A kép mára teljesen megváltozott. Nem tévedés: a még létező klubnak egyetlen versenyzője van (Darabos Zsolt), a korábbi vezető edző, és a mostani kirakatember már távozott. Juhász István és Lerch Zsolt a Miskolci Szabadidőközpont SE sikereit igyekszik gyarapítani. A szakembert kértük meg, elemezze, hogyan és miért került ilyen helyzetbe az egykor sokkal szebb napokat látott sportág?- A bajok Petrikovics Lajos korai halála után kezdődtek. Megszűntek a sportállások, márpedig úgy nem lehet teljes értékű munkát végezni, hogy napközben pénzt kell keresni a család eltartásához, délután meg jöhet az edzés. Az aranykorban délelőttönként 24 sportoló látogatta a foglalkozásokat. Tehették, hiszen a stadionban tizenkét dobogó volt felállítva. A teremből Klicsu András akkori tulajdonos seprűzött ki minket, majd ő is eltűnt. Behúzódtunk az edzőterembe, amelyet a stadion világítóoszlopa miatt lebontottak. Sajnos, nem építettek konditermet, így mi mentünk a Vízmű garázsába. Átalakítottuk, berendeztük, és 6-8 emelővel dolgoztunk. Mostoha körülmények között, hiszen tisztálkodási lehetőség sem volt. Következett a lelátó alatti raktár, majd a birkózócsarnokban egy elkülönített rész jutott nekünk – idézte fel a történteket Juhász István.
Azt is hozzátette, hogy a költözések következtében egyre apadt a szakosztály létszáma, a birkózócsarnokban már csak három-négy kitartó sportoló emelgette a súlyokat. Közben a tréner betöltötte a szövetségi kapitányi tisztséget is, s közben elkopott a DVTK. Cseffó, Pásztor, Darabos és Lerch persze az országos bajnokságokról folyamatosan szállította a dobogós helyezéseket, de mindez senkit nem hatott meg. A maradék nagy szerencséje, hogy tavaly nyáron dr. Szatmáry-Antal Tamás, a Miskolc Városi Szabadidőközpont igazgatója fültanúja volt az újabb ultimátumnak, és felajánlotta: költözzenek a sportcsarnok konditermébe, ahol egy kis szegletet hasítottak ki a számukra. A sportvezető tudta, hogy Lerch 18 évesen kétszeres felnőtt bajnok, és tagja lehet a londoni olimpiára utazó magyar csapatnak, ezért nyújtott segítő kezet. Lerch egyébként a 2004-es doppingbotrány után az első magyar súlyemelő volt, aki a korosztályos Európa-bajnokságon érmet (második lett) nyert – testsúlykülönbséggel szorult vetélytársa mögé. Az idén begyűjtötte harmadik országos bajnoki címét is, igazolva, van fantázia benne, érdemes a támogatásra.
- Tanítványommal átigazoltunk a Szabadidőközpont SE klubhoz. Itt annyit gyakorolhatunk, amennyit csak akarunk. Heti négy-öt alkalommal dolgozunk, Zsolt tagja a Heraklész-, illetve a London-programnak egyaránt. Ez utóbbiban összesen három súlyemelő érdekelt az országban. December 20-án a Nyíregyháza színeiben vendégsportolóként lép dobogóra a csapatbajnokságon, és amennyiben ott jól emel, akkor ő lesz az utánpótlás ranglista vezetője – folytatta mondandóját a mesteredző.
A szakember nem titkolta: vérzik a szíve, hogy ide jutott szeretett sportága. Az egykori 2500 emelőből mára talán négyszázan maradtak, és mindezt borzasztó nehezen dolgozza fel. Nyugdíjasként kizárólag tanítványa sikere érdekében munkálkodik, fizetséget ezért nem kap. Sok helyen kopogtatott, az ígéretekből azonban semmi nem valósult meg. Hetvenhárom érem, fényes múlt, a jövő azonban kilátástalannak tűnik.
D. L.