A leszakadó társadalmi rétegek segítésére 1992-ben nyitott irodát Miskolcon a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Az eleinte egyetlen fővel dolgozó, két év múlva is csupán két alkalmazottat foglalkoztató intézmény eleinte az analfabéták, az írni, olvasni nem tudók tanításával, idősgondozással, természetbeni adományok osztásával, a hajléktalanok társadalmi visszailleszkedésének a segítésével foglalkozott.
Átmeneti szállás, plusz…
Feladatkörük azonban évről évre egyre terebélyesedett, ahogy a rendszerváltás veszteseinek, a munkanélkülieknek és a fedél nélkül maradtaknak a száma is egyre nőtt. Időleges megsegítésükre 2000 februárjában, az akkori Népjóléti Minisztérium pályázatát elnyerve, megnyithatták az Avasi lakótelep egyik üresen maradt óvodájában a családok átmeneti otthonát. Az addigra hétfősre bővült miskolci segítő szervezet helyi központja is ide költözött. Itt már a kilakoltatásokban érintetteket, az állami gondozásból kikerülteket, a szülők életvezetési problémái miatt nehéz helyzetbe került családokat is fogadhatták. A hivatalosan negyven ember, de maximum tizenhárom család elhelyezésére alkalmas szálláson azonban egyre többen kértek menedéket azok közül, akiket családon belül erőszak ért. Ez a jelenség akkoriban még nem került a figyelem középpontjába, a probléma kezelésére sem volt program. A bántalmazott nőknek – más lehetőségük nem lévén – eleinte a hajléktalanszállókon szorítottak helyet, noha ők, helyzetüknél fogva, nem tartoztak az ott ellátandók körébe. Egyrészt nem hajléktalanok, másrészt helyzetük megoldása nem gyermekjóléti feladat, hiszen a probléma a gyerekek mellett felnőtteket is érint.
Az első áldozatok
– A szociális gondoskodás formáit szabályozó törvényből „kifelejtett ellátás” rendszerének kialakítása 2004-ben kezdődött meg, és 2005-re teremtettünk lehetőséget a 30 napra szóló kríziskezelő központ kialakítására – emlékszik vissza a kezdetekre Rácsok Balázs, a Magyar Ökumenikus Szegélyszervezet családi átmeneti otthonának vezetője. – Az ellátás kialakítására 6,5 millió forintot kaptunk, amiből egy szobát a családon belüli erőszak áldozatainak nyitottunk meg. 2005. január 12-én pedig már meg is érkezett az első lakó: egy megvert édesanya két gyermekkel, akiket az Avasi lakótelepről hoztak be a rendőrök. A krízisszobában azóta közel félezer nő és gyermek lakott már időlegesen. Az ellátást kérők száma különösen az utóbbi két évben emelkedett látványosan: 2008-ban 7, 2009 októberéig pedig már 14 bántalmazott család került hozzájuk. A statisztikai adatokat idéző Rácsok Balázs viszonyítási alapként hozzátette: az országos krízisellátásban 2005-ben 463-an, 2008-ban viszont már 1303-an részesültek.
A krízisszobába bekerültek közül az első időszakban 70 százalékuk hazatért a bántalmazóhoz. Ez az arány 2009-re 30 százalékra apadt, így akadnak, akik átkerülnek a családok átmeneti szállására. A hazatérők további sorsáról nem igazán tudnak, kérdés marad tehát, hogy a probléma a néhány napra szóló távoltartással megoldható-e. Viszont mindenkit úgy engednek el – tudatja az intézményvezető –, hogy „menekülési tervet” készítenek számukra arra az esetre, ha netalán ismét hasonló helyzetbe kerülnek.
Várólista? Fölösleges…
A krízisellátásra évente négymillió forintot fordíthat a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet miskolci központja (amely a téma országos módszertani központja lett tavaly). Az összeg, noha az ellátást igénylők száma egyre nő, évek óta nem változik. Rácsok Balázs ezt is eredménynek tartja. Ellenben fő tevékenységükre – melynek országos módszertani intézménye lett tavaly a miskolci központ –, a családok átmeneti otthonainak fenntartására egyre kevesebb jut a központi költségvetésből. 2010-ben mintegy 20 százalékkal kevesebb, mint 2000-ben, az indulás évében. Pedig most, a gazdasági világválság évében például 30 százalékkal többen kérnek segítséget, mint tavaly. Különösen az uzsorások elől menekülők és a bedőlő lakáshitelek miatt otthon nélkül maradtak száma emelkedett látványosan az elmúlt évben. A rendszer azonban nem csak Miskolcon, hanem az egész országban telített. Jelenleg egyetlen családot sem tudnak befogadni az átmeneti otthonokba, ahol egyébként 1,5 évig lakhatnak a rászorultak. A jelentkezőkről ma már várólistát vezetni sincs nagyon értelme – fogalmazott Rácsok Balázs –, hiszen nem látják előre, mikor kerülhetnek be az újabb jelentkezők a rendszerbe.
Méhes László
Fotónkon Rácsok Balázs a kríziskezelő központban segítséget kapó anyával és gyermekeivel.
Átmeneti szállás, plusz…
Feladatkörük azonban évről évre egyre terebélyesedett, ahogy a rendszerváltás veszteseinek, a munkanélkülieknek és a fedél nélkül maradtaknak a száma is egyre nőtt. Időleges megsegítésükre 2000 februárjában, az akkori Népjóléti Minisztérium pályázatát elnyerve, megnyithatták az Avasi lakótelep egyik üresen maradt óvodájában a családok átmeneti otthonát. Az addigra hétfősre bővült miskolci segítő szervezet helyi központja is ide költözött. Itt már a kilakoltatásokban érintetteket, az állami gondozásból kikerülteket, a szülők életvezetési problémái miatt nehéz helyzetbe került családokat is fogadhatták. A hivatalosan negyven ember, de maximum tizenhárom család elhelyezésére alkalmas szálláson azonban egyre többen kértek menedéket azok közül, akiket családon belül erőszak ért. Ez a jelenség akkoriban még nem került a figyelem középpontjába, a probléma kezelésére sem volt program. A bántalmazott nőknek – más lehetőségük nem lévén – eleinte a hajléktalanszállókon szorítottak helyet, noha ők, helyzetüknél fogva, nem tartoztak az ott ellátandók körébe. Egyrészt nem hajléktalanok, másrészt helyzetük megoldása nem gyermekjóléti feladat, hiszen a probléma a gyerekek mellett felnőtteket is érint.
Az első áldozatok
– A szociális gondoskodás formáit szabályozó törvényből „kifelejtett ellátás” rendszerének kialakítása 2004-ben kezdődött meg, és 2005-re teremtettünk lehetőséget a 30 napra szóló kríziskezelő központ kialakítására – emlékszik vissza a kezdetekre Rácsok Balázs, a Magyar Ökumenikus Szegélyszervezet családi átmeneti otthonának vezetője. – Az ellátás kialakítására 6,5 millió forintot kaptunk, amiből egy szobát a családon belüli erőszak áldozatainak nyitottunk meg. 2005. január 12-én pedig már meg is érkezett az első lakó: egy megvert édesanya két gyermekkel, akiket az Avasi lakótelepről hoztak be a rendőrök. A krízisszobában azóta közel félezer nő és gyermek lakott már időlegesen. Az ellátást kérők száma különösen az utóbbi két évben emelkedett látványosan: 2008-ban 7, 2009 októberéig pedig már 14 bántalmazott család került hozzájuk. A statisztikai adatokat idéző Rácsok Balázs viszonyítási alapként hozzátette: az országos krízisellátásban 2005-ben 463-an, 2008-ban viszont már 1303-an részesültek.
A krízisszobába bekerültek közül az első időszakban 70 százalékuk hazatért a bántalmazóhoz. Ez az arány 2009-re 30 százalékra apadt, így akadnak, akik átkerülnek a családok átmeneti szállására. A hazatérők további sorsáról nem igazán tudnak, kérdés marad tehát, hogy a probléma a néhány napra szóló távoltartással megoldható-e. Viszont mindenkit úgy engednek el – tudatja az intézményvezető –, hogy „menekülési tervet” készítenek számukra arra az esetre, ha netalán ismét hasonló helyzetbe kerülnek.
Várólista? Fölösleges…
A krízisellátásra évente négymillió forintot fordíthat a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet miskolci központja (amely a téma országos módszertani központja lett tavaly). Az összeg, noha az ellátást igénylők száma egyre nő, évek óta nem változik. Rácsok Balázs ezt is eredménynek tartja. Ellenben fő tevékenységükre – melynek országos módszertani intézménye lett tavaly a miskolci központ –, a családok átmeneti otthonainak fenntartására egyre kevesebb jut a központi költségvetésből. 2010-ben mintegy 20 százalékkal kevesebb, mint 2000-ben, az indulás évében. Pedig most, a gazdasági világválság évében például 30 százalékkal többen kérnek segítséget, mint tavaly. Különösen az uzsorások elől menekülők és a bedőlő lakáshitelek miatt otthon nélkül maradtak száma emelkedett látványosan az elmúlt évben. A rendszer azonban nem csak Miskolcon, hanem az egész országban telített. Jelenleg egyetlen családot sem tudnak befogadni az átmeneti otthonokba, ahol egyébként 1,5 évig lakhatnak a rászorultak. A jelentkezőkről ma már várólistát vezetni sincs nagyon értelme – fogalmazott Rácsok Balázs –, hiszen nem látják előre, mikor kerülhetnek be az újabb jelentkezők a rendszerbe.
Méhes László
Fotónkon Rácsok Balázs a kríziskezelő központban segítséget kapó anyával és gyermekeivel.