Napjaink mindennapos hírtémája a pénzügyi-gazdasági válság, szinte nincs az életnek olyan területe, ahol nem okozott kedvezőtlen hatásokat. Sokszor és sokat hallottunk már arról, hogy a legfőbb bűnösként a bankszektort jelölték meg, amely átgyűrűzött minden ágazatra.
Az elmúlt egy év azonban számos tanulsággal is szolgált. Arra kértük Bihall Tamást, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, hogy gazdaságunk pillanatnyi helyzetét értékelje számunkra.
- Mit prognosztizál 2010-re?
- A napokban készítettük el az APEH-el közösen TOP 100 kiadványunkat, ami azért hasznos információ-forrás, mert a megye, Miskolc és a régió egészére vonatkozó mérlegadatokat dolgoztunk fel. 2008 a válságnak még egy tört éve, hisz Magyarországra 2008 második felében érkezett a válság szele, ebből következően nem is jelent meg a vállalkozások életében olyan súllyal, mint ahogy meg fog jelenni a 2009-es statisztikákban. Már látható a visszaesés a 2008-as adatokból is, és ebből lehet következtetni az idei évösszegző számadataira. Különösen érzékenyek azok a területek, amelyek a jövő megalapozását szolgálják, kiemelten vonatkozik ez a beruházások várható elmaradására. A vállalatok hozammutatóiból világosan látszik, hogy kevesebb pénz fog innovációs fejlesztések és beruházások finanszírozására rendelkezésre állni. 2009 őszén most azt tudom mondani – hangsúlyozta Bihall Tamás – hogy 2010-ben is folytatódik a kedvezőtlen folyamat. A foglalkoztatási mutatók romlása is előrevetíthető, sajnos az elbocsátások aránya a jövő évben is emelkedni fog. Országosan példátlan a rendszerváltás utáni huszadik évben a 11 százalék körüli munkanélküliségi ráta, megyénkben pedig megközelíti a 20 százalékot – ez óriási problémákat vet föl. Nőnek a felszámolások, csődeljárások, a kamara mérései alapján továbbra is csak nehéz gazdasági helyzetről tudok beszámolni, sok pozitív változás 2010-ben sem jósolható. Talán egyedül a nagyobb multi termelő cégek látják kissé bizakodóbban a jövőt, mint a hazai kis- és középvállalatok, legalábbis ez derül ki a MKIK kutatóintézete által kiadott felmérésekből.
– Hogyan tud a kamara segíteni ebben a nehéz helyzetben a megyében működő vállalkozásoknak?
– A kamara a szakképzésben kiemelten szeretné folytatni a vállalatok számára fontos szakképzett munkaerő feltételrendszerének biztosítását, döntően ezek középfokú szinten a fizikai szakmákat jelenti, felsőfokú szinten a mérnöki és az innovációhoz kapcsolódó területekre kellene koncentrálni. Elsődlegesnek tartom az egyetemeken, főiskolákon oktatott mérnöki képzések előtérbe helyezesét, ezekre van a munkaerőpiacon nagy szükség. Az oktatáson kívül a helyi ipar védelme a kamara másik fontos feladata, amelyet többek között a „Vedd és védd” programjával valósít meg. Ahol lehet, ott a helyi kapacitásokat, erőforrásokat kell előnyben részesíteni, és ez magas minőséget is feltételez. El kell indítani olyan programokat, amelyek a gazdaság fejlesztésére irányulnak. A kamara kezdeményezni fogja, hogy több gazdasági ágazatban jelenjenek meg hatékony programok, például a mezőgazdaságban fontos lenne a falufejlesztés, amelyet az agrárkamarával együtt lehetne koordinálni.
– A kamarák szerepe mennyire fontos a válság kezelésében?
– A gazdaság újraszervezéséhez egy erős közjogi kamarai rendszerre van szükség, vagyis arra, hogy erős, nagyobb hatáskörrel és erőforrásokkal bíró gazdasági kamarák működjenek az országban. Európai példák mutatják, hogy ahol erős kamarák működnek és van beleszólásuk a gazdaság irányításába, ott még a válság ellenére is fejlődés következett be, erre jó példa lehet Németország, ahol kis mértékben javultak a mutatók.
Mi azt tartjuk, hogy a vállalatok feladata nem csupán a foglalkoztatás és a profit növelése, hanem a társadalmi érdekek szem előtt tartása, így számukra annak is természetesnek kell lennie, hogy egy kamarai szervezet tagjai. Egyébként érdemes megjegyeznem, hogy az angolszász országokban, Angliában és az Egyesült Államokban a hagyományok miatt is erős és nagy taglétszámú kamarák működnek, amelyek jelentős beleszólási joggal rendelkeznek a gazdasági döntéshozatalba.
Búzafalvi Tamás
Az elmúlt egy év azonban számos tanulsággal is szolgált. Arra kértük Bihall Tamást, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, hogy gazdaságunk pillanatnyi helyzetét értékelje számunkra.
- Mit prognosztizál 2010-re?
- A napokban készítettük el az APEH-el közösen TOP 100 kiadványunkat, ami azért hasznos információ-forrás, mert a megye, Miskolc és a régió egészére vonatkozó mérlegadatokat dolgoztunk fel. 2008 a válságnak még egy tört éve, hisz Magyarországra 2008 második felében érkezett a válság szele, ebből következően nem is jelent meg a vállalkozások életében olyan súllyal, mint ahogy meg fog jelenni a 2009-es statisztikákban. Már látható a visszaesés a 2008-as adatokból is, és ebből lehet következtetni az idei évösszegző számadataira. Különösen érzékenyek azok a területek, amelyek a jövő megalapozását szolgálják, kiemelten vonatkozik ez a beruházások várható elmaradására. A vállalatok hozammutatóiból világosan látszik, hogy kevesebb pénz fog innovációs fejlesztések és beruházások finanszírozására rendelkezésre állni. 2009 őszén most azt tudom mondani – hangsúlyozta Bihall Tamás – hogy 2010-ben is folytatódik a kedvezőtlen folyamat. A foglalkoztatási mutatók romlása is előrevetíthető, sajnos az elbocsátások aránya a jövő évben is emelkedni fog. Országosan példátlan a rendszerváltás utáni huszadik évben a 11 százalék körüli munkanélküliségi ráta, megyénkben pedig megközelíti a 20 százalékot – ez óriási problémákat vet föl. Nőnek a felszámolások, csődeljárások, a kamara mérései alapján továbbra is csak nehéz gazdasági helyzetről tudok beszámolni, sok pozitív változás 2010-ben sem jósolható. Talán egyedül a nagyobb multi termelő cégek látják kissé bizakodóbban a jövőt, mint a hazai kis- és középvállalatok, legalábbis ez derül ki a MKIK kutatóintézete által kiadott felmérésekből.
– Hogyan tud a kamara segíteni ebben a nehéz helyzetben a megyében működő vállalkozásoknak?
– A kamara a szakképzésben kiemelten szeretné folytatni a vállalatok számára fontos szakképzett munkaerő feltételrendszerének biztosítását, döntően ezek középfokú szinten a fizikai szakmákat jelenti, felsőfokú szinten a mérnöki és az innovációhoz kapcsolódó területekre kellene koncentrálni. Elsődlegesnek tartom az egyetemeken, főiskolákon oktatott mérnöki képzések előtérbe helyezesét, ezekre van a munkaerőpiacon nagy szükség. Az oktatáson kívül a helyi ipar védelme a kamara másik fontos feladata, amelyet többek között a „Vedd és védd” programjával valósít meg. Ahol lehet, ott a helyi kapacitásokat, erőforrásokat kell előnyben részesíteni, és ez magas minőséget is feltételez. El kell indítani olyan programokat, amelyek a gazdaság fejlesztésére irányulnak. A kamara kezdeményezni fogja, hogy több gazdasági ágazatban jelenjenek meg hatékony programok, például a mezőgazdaságban fontos lenne a falufejlesztés, amelyet az agrárkamarával együtt lehetne koordinálni.
– A kamarák szerepe mennyire fontos a válság kezelésében?
– A gazdaság újraszervezéséhez egy erős közjogi kamarai rendszerre van szükség, vagyis arra, hogy erős, nagyobb hatáskörrel és erőforrásokkal bíró gazdasági kamarák működjenek az országban. Európai példák mutatják, hogy ahol erős kamarák működnek és van beleszólásuk a gazdaság irányításába, ott még a válság ellenére is fejlődés következett be, erre jó példa lehet Németország, ahol kis mértékben javultak a mutatók.
Mi azt tartjuk, hogy a vállalatok feladata nem csupán a foglalkoztatás és a profit növelése, hanem a társadalmi érdekek szem előtt tartása, így számukra annak is természetesnek kell lennie, hogy egy kamarai szervezet tagjai. Egyébként érdemes megjegyeznem, hogy az angolszász országokban, Angliában és az Egyesült Államokban a hagyományok miatt is erős és nagy taglétszámú kamarák működnek, amelyek jelentős beleszólási joggal rendelkeznek a gazdasági döntéshozatalba.
Búzafalvi Tamás