak az edzők a foglalkozások műsorába, az is vonzott.
– Ilyen alapon mehettél volna birkózónak, ökölvívónak, hiszen ott is van küzdelem!
– Ez igaz, de ezt láttuk meg először, és mivel azonnal szimpatikus lett, fel sem merült másik sportág. Az első perctől kezdve Flórusz Jani bácsi foglalkozik velem, most is ő az edzőm. Heti négy-öt edzésen veszek részt, ezek általában délután kötnek le. Ettől a héttől kezdődően azonban szerdán reggel is van egy gyakorlás.
– Mikor indultál az első versenyen?
– Három hónapos munka után állítottak rajthoz egy regionális viadalon, ahol harmadik lettem. Akitől kikaptam, azt a következő versenyen már sikerült legyőznöm.
– Tagja vagy a serdülő válogatottnak, jártál már nemzetközi tornákon?
– Igen, voltam már San Marinóban, Grazban, Párizsban és Rimaszombaton. A mezőnyök hasonló erőt képviseltek, mint itthon az országos bajnokságon. Jelenleg a 45 kilósok között indulok. Két országos bajnoki elsőséggel büszkélkedhetek, az idei ob viszont nem sikerült, mert csak az ötödik helyen végeztem. Támadó, akciózó versenyzőnek tartom magam.
– Mit szóltál a kitüntetéshez?
– Nagyon meglepődtem, egyáltalán meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Igaz, jeles tanuló vagyok. Kedvencem a testnevelés és a matematika, de a nyelvtanban még javulnom kell. Az ünnepségre szóló meghívót az iskola kapta, tanáraimtól tudtam meg, hogy engem is várnak a Diáksport Tanács ünnepi közgyűlésére. Nagyon örültem neki, annak pedig különösen, hogy a márványtáblára is felvésték a nevemet. Már meg is néztem, remek társaságba kerültem.
– Milyen távolabbi terveid vannak a judóval?
– Egy év múlva már ifjúsági korosztályba lépek, és ki szeretnék kerülni az Európa-bajnokságra. Jó lenne újból magyar bajnokságot nyerni, a többi meg majd jön magától!
Doros László