Nincs közösségi összetartás, szolidaritás a szegregált telepeken élő cigányok között, nem hisznek helyzetük jobbra fordulásában, és a társadalmi előítélet, a célzott programok hiánya is nehezíti a problémák megoldását – állapította meg a kutatás.
A kutatás négy megye – Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya, Somogy – 14 településén, 16 cigánytelepen zajlott. Az eredményekből az derült ki: csak a szegénység és a kirekesztettség miatti sorsközösség tartja össze az elszigetelt telepeken élő romákat, s kiközösítik azokat, akik ki akarnak emelkedni közülük.
Az eredmények szerint nagymértékben nőtt a romák és nem romák közötti mindennapos feszültség, és újabb problémák generálódtak azokon a településeken, amelyeken megjelent a – bíróság által jogerősen feloszlatott – Magyar Gárda, míg máshol ugyanolyan maradt a viszony, mint amilyen korábban volt, jellemző a békés együttélés, stabilizálódott a viszony, elfogadják egymást.
A romák úgy beszélnek a cigánytelepről, mintha az közösség volna, de a 120 mélyinterjú azt mutatja, hogy ezeken a helyeken a külső támadások, például a Magyar Gárda felvonulása vagy egyéb fenyegetettség kivételével – a legszűkebb családon túl – nincs valódi összetartás. A romák nem hiszik el, hogy maguk alakíthatják a sorsukat és van lehetőség kitörni a jelenlegi helyzetükből, és ezt a véleményt a gyenge politikai érdekérvényesítés, az esetleges programok nem kellő hatékonysága is erősíti.
Öt olyan problémaforrás mutatható ki, ami az egész közösség életét befolyásolja: az alkohol, a gyerekek miatti összeveszés, az irigység, az uzsora és a pletyka. A telepeken élő cigány embereknek nincs időbeosztásuk, az eseményeket vagy időpontokat a segélyezés dátumához kötik. Rendszeresség csak az alkalmi munkákhoz vagy a gyerekek iskoláztatásához kapcsolódva jelenik meg.
A romák között a gyermeknevelésben kevés tudatos elv van, az az álláspont, hogy „nőjenek fel, az élet megtanítja majd őket”. A családok kis helyen összezsúfolva élnek, a gyerekek a legtöbb időt az utcán töltik. A családok számára a megélhetés nehéz, ennek oka a munkalehetőség hiánya, s az, hogy aluliskolázottak, jellemző, hogy segélyekből élnek.
Gyakori az uzsora, ami a 14 településből 12 helyen erőteljesen van jelen. A felmérés szerint a „kamatos pénzt” többnyire alkoholizmus, betegség vagy pénzbírság kifizetése miatt veszik fel, főleg a közösséghez tartozó, jobb módúvá vált emberektől. A telepen élő cigányok kizárólag a vagyon elleni cselekedeteket tekintik bűnnek, az erőszakot a problémák megoldásának tartják.
A kutatás négy megye – Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya, Somogy – 14 településén, 16 cigánytelepen zajlott. Az eredményekből az derült ki: csak a szegénység és a kirekesztettség miatti sorsközösség tartja össze az elszigetelt telepeken élő romákat, s kiközösítik azokat, akik ki akarnak emelkedni közülük.
Az eredmények szerint nagymértékben nőtt a romák és nem romák közötti mindennapos feszültség, és újabb problémák generálódtak azokon a településeken, amelyeken megjelent a – bíróság által jogerősen feloszlatott – Magyar Gárda, míg máshol ugyanolyan maradt a viszony, mint amilyen korábban volt, jellemző a békés együttélés, stabilizálódott a viszony, elfogadják egymást.
A romák úgy beszélnek a cigánytelepről, mintha az közösség volna, de a 120 mélyinterjú azt mutatja, hogy ezeken a helyeken a külső támadások, például a Magyar Gárda felvonulása vagy egyéb fenyegetettség kivételével – a legszűkebb családon túl – nincs valódi összetartás. A romák nem hiszik el, hogy maguk alakíthatják a sorsukat és van lehetőség kitörni a jelenlegi helyzetükből, és ezt a véleményt a gyenge politikai érdekérvényesítés, az esetleges programok nem kellő hatékonysága is erősíti.
Öt olyan problémaforrás mutatható ki, ami az egész közösség életét befolyásolja: az alkohol, a gyerekek miatti összeveszés, az irigység, az uzsora és a pletyka. A telepeken élő cigány embereknek nincs időbeosztásuk, az eseményeket vagy időpontokat a segélyezés dátumához kötik. Rendszeresség csak az alkalmi munkákhoz vagy a gyerekek iskoláztatásához kapcsolódva jelenik meg.
A romák között a gyermeknevelésben kevés tudatos elv van, az az álláspont, hogy „nőjenek fel, az élet megtanítja majd őket”. A családok kis helyen összezsúfolva élnek, a gyerekek a legtöbb időt az utcán töltik. A családok számára a megélhetés nehéz, ennek oka a munkalehetőség hiánya, s az, hogy aluliskolázottak, jellemző, hogy segélyekből élnek.
Gyakori az uzsora, ami a 14 településből 12 helyen erőteljesen van jelen. A felmérés szerint a „kamatos pénzt” többnyire alkoholizmus, betegség vagy pénzbírság kifizetése miatt veszik fel, főleg a közösséghez tartozó, jobb módúvá vált emberektől. A telepen élő cigányok kizárólag a vagyon elleni cselekedeteket tekintik bűnnek, az erőszakot a problémák megoldásának tartják.