Dr. Halm Tamás nemzetközileg elismert közgazdász, a Gazdasági és Szociális Tanács főtitkára, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke beszédét a válságot eredményező nemzetközi makroszintű események elemzésével kezdte. Az előadó az első számú válság-okozó elemként az Egyesült Államokban kirobbant bankcsődsorozatot említette, mely szép lassan elvezetett a jelenlegi pénzügyi-gazdasági válságig. Az amerikai mammut-biztosítók és bankok, mint a Lehman Brothers és Citygroup után az európai cégek közül elsőként a holland biztosítótársaságok kezdtek el bedőlni. A válság-spirálból csak akkor tudna a magyar gazdaság talpra állni, ha először a foglalkoztatás szintje javulna. Halm Tamás a Nemzeti Fejlesztési Hivatalban is dolgozott, és számos előadást tartott az elmúlt években a Közgazdasági Társaság és a Közgazdász Vándorgyűlés rendezvényein.
Fenntarthatatlan rendszert indukált a „hitelt mindenkinek” szemlélet, ugyanis olyan személyek, vagy mikrocégek is kaptak jelentős összegű hitelt, amelyek likviditása igencsak megkérdőjelezhető volt. Más generáló elemei is voltak a válságnak, mint például a felügyeleti kudarc, és a túlzott mértékű termelés, hiszen a felgyülemlett termékeket nem tudták értékesíteni a piacon. Ezen kívül az a tény, hogy az USA és a Nyugat-európai országok Dél-Kelet-Ázsiába, elsősorban Kínába helyezték át gyártócsarnokaikat is hozzájárult a gazdasági rendszer átalakulásához és a nemzetközi gazdasági erőviszonyok megváltozásához. Érdekes adat, hogy Kína 2000 milliárd dollár adósságot halmozott fel. A jó világgazdasági helyzetnek köszönhetően Magyarországon 2000 és 2001 között felzárkózás és enyhe gazdasági fellendülés volt, 2006-ban viszont a magyar gazdaság teljesítőképessége csökkent, mind belső, mind nemzetközi hatásokra.
A versenyképesség 2007-ben romlani kezdett, köszönhetően a magyar feszült belpolitikai helyzetnek is. A versenyképességet rontó tényezők közé sorolta Halm Tamás a magas élőmunkaterheket, a magas alapkamatot, a forráshiányt, a lánctartozás növekedését, a beruházások csökkenését, a magas energiaárakat és a forint 2001 és 2008 közötti felerősödését. A hazai GDP 6,5 %-át adja a bürokrácia – míg az EU átlag mindössze 3,5%- ez óriási szám, ha a gazdaságot erősíteni szeretné a mindenkori kormányzat, akkor ezt a magas arányt érdemes lenne lefaragni, hogy több maradjon a költségvetésben. Az Európai Unió tagállamainak növekedési ütemétől nem sokkal marad le a magyar gazdaság 7 %-os növekedési arányától.
A gazdasági válság okozta terheket mindenkinek közösen kell viselnie, nem csak a döntéshozóknak és a hazai termelő vállalatoknak, ezen felül egy jelentős gazdaságfilozófiai váltásra lenne szükség, ami hosszútávon stabilizálná az ökonómiai rendszert. Halm Tamás közgazdász példaként említette Szlovákiát, ahol hála a hatékony élénkítő programoknak, beindult a gazdaság, pénzügyileg is erős lett északi szomszédunk, olyannyira, hogy az Eurót is bevezették idén 2009 januárjában. A szlovák import lényegesen nagyobb arányt mutat, mint az export, így viszont kétségtelenül a Szlovákiában működő gyárak forgalma és bevétele csökken, hiszen nem tudják az összes előállított terméket értékesíteni a hazai piacon.
Az európai országok fiskális és monetáris ösztönző politikát fogadtak el november végén mely segíti az országok gazdasági megerősítését. A strukturális intézkedések a foglalkoztatás növelésére és a belső piac növelésére kell, hogy irányuljanak-jegyezte meg az előadó. Fontos a K+F+I hármas mostaninál nagyobb finanszírozása, vagyis a kutatás, fejlesztés, innováció erősítése.
Az Európai Unió 2009. november 27-én gazdaságélénkítő cselekvési tervet fogadott el, amely egyik fő célként tűzte ki a gazdasági növekedést és a foglalkoztatási arány javulását, továbbá a CO2 kibocsátás mérséklését helyezi a fókuszba. A rövid és hosszú távú intézkedéseket egyaránt megfogalmazó terv költségvonzata 200 milliárd euró – az Európai Unió GDP-jének 1,5%-a. Az összeg zömét– 170 milliárd eurót – a tagállamoknak kell biztosítaniuk nemzeti költségvetésükből. A fennmaradó 30 milliárd eurót az Unió és az Európai Beruházási Bank fedezi majd saját forrásból. Az EU hivatalos közleménye szerint: „az első elemet azok a rövid távú intézkedések jelentik, amelyek a kereslet ösztönzésére, a munkahelyek megőrzésére és a bizalom helyreállítására irányulnak. A második elemet az „okos beruházások” képezik, amelyek célja, hogy hosszú távon magasabb növekedést és fenntartható jólétet biztosítsanak”. Halm Tamás szerint José Manuel Barroso a jogszabályok deregulálása mellett tört lándzsát, hiszen a jelenlegi EU-s jogszabályok jelentős része már elavultnak tekinthető, hiszen gyorsan változnak a gazdasági és kereskedelmi trendek, folyamatok.
Magyarországon a válság több ágazatot is érintett: járműipar, logisztika, gyógyszeripar+biotechnológia, infokommunikáció. Ezen kívül az úgynevezett munkaerőigényes ágazatokat is súlytotta a krízis: építőipar, mezőgazdaság, turizmus. A krízis effektív gazdasági hatásai a GDP csökkenése, az államadósság megugrása, a munkanélküli ráta felszökése (2009. október végén már 10% felett volt) és az infláció növekedése. A neves közgazdász-szakember előadásának zárásaként az Economist szaklapból idézett: „The biggest bill in history” vagyis a történelem legnagyobb számlája - amit nemcsak mi, hanem utódaink is fizetni fognak. Dr. Halm Tamás szerint hiba azt gondolnunk, hogy csak Magyarországon ilyen magas az államadósság, példaként említette Angliát, ahol a bankok megmentésére komoly font milliókat fordítottak, ezzel növelve a szigetország adósság-állományát. Az előadás üzenete kis mértékben pozitív, vagyis annak ellenére, hogy jelenleg kevés bíztató gazdasági eseményt láthatunk, néhány éven belül javulás várható, képletesen szólva már homályosan látszik a fény a válság-alagút végén.
Búzafalvi Tamás